Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-443

Mi, orsságos ülés január''23>án, pénteken. 1891. 299 később sok tekintetben novellaris változtatásoknak lesz alávetve. Én, t. ház, a kisdedóvást és egyáltalában mindazt, a mi a kisdedóvással összefügg, igenis tartom olyannak, hogy ott az államnak ingerentiát kell gyakorolnia; tartom olyannak, hogy az államnak a főfelügyeletet kell gyakorolnia és hogy ott, a hol valósággal bajok léteznek, az állam közbelépjen, institutiókat is alkosson; de az irányzatnak, csekély véleményem szerint, mégis annak kell lennie, hogy a család fönn és együtt tartassék, megerősíttessék és lehetővé tétessék az, hogy a gyermekek a családban nevelkedjenek. És ebből indulva ki, t. ház, ez a kérdés egyszersmind nagy mértékben gazdasági kérdés is. És pedig a megvagyonosodás kérdése, mely a esaládot nem szorítja rá oly mértékben, mint most Magyarországon, hogy a gyermekben terhet lásson, a melyet kellőleg gondozni saját családi körében egyáltalán nem bir. T. ház! Nem fojthattam el ezen aggodalma kat és kifejezést is kellett adnom azoknak, Kifejezést adtam azok alatt a szempontok alatt, a melyekről a paedagogia — az iskolának hygienieus oldala — egyáltalában tanúskodik a a melyeket mi könnyen nem vehetünk. (Helyetlés a szélső baloldalon.) De, t. ház, legyen ezután megengedve, hogy másfelé is térjek. (Halljuk! Halljuk!) E törvényjavaslat keretébe bele van véve az is, hogy egy úgynevezett „fohász" legyen az, a mivel mindenkor a nap úgyszólván megkezdődik. Az én t. barátom, Beöthy Ákos nagyon jól rámutatott arra, hogy mi — fájdalom — tanúi vagyunk most Magyarországon annak, hogy régi sötét odúnkból egyszerre bizonyos régi szellem kezd feltámadni; a középkor szelleme, mely azután a felekezeti villongásig vezet. Ugyanez nyilatkozik a fohász kérdésénél is. Az érzékenység napjainkban nagy, de én nem tartom e tünetet veszedelmesnek; mert tudjuk azt a történetből, hogy a közszellemnek is vannak bizonyos betegségei, melyek néha-néha kitörnek, de ismét el is múlnak és megszűnnek. De az egyszer tény, hogy most Magyarország képviselőházának erői a „fohász" és a felekezet tekintetében rendkívül érzékenyek és gyanakodók. És egyike a legérdekesebb jelen ségeknek, hogy a mikor a múlt napokban felemelkedett Tors Kálmán t. képviselő ui\ a ki ágostai hitvallású, magyarán mondva lutheránus és ajánlott egy „fohász"-t, felállott utána gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam s kijelentette, hogy ő római katholicus és ebből az álláspontból nem enged semmit; a mi pedig a Tors Kálmán fohászát illeti, kötve hiszi, hogy azt egy kis gyermek — a mint kifejezte magát — egy szuszra elmondani egyáltalában képes legyen. Nem akarom kutatni, t. ház, hogy vájjon gr. Károlyi Sándor t. képviselő urat felekezeti érzékenység vezette-e az ajánlott „fohász"-szal szemben; de ha ez vezette volna, legyen megnyugtatva, mert én ugy tudom, hogy azt a Tors Kálmántól ajánlott fohászt Sujánszky róm. katholicus kanonok szerezte. Ebből lehet, t. ház, látni, hogy mi túlzásban vagyunk, kivált érzékenység dolgában s valóban nagyon szükséges, hogy mikor fohászokat bírálunk, ismerjük a magyar irodalmat, különösen a fohászok irodalmát és ahhoz képest tartsuk magunkat. En részemről különben sajnálom, hogy a fohászkérdés e házban egyáltalában felmerült. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur tegnap felolvasott a kátéból egy helyet, a mely az imádkozás definitióját tartalmazza. Szemben állunk egy positiv javaslattal, Tors Kálmán t. képviselő úréval; engem pedig a tapasztalás arra tanított, hagy a 3 —6 év közti gyermekek az Isten fogalmát fel egyáltalában nem érhetik (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) s ezeknél az egész fohászkodás tökéletes mechanicus utánmondás, semmi egyéb. Ne akarjak mi t. ház, az úgynevezett vallás-erkölcsi szempontot, a melynek definitiója végtelenül nehéz és kényes, oda bevinni, a hol nekünk minden körülmények közt a gyermek megerősödése és különösen testi biztosítására van első sorban szükségünk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Schwarcz t. képviselőtársam tegnapi beszédében felhozta azt, hogy milyen veszedelem az. hogy a gyermekek az utczán a porban fetrengenek és szegényeket elgázolhatják Tudjuk, hogy Budapesten nem régen valaki, a kinek gyermeke, mivel nem zárta be, a kútba esett s más valaki, a ki bezárta gyermekét, a ki azután felgyújtotta a házat, azért büntettetett meg, mert becsukta gyermekét. De nekünk a következőket kell szem előtt tartanunk. A gyermeknek úgynevezett parasztos nevelése kihat a gyermek egész jövőjére. Az a parasztosan nevelt gyermek neveti mindazon dolgokat, a melyek ránk nézve veszélyeseknek tűnnek fel. A parasztgyermek minden baj nélkül megy mezítláb a jégre s ott órák hosszat tartózkodik s testének rendkívüli megedzése egyenesen későbbi hivatásával függ össze, melynek az időjárástól függő nagy veszélyeit másként, mint edzett testtel, le sem győzhetné. Ezek is, t, ház, oly szempontok, melyek e törvényjavaslat elbírálásánál megfontolandók; mert máskülönben úgy járunk, hogy lesznek valláserkölcsi nevelésű, véghetetlen érzékeny testű gyermekeink, a kik akkor pusztulnak el, mikor az életbe mennek át és abban életmódjuk mellett ki vannak téve minden olyan viszontagságnak, melylyel szemben elég resistentiájuk nincs. Ez a testi kérdés előbbre való a fohásznál. rfr