Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-443
300 448. országos filés január SS-in, pénteken. 18M. Ezek után, t. ház, legyen szabad, hogy még az úgynevezett nemzetiségi velleitásokkal i 5 * foglalkozzam. Első sorban kifejezem örömömet a felett a nagy haladás felett, a melyet Zay t. képviselőtársam e Iiázbau tanúsított. A t. minister ur igen jól mondotta, hogy Zay t. képviselőtársam nagy ellenmondásban van önmagával, mert ő bizonyos dolgokat helyesel s mikor azoknak feltételeit meg kell szavaznia, akkor ezeket megtagadja. És mi ismerjük egymást már igen régi időktől fogva. Volt idő, a mikor Zay t. képviselőtársam ama híres „Staatsschrift« megjelenésének idejében felszólalt a képviselőházban és sokkalta provocálóbb hangon Ítészéit a magyarság ellen, mint itt a múltkor. Ha tehát ő múltkor azt mondotta... Beöthy Ákos: Megjavult azóta! Herman Ottó :... hogy ő már most rendkívül örvend a magyar nemzet prosperálásának s megerősödésének: akkor én az ö örömének tőlem telhetőleg szintén retteneteden örülök s azt hiszem, hogy a magyar állam mindkettőnk örömének még rettenetesebben fog örvendeni. De a ki azt mondja, hogy ő a magyarság propagálásának barátja, a magyarság megerősödését üdvözli, de utólag nem szavazza meg annak eszközeit, az mindenesetre egy kissé az, a mit a német igy fejez ki: „üstig", bizonyos ravaszság van benne; minthogy pedig Beöthy Ákos t. képviselőtársam a múltkor Listet citálta az ő és szász társai fejére, mondhatom tehát neki: „Mein Herr, Sie sind überlistet!" (Derültség.) A mi Filtsch t, képviselőtársamat illeti, rendkívül picansnak találom, mikor épen ő dörgi oda a magyar nemzetnek azt: „Mit akar e minoritás?!" Tőlünk akarja megvonni a mi nemzetiségünket, a mi jogainkat? Filtsch képviselő ur tehát majoritásnak tekinti magát és azokat, kik háta mögött vannak. Azt hiszem, ha jól meggondolja a dolgot, maga sem hiszi el. Hanem felkérném Filtsch képviselő urat a következőkre: ne forogjon ő nemzetiségének csak azon bizonyos köreiben, hol azt a politikát csinálják, melynek ő itt képviselője akar lenni, melynél fogva ő egyszerre majoritásnak érzi magát e képzeletben s a magyar nemzet ellen fel is támad, hanem keresse fel a szász falvakat, legalább oly mértékben, mint tettem egykoron én és nézze meg azon házakat, melyeknek kapui hatóságilag be vannak szegezve, ablaktáblái be vannak zárva és ha az utas e fagyasztó benyomástól indíttatva kérdezősködik, megtudja, hogy e családok kihaltak. Keresse az okát, képviselő ur és meg fogja tudni e jelenség okát is; mert ez köztudomású az egész országban. Tegyék oda az emeltyűt, propagálják ott azt a valósággal hasznos elemet és akkor teljes őszinteséggel, ntógondolatok nélkül alkalmazzák otthon is azt I gyakorlatilag, a mit Zay képviselő ur beszéde \ első részében rendesen ki szokott fejezni, hogy I tudniillik mennyire örül ő a Magyarország halaj dásának. Tegyék ezt teljes őszinteséggel, magyai rosodjanak meg, kövessék List tanácsát és akkor J aztán jogaikban meg lesznek védve, mint mondani szokás, az emberi kor legvégső határáig. Legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy abban a perczben, melyben ő bármely világtörténelmi események következtében, a melyek a magyarságot elsöpörnék, majoritásnak érezné magát, a mámor pillanatnyi volna és az a kiI ábrándulás következnék, hogy politikai szabadság helyett ugyanazon igát vonná, mint a többiek, kik ama hatalomnak alá volnának vetve. Ha ; nem hiszi, kérdezze meg azokat, kik a Bach- és ! a Schmerling-korszakot elviselték. Rendkiviilérdekes az, t. ház, hogy mikor a szász képviselők tendentiosusan fordulnak a magyar nyelv ellen; í mikor ők, ha nem is itt e házban, de oda künn a sächsisches Voíksthum-mal szoktak előáll mi : Erdélyben minden ember tudja, hogy a brassói szász nem érti meg a beszterezei szászt (Felkiáltások a szász képviselők részéről: Nem áll!) és minthogy nem értik meg egymást, tehát beszélnek egymással oláhul. (Nagy derültség. Élénk ellenmondás a szász képviselők részéről.) Ez, t. ház, olyan factum, melyet Erdélyben minden ember ismer. Zay Adolf: Koholt dolog! Herman Ottó: Én nem akarok az oláhok ellen beszélni, hanem onnan indulok ki, hogy az oláhságban, még pedig künn, van egy tendentia, hogy a nép nyelvétől emancipálják eulturájukat és új latin-franczia-oláh nyelvet csináljanak, ugy, hogy ha ez sikerül, az oláh népnyelv el fog enyészni. Es önöknek ez a hanyatló nyelv, melynek jövője ezen körülménynél fogva nem lehet, becsesebb, mint az, hogy fiz állam nyelve propagáltassék, a mely ivadékaikat majdan arra képesíti, hogy ezen magyar államban mint igaz hazafiak foglalják el azt a helyet, mely képességeiknél fogva meg is illeti. (Helyeslés.) Én, t. ház, azt mondtam; felemelkedtem ezen a helyen, hogy őszintén beszéljek, mert ez a hely erre kötelez. Nekem egy kérésem van a t. képviselő urakhoz: emelkedjenek fel önök is, beszéljenek teljes őszinteséggel. Mert én, a mint ismerem Magyarországon az áramlatokat s a mint látom a hazafias felbuzdulást a jelenlegi körülmények között is, tudom, hogyha meg találnak mozdulni, ugy, a mint nem kell, akkor csupán csak egy dolog fog hangzani—hogy a német nemzet költőjét citáljam — „Und kommst du nieht willig, so brauch ich G-ewalt." Ha önök oda akarják fejleszteni a dolgokat, akkor majd ottan is fogunk találkozni.
