Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-427

427. országos Blés decíemfcer 9>éii, kedden. 1890. •:•: mily akadályok állnak útjában és azzal mily kudarczot vallottunk: remélem, hogy ezentúl ő sem fog társulati fegyvergyárat kívánni, hanem egy állami fegyvergyár felállítását fogja sürgetni. (Helyeslés jobbfélöl.) Madarász József jegyző: Szentkirályi Albert! Szentkirályi Albert: T. ház: Oly fontos a kérdés, hogy, azt hiszem, szabad nekem is a t. ház szives figyelmét, ha csak rövid időre is, kikérni. (Halljuk! Halljuk!) A fegyvergyár ügyében lefolyt vita két kiemelendő körülményt tüntetett fel. Az egyik az, hogy hadászati szempontból különösen fontos, hogy honvédeink jó, czélszeríí fegyverekkel legyenek ellátva. Ennek, azt hiszem, senki sem mond ellent; ennek az igazságát mindenki belátja s ez, a mennyire tudom, meg is történt[ Ha nem történt is ugy, mint a törvényhozás intentiójának megfelel, de azon czél, hogy a honvédek ismétlő fegyverrel láttassanak el, el van érve. Kérdés lehet az iránt, hogy a t. ház a ministernek megadja-e a felmentést ezen eljárásra nézve, a mely nem volt szabályos. Ez egyszerű alkotmányos kérdés. Vannak esetek, mikor a minister saját felelősségére rendelkezik azon fentartással, hogy rendelkezését a ház bírálata alá bocsátja. A ház ítél és vagy felmenti a ministert s akkor a felelősség alól felszabadítja, vagy pedig elítéli s akkor a minister helyét elhagyja és a törvényhozás azon helyet más oly egyénnel tölti be, a kiben jobban megbízik, hogy intentióit teljesíteni fogja. Eddig, t. ház, én tisztán csak alkotmányi kérdést látok fenforogni. A másik körülmény, t. ház, sokkal fontosabb és nagyobb jelentőségű. Miről van szó? Arról, hogy a törvényhozás meghozta az 1888: II. törvényezikket, melyben elrendeli azt, hogy Magyarországon fegyvergyár állittassék fel s hogy az által ismétlő fegyverekkel legj^en a honvédség ellátva. A törvényhozás ennek az intézkedésnek a legnagyobb fontosságot tulajdonította, a menynyiben ezen létesítendő gyárnak nagy kedvezményeket biztosított. Ezen intézkedés a törvényhozásnak mintegy hitelét tette koczkára az esetben, ha ez nem teljesíthető. A törvényhozás az intézkedéssel a t. honvédelmi minister urat bizta meg. S mit látunk ? Eltekintve a szerződés megkötésétől és felbontásától, annak helyességétől vagy helytelenségétől, azt tisztán és világosan látjuk, hogy a törvényhozás intentiójának nincs elég téve, fegyvergyárunk nincs. Ennek igen súlyos következményei vannak. Következése első sorban, hogy a törvényhozás I tekintélye és hitele van megtámadva; mert igen sok honpolgár ezen hitelre támaszkodva, súlyos anyagi veszteségeket szenvedett, miután egy gyár felállítására nézve a törvényhozás védelmében bízott. Ez a tény tagadhatlan s azért csodálom, hogy ez mintegy háttérbe szorul ama bizonyos szerződés megkötése és felbontása kérdése elől, a mi pedig csakis' mellékes körülmény lehet. Igen különös, t. ház, hogy mikor ily fontos érdekek vannak koczkán, épen az, a mi legszükségesebb, nem érhető el, hogy tudniillik az ország és a ház tisztán lásson. Ha a fegyvergyár nem létesült, ezt okvetlenül elkövetett hibák okozták. Fegyvergyárat létesíteni nem lehetetlenség; mert létesült másutt, létesülhetett volna tehát itt is. Miután ezen hibák megismerése elkerülbetlen szükségesség, hogy részint a törvényhozás tekintélye helyreállittassék, részint pedig jövőre azon hibák kerültessenek, a melyek netán elkövettettek : egészen indokoltnak látom a t. ellenzék és barátaim azon kívánságát, hogy az erre vonatkozó összes iratok letétessenek a ház asztalára. (Helyeslés a szélső 'baloldalon.) Igen csodálatos az a mód, a melylyel az igen t. minister ur e kérdéssel szemben viselkedik. A midőn mi a kormány tényének megtestesülésébe, a mely ezen hivatalos iratokban foglaltatik, kívánunk betekinteni, ő azt megtagadja. A minister ur ezen eljárása emlékeztet engem egy utasra, a ki megérkezik a vasúton s kézi táskájával kezében kijőve, a peronon egy hnánezezal találkozik, a ki arra szólítja fel, hogy nyissa ki előtte táskáját. Erre az igen t. utas nagy ékesszólással kezdi magyarázgatni, hogy mi minden van abban a táskában és azt mondja, hogy elhiheti a fmáncz, a mit mond; mert ő ilyen meg ilyen tekintélyes ember, mindig az igazat mondja; ok tehát nincs reá, hogy valaki ebben kételkedjék és különben sem nyitja ki a táskát, mert nem szereti, ha a holmijában turkálnak. (Derültség a szélső baloldalon.) Kérdem most, t. ház, ha az az utas igy viselkedik, mire fogja ez indítani azt a finánczot? Arra talán, hogy elhiszi, hogy nincs a táskában vámolni való, vagy pedig ellenkezőleg gyanút fog benne ébreszteni és azt mondja: annyival inkább kívánom, hogy nyissa fel a táskáját az ur, miután előbb azt vonakodott tenni. Es az után, ha ebben a táskában mégis talál valami elvámolni valót, természetesen ez nem a fináncz szégyene, hanem az utasé, a ki nem nyitotta ki azonnal a táskát. (Helyeslés és tetsssés a szélső baloldalon.) De van még az igen t. minister urnak egy másik igen furcsa érvelése. Azt mondja ugyanis az ellenzéknek: tessék, kutassatok, keressetek