Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-442

443. országos ülés Janní elbírálásához, melyek minden valószínűség szerint a részletes vita alkalmából itt a. házban fel fognak merülni; másodszor pedig azért, mert a magam részéről is óhajtanék néhány megjegyzést tenni azon sajátszerű tanokra, a melyeket itt e javaslattal szemben a szabadság nevében némelyek hangoztattak. Mondhatnám, sardói mosoly ül a javaslat ellenzőinek ajakán, Mocsáry képviselő ur azt hiszi, hogy tönkre silányította e javaslatot már okkor, midőn kimondotta, hogy ennek czélja nem egyéb, mint az államosítás. Másfelől Zay Adolf t. képviselő ur és társai azt mondják, hogy Európa csodálkozni, sőt gúnyolódni fog e merész kezdeményezés felett. (Halljuk! Halljuk!) Én azonban azt hiszem, hogy Európa nem gúnyolódni, hanem okulni fog és hogy nem egy müveit nyugat-európai állam fogja e példát előbb-utóbb követni. Hogy Nyugat-Európa államai eddig nem avatkoztak törvényhozási úton ezen kérdésbe, annak oka egyszerűen az, hogy a nyugat-európai államok társadalma egészen más természetű. Hasonlíthatlanul gazdagabbak, hasonlíthatianul műveltebbek voltak azok már akkor, midőn nálunk társadalom, a szó modern értelmében, még nem is létezett. Nekem — megvallom — az a körülmény, hogy önök annyira csodálkoznak ezen eszme újdonságán, eszembe juttat valamit. (Halljuk! Halljuk!) Miután mások is némileg a t. ház türelme nek megnyerése végett legendákat, történetkét hoztak fel igen szellemesen: legyen szabad nekem is egy gyei szolgálnom. (Halljuk! Halljuk!) Ezen történetkének a hőse Francis Drake, a hírneves admirál, a ki ép oly hős volt a tengeri ütközetekben, mint a mennyire kifogyhatatlanok és leleményesek é javaslat tiszteit ellenzői e javaslatnak és egyáltalán mindazon eszmék kifogásolgatásában, a • melyeknek czélja a gyakorlatban megvalósítani a magyar állameszmét, melynek önök, ugy látszik, csak platonicus hivei. (Élénk tetszés jóbbfelől.) Francis Drake — mint tudjuk — Európába egy igen-igen hasznos növényt hozott be s ez a burgonya. (Halljuk! Halljuk!) A skótok ezt visszautasították; nem akarták megenni, mert nem volt a bibliában megemlítve a neve. Azóta azonban kiderült, hogy legalább is 37 izben mentette meg ez a hasznos növény, a burgonya, Európa népeit az éhhaláltól és épen Skótország nemzetgazdái azok, a kik leginkább hirdetik ezen tényt az utókornak. (Tetszés.) Azt hiszem, uraim, hogy önök is ugy vannak ezzel a hasznos eszmével, mint a skótok a burgonyával. (Derültség.) Önök nem akarják ezt megemészteni; de kívánom, hogy érjék meg 285 önök is, a mint unokáik meg fogják érni azt az időt, midőn majd meggyőződnek ezen intézmény hasznos voltáról. (Élénk helyeslés.) A mi a szabadságot, különösen az egyén

1 szabadságot illeti, a melyről önök beszélnek, Mocsáry képviselő ur pedig épen a személyes szabadság nevében beszélt, mintha csak a habeás corpus elve volna veszélyeztetve a kisdedekre és szülőikre nézve, erre már megfeleltek az előttem felszólalt szakférfiak az ő fényes szónoklataikban. Legyen szabad nekem csupán egy bizonyos tényt de concreto kidomborítanom. (Halljuk! Halljuk!) Az már elmondatott, hogy nem oly kényszerről van itt szó, a melynek minden szülő alá lenne vetve; mert csak azon gyermekek kényszeríttetnek be a kisdedóvókba, a kiket szüleik nem gondoznak kellőleg. De concreto hogy néz ki ez a kép, t. ház'? Vájjon akkor, midőn azt mondják önök, hogy ne hatoljon be az állam a család szentélyébe, ne szakgassa le a szerető anya kebléről a gyermeket; ne ragadja ki a szülő karjai közül kisdedét: meggondolták-e önök, hogy miről van szó ebben a javaslatban? Vagy azt merem kérdeni: elolvasták-e figyelmesen, hogy mit foglal az magában? Mert ha meggondolnák azt, hogy mi van benne; ha tudnák egész bizonyossággal és nem szándékoznának azt, nem mondom, elferdíteni, de legalább a saját felfogásuk érdekében színezni : akkor tudnák, hogy nem azon gyermekekről van itt szó, kiket talán az anyjuk nem helyesen, nem a legújabb divat szerint fésül, vagy nem lát el a kellő patyolattal, vagy nem etet a szerint, a mint azt a legújabb hygienicusok tanítják, hanem hogy szó van azon töméntelen sok gyermekről, a kiket szüleik nem képesek magukkal vinni akkor, midőn kenyérkereset végett mennek messze földre, mezei munkára. Azon töméntelen sok gyermekről van itt szó, a kik kora reggeltől késő estig ott fetrengenek és henteregnek a porban vagy a sárban, ugy, hogy minden pillanatban elgázolhatja őket a kocsi, eltiporhatja őket a tehén. Azokról van itt szó, kik ott a nyitott kutak mellett motozkálnak, a hova belepottyanhatnak minden pillanatban. Ezek rendkívüli esetek, igaz, de nem lehet elég figyelemmel leírni ezekre is. Éppen a mai lapokban olvashatni, hogy Temesmegye buziási járásában 241 s egy másik járásban 90 szülőt intettek meg hatóságilag gondatlan szülői eljárás miatt. Mondom, ezek" kivételes esetek. Isten ne adja, hogy ezek gyakoriakká legyenek. De mi a legnagyobb oka azon szörnyű nagy gyermekhalandóságnak, a melyet önök sem tagadhatnak, a kik ellenzik a javaslatot? Nem egy orvossal, nem egy kitűnő szakférfiúval beszéltem e kérdésről. A legtöbb esetben a meghűlés az oka a gyermekhalandóságnak és mi idézi elő ezen 28-én, C«1it8rt81sö)ä. 1891,