Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-442
286 * 42, orsaágos Ölés jatraár 22-én, esttttírtSkSH. 1891. meghűlést? Az, hogy a szülők nem képesek őrködő szemeiket egész napon át gyermekeik felett tartani. Csak ezekről a gyermekekről van tehát szó és nagyon szépen mondotta Beöthy Ákos t. képviselőtársam tegnapi gyönyörű beszédében, Macaulay nyomán, hogy ha az államnak vau joga akasztatni, van joga, sőt kötelessége nevelni is a népet, a mit én kiegészítek azzal: bog-y ha van joga véráldozatot és pénzáldozatot kívánni a polgároktól, akkor az államnak joga és kötelessége, hogy gondoskodjék az emberanyagról és annak legdrágább kincséről, életéről és egészségéről. Nem akarok ugyan terjengős, nem akarok hosszadalmas lenni, hiszen anynyian szóltak már a tárgyhoz; de mégis engedje meg a t. ház, hogy néhány reflexiót tehessek s ezzel kibővíthessem a?on rendkívül érdekes és tamüságos felvilágosításokat, melyeket a közoktatásügyi minister ur, az államtitkár ur, az előadó s egyes kitűnő szónokok adtak. Itt van mindjárt a társadalom kérdése. Azt mondják önök az ó-liberalismus, a IlotteckWelcker-féle Conversations-Lexicon phraseologiájának nyelvén, hogy maradjon meg a kisdedóvoda szabad emberbaráti intézmény; hogy ne avatkozzék e kérdésbe az állam törvényhozási úton, hanem fejleszsze ezen ügyet ezentúl is maga a társadalom. Legyen szabad, t. ház, kissé concretebben hozzászoknom ahhoz, hogy tulajdonképen mi a társadalom Magyarországon? Ha erről közgazdasági, statistikai és politikai szempontból van szó, akkor ez mindenesetre oly valami, mint a minő az Európa bármely nyugati államában. Azonban rettenetessé válhatik ez egyik-másik alsóbb rétegre nézve, ha a létért való küzdelemről van szó; mert akkor társadalmunk olyan, mint bármelyik, csakhog}?- eddig a gondviselés őrködött felettünk és a jövőre nézve a törvényhozás bölcsessége fog minket megkímélni azon bajoktól, a melyek másutt túlsúlyra vergődtek. De ha arról van szó: mi az a társadalom, szemben azon áldozatkészséggel, melyet a haza a honfiaktól és honleányoktól megkövetel culturalis és közjótékonysági czélokra, akkor mit felelhetünk? Vájjon 17 millió ember társadalmát contemplálhatjuk-e magunk előtt, vagyis 17,000.000 emberről beszélhetünk-e? Nem uraim, az mindössze alig százezer ember, vagy talán csak néhány eze,r, a kiknek kimeríthetetlennek látszó áldozatkészségét igénybeveszi a közügy akkor is, midőn jégkárról, vagy midőn tűzkárról vagy vizáradásról és akkor is, midőn irodalom pártolásról van szó. (Ugy van! Ugy van!) Ezek mindenesetre megérdemlik a haza háláját; kívánatos is, hogy ezek a társadalmi tényezők haladjanak előbbre mentül jobban és hogy igyekezzenek szárnyaik alá vonni és buzdítani másokat is, hogy velük karöltve, a társadalmi tevékenység terén szolgálhassák a culturát és a közjótékonyságot. Igen, de hogy ez megtörténhessék, saükséges, hogy az óvoda gyakorolhassa azt a nevelő hatást a közönségre, melyet gyakorolnak a politikai intézmények a valóban szabad és művelt országokban. Ezen nevelő hatás befolyása alatt meg fog erősbödni a társadalmi rétegeknek ez a tömbe; ez a magas ós középin ! 'elligentiából és néha még egyes lelkes iparosokból is álló tiimbe azon emberbarátoknak, kik nálunk, valahányszor közadakozásról van szó, mindig előttünk állnak és fájdalom, mindig csak ugyanazok. Ne rontsák tehát önök ezen intézménynek nevelő hatását az által, hogy oly jelszavakat bocsátanak ki és oly módon szólnak ezen intézményről, a mely — mondhatnám — csaknem egyértelmű az izgatással. Mert ha a nép a helyett, hogy megszeretné ezen intézményt, akkor, midőn az életbeléptettetik, már idegenkedéssel fordul el tőle, akkor az nem fog kellőleg gyökeret verhetni. Maga a társadalom nem képes ezen feladatnak megfelelni. Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam szellemdús beszédében már rátért arra a pontra, melyet én bővebben óhajtanék kifejteni. Mindössze 474 községben van óvodánk ; ezek társadalmi nton jöttek létre 1828. óta. Községeink száma közel 13.000. Már most, ha 1828-tól 1890-ig csak 474 községben birt létrejönni óvoda, vagyis 474 községben állítottak óvodát, társadalmi utón akkor: húsz, harmincz, vagy ötven év múlva több fog-e létrejönni, mint 8—9 száz? Es mi ez azután a 13 ezer községhez ? Ezért nem lehet az állam közömbös ezen kérdéssel szemben; ezért üdvözlöm lelkem mélyéből a t. minister urat, hogy ezt a coneeptiót megfogantatta és törvényjavaslat alakjába a ház elé terjesztette. Azt mondják, hogy nehéz lesz végrehajtani c törvényt, mert nem lesz hozzá elég pénz. Valamint a t. államtitkár ur kifejtette bizonyos oldalról, nagyon könnyen be lehet bizonyítani, hogy miután hazánkban eddig, eltekintve a törvényhatóságoktól és a 113 rendezett tanácsú várostól, 1.807 nagy község és 10.785 kis község van: könnyen ki jehct mutatni az eddigi statistikai adatokból is, hogy még óvodát is, nemcsak menedékházat várhatunk nemcsak rendezett tanácsú városainktól, de nagy községeink túlnyomó részétői is. A mi a menedékházakat illeti, a 10.785 kis községben az az 50 forint — a mint erre az államtitkár ur is czélozni méltóztatott — könnyű szerrel fog előteremtetni, még a legkevésbé vagyonos kis községben is.
