Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-442

284 442. országos ülés január 22-én, csütörtökön. 1891. b. Salmen évek hosszú során át alinisten hivatalnok volt és a magyar államtól ma is nyugdíjat húz. B. Kaas Ivor: Az jól esik! (Derültség.) Fenyvessy Ferencz: A másik pedig, a mit b. Salmen állítani merész volt, az, hogy ők, a szászok igen is kívánják a magyarság és a majryar nyelv fejlődését. T. ház! Csak mosolyogni lehet ezen az állításon és erre én csak egy citatióval felelek. Salamon király példabeszédének 30. fejezetében meg van irva, hogy három dolog alatt inog meg a föld. Először szolga alatt, a ki uralkodik ; másodszor bolond alatt, mikor keveset eszik és harmadszor zord, mogorva vénasszony alatt, mikor férjhez megy. Salamon bölcs király nem ismerte a mi szászainkat ; mert ha ismerte volna, akkor bízvást oda írhatta volna negyedik pontul: megmozdul a föld, legalább a magyar glóbus akkor is, mikor a szászok szívből kívánják a magyar nyelv terjedését, fejlődését. (Élénk derültség.) Mert nem elég csak kívánni azt, tessék velünk szavazni, mikor e czélra alkotni akarunk. T. ház! Még csak egy van hátra, a mire igénytelen véleményemet kifejezni kívánom és ez a fohászszerű imának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Én nagyon sajnálom, t. ház, hogy a fohászszeríí imának fogalma a t. ház egynéhány mélyen t. tagja részéről bizonyos satyricus, humoristicus felfogásban és színben állíttatott elő. Sajnálom különösen azt, hogy egy t, képviselőtársam gúnyosan mondta, mikép a fohászszerű imában nincs kifejezve az, hogy a kisded gyermek kihez fohászkodjék és kérkedve kérdi: vajion micsoda nagy szellem lesz az, kihez a kisdedek imádkozni fognak. Szabadjon egész tisztelettel megjegyeznem, hogy imádkozni csak Istenhez lehet és semmi nagy szellemhez vagy más mysticus lényhez nem. És igy, hogyha a fohászban benne van az ima, mindenki tudja, hogy az alatt csak Isten érthető és az csak Istenhez intézhető. (Élénk helyeslés.) Én csak azt csodálom, hogy mégis komoly jogász emberek, mint a t. ház egynéhány tagja, megtámadják ezen közös fohászszerű imát és széttagolni óhajtanák azt különböző jellegű óvodák számára. Elfelejíik-e, t. ház, hogy mi nekünk felnőtteknek valláskülönbség nélkül be van a törvénykönyvbe iktatva egy eskümintánk, melyről nem tudom, vájjon nem fontosabb-e ezen fohászszeríí imánál; azon esküminta, melyet mindenféle vallású ember letesz és tudtommal senki ezen eskünek jelentőségét nem kisebbítette és azt magára nézve kötelezőnek ismeri, bármely valláshoz tartozzék is. (Élénk helyeslés) Nem habozom kijelenteni, hogy gr. Károlyi Sándor felszólalása után, ha csakugyan tény az, hogy a felekezetek nagyon nagy súlyt fektetnek arra, hogy már a 3—4 éves kis gyermekeknél az 8 dogmaticus imájuk legyen behozva, én tekintve azon nagy és nemes czélt, hogy mentől több kisdedóvorla legyen az országban és a felekezetek el ne riasztassanak a kisded óvodák felállításától, az által, hogy a fohászszeríí ima mostani merev alakjában bennmarad a törvényjavaslatban, hogy ha — mondom — gr. Károlyi Sándor a részletes tárgyalásnál egy talán megfelelőbb indítványnyal lép elő, a mely kielégíti a felekezeteket és nem sérti a törvényhozás intentióját, nem fogok habozni ahhoz hozzájárulni, egy feltétel alatt azonban: csak akkor, hogyha ez esetben a törvényjavaslat ugy módosul, hogy az ilyen felekezeti óvodákba nem köteleztetnek más vallásfelekezetnek gyermekeiket beadni, azonban ezen felekezeti óvoda köteles a más vallású gyermekeket is felvenni. (Helyeslés.) Ilyenféle alakban talán hozzá is járulok. Nem tagadom azonban, hogy én felette sajnálom, hogy a nemzetiségi kérdés mellett a 3—4 éves kisdedeknél már föl van vetve a felekezeti kérdés; nem azért, mintha nem érezném, hogy igenis kell valláserkölcsi nevelés a 3—-4 éves kis gyermekeknél, mert én nemosztozom abban, a mit a nagy philosoph Kant Rousseau nyomán mondott, hogy: „Hagyjátok az ifjú lelket, hadd repüljön a maga szárnyán arra a magaslatra, a hol Istent és a vallást meg tudja érteni". Ezt én nem fogadom el; mert én azt hiszem, hogy a mint a tüdő szükséges a testi életre, ugy az ima is szükséges a szellemi életre, az ima egy erkölcsi lélekzetvétel. De sajnálom, hogy a felekezeti kérdéssel egy kissé ezen kérdés a maga természetes medréből ki van véve. A felekezeti túlzásra egy szép legendával felelek, a mely arról szól, hogy mikor az Istent egy főangyal énekkel szórakoztatta, az Isten egyszer félbeszakította és azt mondta neki: „Kérlek, ne zavarj, odalent egy kis gyermek imádkozik, hadd hallgassam meg fohászát." (Tetszés.) Ezek után kijelentem, hogy hazafias érzéssel üdvözlöm gr. Csáky Albin kezdeményezését és szivemből sikert kívánok neki. (Helyeslés a jobboldalon.) Schvarcz Gyula: T. ház! Felesleges munkát végezne és legfeljebb letarolt mezőkön fogna böngészni, a ki a vita jelenlegi stádiumában még azt képzelné, hogy fokozhatná a meleg érdeklődést, melylyel pártkülönbség nélkül e törvényjavaslatnak mindnyájan adózunk; nincs semmi szükség ezen meleg érdeklődés fokozására. Ha én mégis itt a vita jelen stádiumában annyi kitűnő szónoklat és szakavatott beható tárgyalás után felszólalok, teszem ezt először azért, hogy a magam részéről is hozzájárulhassak azon nehézségek valódi természetének