Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-442

áé2. országos ülés január 22-én, csütörtökön. 1891. 3jg3 ez: igaz-e, hogy a mi speciális hazai viszonyainknál fogva, a milyen a gyermekhalandóság és egyéb okok, bizonyos állami kényszer behozatala feltétlenül szükséges, igen vagy nem? T, ház! Ez a magyar parlament, a mi elődeink, megfeleltek mind a három kérdésre 1881-ben és megfeleltek 1883-ban, mikor óhajukat fejezték ki a kisdedóvás törvény szerint való szabályozása iránt. Egy megoldási módot mutatott be Csáky t. minister nr az előttünk fekvő javaslatban, melyet a múlt napokban bizonyos oldalról megtámadtak. Beöthy Ákos t. képviselőtársam tegnapi szép beszédében e bizonyos oldalt árnyalatoknak nevezte. Talán megfelel e kifejezés egy bizonyos oldalt illetőleg, de annak az álláspontnak, melyet Mocsáry Lajos t. képviselő ur elfoglalni bátor volt, e szó „árnyalat" nem felel meg. A mit Mocsáry képviselő ur kifejtett, az nem árnyalat, hanem tekintve, hogy egy régi magyar nemes család ivadékától hallottuk, árny. Én csak tisztelem e régi multat, midőn vele foglalkozni nem óhajtok. (Mozgás.) Hanem a másik oldalon a könnyű' és nehéz ütegek egész csapata támadt a javaslat ellen. Megjelent a küzdőtéren elsőnek Zay Adolf képviselő ur, ki a háborúra teljesen felszerelve lépett elénk, sőt mint vitéz infanterist a bornyujában nem is a kis Sachsenlandot, hanem egész Európát magával hozta, midőn beszéde elején igy jajdul fel: „T. ház! mi e törvényjavaslattal csodálkozásba fogjuk ejteni egész Európát!" És hozzá teszi jó tanácsként: „Ám előzzük meg Európát, de oly példákkal, melyeket a művelt Európa államai követni tudnak és akarnak." Engedje meg Zay képviselő ur, de ugy látom, hogy neki kevés fogalma van arról, mi a magyar törvényhozás czélja, hivatása, kötelessége. Szerény nézetem szerint a magyar törvényhozásnak sem nem czélja — legalább sehol nem olvastam ezt, sem törvényeinkben, sem házszabályainkban — sem hivatása, sem kötelessége, hogy Európát csodálkozásba ejtsük és sem nem czélja, sem iom hivatása, annál kevésbé kötelessége, hogy mi Európa művelt államainak holmi példákkal szolgáljunk. Én azt hiszem, a mi czélunk, a mi hivatásunk és kötelességünk az, hogy tisztán magunk számára, a mi saját speciális viszonyainknak megfelelően alkossunk törvényeket; vagyis egyszóval arra kell törekedni, hogy mi nem idegeneknek, hanem hazánknak, népünknek és hazánkért és népünkért hozzuk meg törvényeinket. A támadók közül Zay Adolf képviselő ur erős argumentumot hoz fel ellenünk, mikor azt állítja, hogy ez a törvényjavaslat megtámadja a szülők természetes jogát, Ez igazán erős argumentum volna ellenünk; mert balgák lennénk s ügyetlen politikusok volnánk, ha azt hinnők, hogy bárminő állami vagy felekezeti kisdedóvó, vagy menház-iutézmény pótolhatja a szülői melegséget, varázst, bájt és hatalmat. De a t. képviselő ur alig olvasta el a törvényjavaslatot magát; itt csak arra van intézkedés, hogy ha a szülők ezen joggal nem tudnak vagy nem akarnak élni, az államnak a joga, hogy éljen vele. Azokra, a miket gr. Károlyi Sándor t. képviselő ur szives volt múltkor elmondani, megfelelt az államtitkár ur iménti beszédében; de ha talán jobbat tudna mondani, nem vonakodnám azt megbírálni és esetleg elfogadni. Én szerintem különben a javaslat eléggé intézkedik arra nézve is. De nuuc venio ad fortissimum. Filtsch és Schuster képviselő urak egyenesen erőszakos magyarosítási szándékkal vádolnak bennünket és vádolják a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot. Én szeretném tudni, t. ház, hogy ha a külföld, a művelt Európa azt hallja, hogy a magyar saját hazájában ilyenféle szándékkal vádoltatik, vájjon csakugyan csodálkoznék-e felettünk és nem értene-e bennünket? De én azt hiszem, hogy e javaslatba semmiféle erőszakos magyarosítási szándék lefektetve nincs sem elrejtve, semnyiltan. Ezen javaslat nem is annyira az állam érdekéből, hanem az állampolgárok érdekéből akarja és kívánja, hogy nyújtassák alkalom a nem-magyar ajkú polgároknak az állam nyelvének megtanulására. De a t. képviselő uraknak az fáj; hiszem, hogy az fáj, hogy majd ez a kisded is megtanulja azt a két szót, a melyet Rnsseau ki akart törülni a modern nyelvekből, hogy majd megérti mit jelent a „haza" és mit jelent a „polgár* szór Mit jelent a haza a maga fenségében és mit jelent a polgár a haza iránti kötelessége szempontjából. (Igazi Ugij van!) B. Salmen t. képviselő ur két tételt állított fel, melyet szó nélkül nem hagyhatok, a mennyiben az előttem szólott t. képviselőtársaim azt méltatni elfelejtették, vagy nem akarták. (Halljuk! Halljuk!) B. Salmen először is azt állítja, hogy ha a szászok volnának itt a magyarok helyén, akkor ők sokkal higgadtabbak lennének a magyarok iránt, mint mi magyarok a szászok iránt. Igazán difficile est satyram non scribere. Ok lennének higgadtabbak mi irántunk, ha a mi helyünkön volnának! Legyen szabad mély tisztelettel kérdenem báró Salmen képviselő úrtól: mondjon nekem egy államot, a mely higgadtabban, mondhatnám, birkatürelemmel tűrte volna azt, hogy egy oly férfin — nem jellemét, nem képességét értem — mint b. Salmen, gondolom 30 néhány évig a legelőkelőbb ministeri hivatalban eltüretett, mert 86*