Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-427

22 *27. orsrftgos ülés flecaemfter 9-én, kedden, 1890. mily magántársulat által létesíttessünk egy állami fegyvergyárt. Meggyőződhettünk arról, hogyha mi nem is a magyar elemre, hanem külföldi elemre akarunk építeni ily nagy fontosságú nemzeti állami tényezőt és esetleg — a mint az ellenzék részéről felhozatott — ha az Loewe volna: akkor csakugyan megvolnánk lőve. Ismétlem, t. ház, nekem meggyőződésem, hogy nekünk nem szabad a mi hazai fegyvergyárunkat magántársulatra, annál kevésbé idegenre bizni. Nekünk okvetlen szükségünk van fegyvergyárra és — itt tökéletesen egyetértek t. előttem szólott képviselő úrral — mi nem nyugodhatunk addig, mig fegyvergyárunk nem lesz; mert ez a mi államiságunk kiegészítő részét képezi. De midőn ezt kivánom — épen tanúságot merítve a multakból — nem kivánom, hogy mi akár ezen, akár egy újabb részvénytársasággal, vagy más társasággal egyezkedésbe bocsátkozzunk. Ezen társaságnak szerencsétlen ügyét én véglegesen befejezettnek tekintem. Én részemről, áttekintve a ministeri jelentést, meggyőződtem arról, hogy ő, mint honvédelmi minister, első sorba helyezte ama kötelességét, hogy a honvédség megfelelő fegyverekkel mielőbb felfegyvereztessék és nem kívánta bármely társulat érdekében, még azon társulat érdekében sem, melyet ő támogatott és létesített, a honvédségnek magasabb érdekét, ezen nemzeti érdeket koezkára tenni. Azt hiszem, midőn a kettő között kellett választania és ő inkább egy társulatot ejtett el, mint a honvédségnek érdekeit: nemcsak nem vétkezett, de egyenesen hazánk érdekeit szolgálta és tőle, mint honvédelmi ministertől, egyebet várni és kívánni nem is lehetett, Azt kívánni egy honvédelmi ministertől, hogy ő egy vagy más társulatnak belügyeibe, ezeknek egymás közti viszályaiba avatkozzék, több, mint a mennyit embertől kívánni lehet; de nem is volna helyes, hogy egy honvédelmi minister a helyett, hogy a honvédség első életérdekét megvédje, talán egy társulatnak érdekét védelmezze és annak, ha mindjárt hazánk érdekeivel szorosan össze volna is forrva, előnyt adjon a honvédelemnek érdeke felett. Igaz, hogy ezen gyár érdeke is közvetve szolgálta volna a haza érdekét, a nemzetgazdászati érdeken kivül a honvédelem érdekét is; de a honvédelmi minister a közvetlen érdeket elébe tette a közvetett érdeknek és ő másként nem is tehetett. Különben őt főkötelességének mulasztásával vádolhatták volna, És tőle, mint katonától, azt kívánni, hogy az üzletvilág által szőtt fátyolon átlásson, vagy azt Összetépje, ember feletti kívánalom lenne. Én részemről tehát azzal a hazafias érzelemmel és megnyugvással, melyet előttem szólott t. képviselő ur hangoztatott, fogadom el a minister ur jelentését. Polónyi képviselő ur indítványát pedig, mint a mely czélhoz nem vezetne és mint a mely csak további kellemetlenségeknek és súrlódásoknak bő forrását nyithatná és végeredményben — remélem, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur ebben igazat ad nekem — a kérdés tisztázására nem vezetne, nem fogadom el. Oly tényezők, ipari és kereskedelmi fogások játszottak tán bele ebbe az ügybe, melyeknek nyomán elindulni ezen háznak nem feladata, eszköze sincs hozzá. Nem rendelkezünk a megfelelő eszközökkel és belemenve ebbe az ügybe, abba annyira belebonyolódhatnánk, hogy a kijövetel nehéz volna belőle. Nem tartom azt oly egyszerűnek, a mint azt t. Polónyi képviselőtársam hiszi. Hogy tápláltatnak aggodalmak az iránt, miszerint Magyarország önállóságának ezen részletére nézve nehézségek gördittetnek; hogy ily aggodalmak országszerte léteznek, arról nekem is van tudomásom és t. képviselőtársamnak abban is igazat adok, hogy azoknak bizonyos fokig van is alapjuk. Hiába, midőn egy centralisált állam átment a dualismus terére, még mindig maradtak elemek, a kik a centralisatio érdekeit még ma is első sorba helyezik. Az ezekkel való küzdelem elől kitérnünk nem lehet, azt végig kell vívnunk; de oly eszközökkel, melyek czélhoz is vezethetnek. Ezen parlamenti vizsgálatnak eredménytelensége előre látható; az tehát .nekem nem kell és remélem, hogy ha komolyan akarjuk, röyid idő alatt el fogjuk érhetni azt a czélt, a melyet az előttem szólt t. képviselő ur hangoztatott. Ha már most kijelentettem, t. ház, hogy nem kivánom, hogy az állam szerződéses viszonyba lépjen bármely részvénytársasággal egy gyár létesítése czéljáből, másrészről kijelentem és kivánom és követelem, hogy lehető rövid idő alatt egy magyar állami fegyvergyár állíttassák fel. Jobban szeretném, ha a Lajtán túl is az állam kezében volna az a gyár, mely a közös hadsereget fegyverekkel ellátja. Elfogadom tehát a pénzügyi bizottság jelentését, mely ugyanezt czélozza. Apponyi Albert t. képviselőtársam lelkesülve apellált a hazafini érzelmekre. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy én sem szeretem nála kevésbé hazámat és én sem kivánom kevésbé hazám függetlenségét. E tekintetben, ugy hiszem, köztünk különbség nincs. A jelen speciális kérdésben, ugy látszik, eltérnek nézeteink; de a mai napon meggyőződvén a képviselő ur arról, hogy egy részvénytársaságnak