Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-442

280 442. országos Hlés janu;'ir 22-én, csülftrtÖkífn. 1891. gyermekeket a kisdedóvodába vagy menedékházba küldjék és ez iránt a községi elöljárósággal egyetértőleg a szükséges intézkedést megteszi." Hogy pedig a szülők minden önkény ellen biztosítva legyenek és kellő jogorvoslatuk legyen, arra nézve intézkedik a 28. §., a mely utal az 1876 : XXVIII. t.-cz. 7. §-ára és ugyanazon felebbezési forumok hatáskörét, a melyek ott a népoktatási intézetre nézve megállapittatnak, a kisdedóvodák és gyermek-menedékházak ügyeire is kiterjeszti, (Ugy van!) A felszólalt képviselő urak aggodalmai főleg arra vonatkoztak, hogy itt tág tér fog nyilni a hatóságok önkényének; hogy a szülők zaklatásoknak lesznek kitéve és Zay Adolf t. kép viselő ur pláne jogi szempontból különösnek tartotta azt, hogy ott, a hol az állam tartoznék valamit bizonyítani, a szülő köteleztetik az ellenkezőnek bizonyítására. Nem csodálnám az ellenvetéseket, ha nálunk az általános tankötelezettség intézménye új dolog volna; (Ugy van!) de hisz ez már 22 év óta fennáll és azzal, a mit tervezünk, tulaj donképen egészen analóg. S vájjon a t. képviselő ur vagy bárki is hallotté panaszt arra nézve, hogy oly szülőtől, a ki a maga gyermekeinek kiképzéséről, otthon való neveléséről gondoskodik, erőszakosan elvették volna gyermekét azért, hogy a népiskolába hajtsák? (Általános helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy valamint a népiskolai tankötelezettség végrehajtásánál zaklatás a hatóságok részéről sohasem nyilatkozott, ugy el fog maradni az a barbár eljárás is, melytől Zay Adolf t. képviselő úr félni látszik, midőn azt mondja, hogy a kisdedeket ujonezok módjára fogják az óvodákba besorozni. A t. képviselő urak közül többen felállították azt a tételt is, hogy kár nekünk kisdedóvásról gondoskodnunk addig, mig a népiskolák terén annyi hiány mutatkozik, felemlítették ezt nevezetesen Zay Adolf és Hoek János t. képviselő urak. Habár e kifogásra Tors Kálmán t. képviselőtársam igen talpraesetten megfelelt, én is bátor vagyok ehhez egy észrevételt fíízni, Mert nem először történik, hogy ily theoriát hallok felállítani. (Halljuk!) Hol azt mondják, hogy a kisdedóvásnak nem érkezett még el ideje, mert népiskoláink még nincsenek kellő rendben; hol azt mondják, hogy felsőbb oktatásunkat nem lehet szervezni, mert elemi vagy középiskoláink intézménye még hiányokban szenved. Azt hiszem, hogy a eulturalis intézményeink fejlesztésének ily egymásutánjával felállított ez az egész theoria téves és hamis; mert annak a történelem, tapasztalás és minden életrevaló nemzet példája határozottan ellentmond. Minden életrevaló és müveit nemzet igyekszik a maga eulturalis intézményeit egyaránt és egyidejűleg fejleszteni. (Helyeslés.) Szükséges ez annyival inkább, mert megállapodás soha sincs, tenni való és fejleszteni való tehát mindig lesz. Meddig várjunk egyik intézménynek kezdeményezésével, ha nem tudhatjuk, mikor lesz a másik intézmény betetőzve ? Annál kevésbé lehet pedig a kisdedóvás rendezése ellen felhozni a népnevelés hiányos állapotát, mert, nézetem szerint, a kisdedóvás előmozdítása, elterjedése és sikere a leghathatósabb emeltyűje lesz épen a népnevelésnek; (Helyeslés) mert a népnevelés munkáját elő fogja készíteni, meg fogja könnyíteni. Tehát épan népnevelésünk fejlesztésének szempontjából kell kívánnunk, hogy a kisdedóvás ügye mentől előbb fejlesztessék. (Élénk helyeslés. Ugy van!) A törvényjavaslatnak, a majdani törvény nek kivihetőségére, végrehajthatóságára nézve is hozattak fel egyes — elismerem — sokkal jóakaróbb észrevételek. Nevezetesen Zay Adolf, Lesskó István, Madarász Imre és b. Salmen Jenő képviselő urak hoztak fel ily kifogásokat. A mi különösen azt illeti, hogy a három százalékos községi pótadó nem lesz elegendő óvodák felállítására, azt hiszem, ebben tévedés van. Mert a három százalék községi pótadó kisdedóvodák felállítására és fentartására csak azokra a községekre vethető ki, a melyek legalább is 15.000 forint egyenes állami adót fizetnek. Ennek három százaléka 450 forint. Azt hiszem, ebből az összegből egy szerény igényű óvoda fentartása kitelik, annyival inkább, mert hiszen lehetséges lesz a vagyonosabb szülőktől felvételi díjakat is szedni. De különben is a szegényebb és kisebb községekben, nem annyira kisdedóvodák, mint inkább állandó vagy nyári menedékházak felállítására törekszünk. Az ilyen nyári menedékházak fentartási költségei alig számíthatók többre 40 — 50 forintnál. Mert mi lesz ennek a legegyszerűbb gyakorlati megoldása? A nyári hónapokban, a mikor úgyis szünetelnek az iskolák, felhasználjuk az iskola helyiségeit ily menedékházak részére és vagy a tanító neje, vagy egy más erre alkalmas nő elvégezi a dajkái teendőket és miután nyáron sem fűtési, sem világítási költség fel nem merül, mindössze a dajka fizetése fogja az összes költséget képezni. Ez körülbelül 40—50 forintot fog kitenni, a mely költség kitelik az oly községek 3 százalékos községi pótadójából is, a mely községek 1.400 — 1.500 forint egyenes állami adót fizetnek. Lesskó István képviselő ur utalt a felvidék viszonyaira, a melyeket én is ismerek. Tudom, hogy vannak a felvidéken nagy számmal községek, melyek ennyi állami adót sem fizetnek. Tudom, hogy ezekben a községekben a 3 százalékos községi pótadó segítségével még nyári gyermek-menedékházakat sem lehet felállítani; de azt hiszem, hogy épen ily községekben nyi-