Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-442
442. országos ülés,Janná- 22-én, csütörtökön. 1891. 279 és b. Salmen t. képviselő urak felhoztak. Ezen t, képviselő urak mindannyian kifogásolták az óvoda-kötelezettség elvét, azl mondván, hogy ez a család jogaiba ütköző intézkedés, hogy ez az államhatalomnak jogosulatlan túlterjesztése, a szülők természetes jogának csorbítása, a személyes szabadság korlátozása stb. Megvallom, hogy ha itt arról volna szó, hogy mi a kisdedóvodai nevelést minden gyermekre vonatkozólag kötelezővé akarnók tenni, ezen kifogásokat még meg tudnám érteni. De | itt nincs erről szó. Mi csak a kisdedek megóvását, gondozását kívánjuk minden körülmények közt biztosítani; (Élénk helyeslés) mi csupán azokat a gyermeke- j ket akarjuk kényszer útján a kisdedóvodákba | behozni, a kikre nézve a szülők, mint ezt a 4-ik §. világosan kimondja, még a gondozás és j felügyelet kötelességét is elhanyagolják; elhanyagolják vagy a nehéz viszonyok és körülmények nyomása alatt, vagy könnyelműségből, gondatlanságból. Tehát az államnak kényszerítő hatalma csakis az ily gyermekekkel és az ily szülőkkel szemben lép fel és mi a szülőktől tulajdonkép semmi jogot sem vonunk el, hanem csak, a mennyire lehet, a szülőket kötelességük teljesítésében pótolni igyekezünk. (Élénk helyeslés.) Tökéletesen elismerem, hogy a szülőknek nemcsak kötelessége, de joga is gyermekeiket gondozni és azok felett felügyeletet gyakorolni; de a mely szülő ezen kötelességét teljesíti, az ezen jogának gyakorlásában is háborítatlanul meghagyatik; ellenben az a szülő, a ki ezen kötelességét teljesíteni nem képes, azt hiszem, csak hálával fogadhatja, ha az állam az ő vállairól ezt a gondot leveszi. (Élénk helyeslés.) Tehát itt jogfosztásról csak azon szülőkkel szemben lehet szó, a kik jogot formálnak nem arra, hogy gyermekeiket gondozzák, hanem arra, hogy azokat elhanyagolják. (Élénk tetszés.) Ezen jogukat, mint ezt Beb'thy Ákos t. kép viselőtársam kifejtette, az állam szempontjából semmi körülmények közt el nem ismerhetjük, hanem vindicálnunk kell az állam számára azt a jogot, hogy ily esetben a szülők akarata ellenére is biztosítsa a kisdedek megóvását és gondozását. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy Zay képviselőtársam helytelenül tette meg a distinctiót a kisdedóvoda és a gyermek-menház közt, azt mondván, hogy, miután csak a kisdedek megóvását kívánjuk kötelezővé tenni, ennélfogva csak a menházakba, de nem egyszersmind az óvodába való járást is kell kötelezővé tenni; helytelenül tette meg azért, mert a hol a kisdedóvodák fennállanak, azok a menházak feladatát is teljesítik. A kisdedóvodáknak feladata első sorban szintén a kisdedek megóvása és kényszer útján ide is csak azok a gyermekek kerülnek, a kiknek megóvása odahaza nincs biztosítva. (Igás! JJgy van!) Zay Adolf képviselő ur továbbá felhozta hogy a kisdedóvodáknak már természete kizár minden kötelezettséget és kényszert és hogy azok, a kik az első kiídedóvodát alapították és a kikre t. barátom, az előadó ur is hivatkozott, nem is álmodták, hogy valaha valaki az óvodákból kéi.yszerintézményt akarna csinálni. Ezzel szemben azt vagyok bátor kérdezni, hogy akkor, midőn a középkorban a kolostorok mellett az első iskolák keletkeztek, midőn csak a papok tudtak irni és olvasni s még a királyok is pecsétjüket használták aláírás helyett, vájjon álmodta-e akkor valaki, hogy valaha a népoktatás kötelezővé fog tétetni és hogy az állam fogja polgárait az irni-ohasni tanulásra kényszeríteni. (Tetszés.) Ily históriai argumentumok tehát keveset nyomnak a latban ott, a hol haladásról és reformokról van szó. (Élénk helyeslés.) A felszólalt képviselő uraknak azonban aggályaik vannak még az óvodai kényszer végrehajtása tekintetében is. Ilyeneket nyilvánítottak nemcsak Zay, hanem b. Salmen és Mocsáry képviselő urak is. Mielőtt azonban megkisérleném az u aggályaikat megczáfolni, legyen szabad gr. Károlyi Sándor t. képviselő ur előadására egy észrevételt tennem, (Halljuk! Halljuk!) annál is inkább, mert ő erre a kérdésre vonatkozólag oly hiányt vélt a törvényjavaslatban felfedezni, a mely hiány 7 , ha csakugyan léteznék, méltán gondolkodóba kellene esnie mindenkinek az e törvényjavaslat szerkesztése alkalmával szem előtt tartott gondra és pontosságra nézve. A t. képviselő ur állítása szerint a törvényjavaslat ugyanis nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a felett, vájjon valamely szülő gyermekét kellően gondozza-e, ki fog ítélni, sőt még tréfásan méltóztatott oda vetni azt a kérdést: vájjon a bakterre vagy a kisbiróra akarjuk-e ezen kérdés megítélését bizni? Azt hiszem, a t. képviselő ur nem méltóztatott észrevenni azokat a szakaszokat, melyek erre nézve rendelkeznek, A törvényjavaslat 4. §-a azt mondja, hogy minden szülő köteles gyermekét óvodába járatni, ha csak „az illetékes felügyelő hatóságtól vett felszólítás után" nem igazolja, hogy a gyermek kellő gondozásban részesül. Hogy pedig ki legyen az az illetékes felügyelő hatóság, azt a törvényjavaslat V. fejezete, mely 7 a kisdedóvodák és gyermek-menedékházak igazgatása és felügyeletéről részletesen intézkedik, világosan megmondja. E fejezet 25. §-ában kimondatik, hogy a „községi kisdedóvodai bizottság, illetőleg iskolaszék" a 4. bekezdés szerint „őrködik, hogy a 4. §. értelmében a szülők és gyámok a
