Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-442

278 442. országos Ölés január 22-éii, csütörtökön. 1891. egyes esetnél meglehetős biztossággal megvonható, könnyen constatálható. De a tompaelméjtíség olyannyira ruganyos kifejezés, hogy ugy hiszem, attól lehet tartani, hogy kivált az első időben, még mielőtt az intézmény el nem maradható jótékony hatása következtében bizonyos népszerűséget szerzett, főleg a népesség kevésbé müveit osztályaiban, hol minden újítás, legyen az b ármily ü;lvös, némi ellen szenvvel szokott találkozni: az állítólagos tompa elméjűség, a mit utóvégre is minden kevésbé élénk, vagy intelligentiában, habár pathologicus ok nélkül, fejletlenebb gyermekre reá fogni lehet, némely szülők által arra fog felhasználtatni, hogy gyermeikeiket az óvodától távol tartsák; holott épen az intellectualis képességek fejlesztése a törvény szövegében is kifejezésre jutó egyik főezélja az óvodai intézménynek. Végül még csak néhány szóval reflectálok az óvónők és dajkáknak a törvényjavaslat által kilátásba vett minimalis fizetésére. A mi amazokat illeti, habár azt tartom, hogy a 800 frtos minimum, mely mint jelenleg is legtöbb helyütt, még a puszta megélhetést sem biztosítja, sokáig fentartható nem lesz: mégis egyetértve az e részbeni indokolással, magam is azon nézetben vagyok, hogy tekintve a néptanítók hasonló minimumát, a jelen törvény keretében következetlenség, sőt az utóbbiak irányában sérelem nélkül is, a jelen törvény keretében alig emelhető. Azonban a dajkák 120 frt évenkinti, illetve 10 forintnyi havi legcsekélyebb fizetését feltétlenül túlságosan alacsonynak tartom; és azt hiszem, e mellett alkalmas egyénekre szert tenni lehetetlen. Hiszen az ország bármely vidékén, minden, még a legközönségesebb cseléd is, természetesen beleértve az ellátás egyenértékét, legalább is annyiba, 120 forintba kerül éyenkint; a dajkától pedig már mégis valamivel magasabb, ugy értelmi, mint erkölcsi qualificatiót kell, hogy követeljünk, a mint ezt különben a törvény is teszi. Fentartom magamnak,t. ház, hogy a jelzett irányokban esetleg, a mennyiben ez más oldalról nem történnék, a részletes tárgyalás alkalmával a megfelelő indítványokat előterjeszthessem. Azonban már előzetesen is kijelentem, hogy ettől eltekintenék, nemcsak akkor, ha a discussio folyama alatt aggályaim alaptalansága kimutattatnék, hiszen ez magától értetik, de még az esetben is, ha arról győződném meg, hogy nincsen kilátás módosításaim elfogadtatására; akkor nem kívánnám a t. ház idejét felszólalásaimmal hiába igénybe venni. A törvényjavaslatot, mint már előbb volt szerencsém jelezni, elfogadom. (Helyeslés.) Széll ÁkOS jegyzői Berzeviczy Albert! í Berzeviczy Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak nem annyira alapeszméje, mint inkább egyes elvei és rendelkezései ellenében a vita eddigi folyamában felhozott kifogásokkal és állításokkal szemben néhány, lehetőleg rövid észrevételt tennem. (Halljuk! Halljuk!) Megkönnyíti és egyifotal megnehezíti ebbeli feladatomat az a körülmény, hogy e támadásokkal és kifogásokkal ugy közvetlenül előttem szólt t. barátom, mint az előbbi napok vitáinak szónokai, nevezetesen és különösen Beöthy Ákos t. képviselőtársam tegnapi fényes beszédében, azelőtt Kovács Albert és Tors Kálmán t. képviselőtársaim már is oly behatóan foglalkoztak, a kifogások legnagyobb részét oly alaposan czáfolták meg, hogy, mig egyrészt feladatom ez által meg van könnyítve annyiban, hogy kevesebbet szükséges mondanom, másrészt megnehezíti az a körülmény, hogy alig leszek képes minden részben teljesen ujat mondani. (Halljuk!) De mielőtt áttérnék arra, a mit a javaslat tartalmára nézve felhoztak, legyen szabad reflectálnom egy oly kérdésre, a mely arra vonatkozik, a mi nincs a javaslatban. Hock János t. képviselőtársam és előtte mások is kiemelték, hogy egyik hiánya a javaslatnak az, hogy benne a bölcsőde, és lelenczügy nem rendeztetik. Teljes mértékben elismerem a bölcsőde- és lelenczügy fontosságát és e kérdések rendezésének szükségességét; de azt tartom, hogy ezeket a kérdéseket e törvényjavaslat keretében rendezni lehetetlen. E törvényjavaslat szól a kisdedóvásról. A kisdedóvás, a mint a ház közoktatásügyi bizottsága jelentésének kiindulási pontjában is helyesen hangsúlyozza, első sorban közoktatásügyi, köznevelésügyi feladat, hozzátartozik az egész közoktatásügyi szervezethez és mint ilyenre, erre nézve az initiativa csak a közoktatásügyi kormány részéről indulhatott ki. Ellenben a bölcsőde- és lelenczügy, mint inkább közegészségügyi és közrendészeti kérdések, ebbe a keretbe nem tartozhatnak (Igás! Ugy van!) és azt hiszem, hogy a feladatok megoldását nemcsak meg nem könnyítjük, hanem ellenkezőleg, complicáljnk és megnehezítjük, ha minden feladatot nem a maga különös természete és lényege szerint, hanem a különböző, heterogén feladatokat összevegyítve, vennők tárgyalás alá és kiváunók megoldani. (Helyeslés,) A mi már most a javaslat tartalmára vonatkozó észrevételeket illeti, mindenekelőtt az óvodakötelezettség elvére nézve kell nyilatkoznom, szemben azon kifogásokkal, melyeket ezen elv ellenében főleg Zay, Filtsch, Mocsáry