Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-427

427. orsstftgos ülés dceiember 9-én, kedden. 1890. li tások: Nem hallgatjuk! Öt percznyi szünetet kérünk !) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Tarnóezy Gusztáv képviselő urat illeti a szó. Tarnóczy Gusztáv: T. ház! Természetesnek méltóztatik találni, hogy azon nagyszabású beszéd után, mely az imént elhangzott, helyzetem meglehetősen nehéz. Az előttem szólott t. képviselő ur beszédének kezdetén azt mondta hogy a vita már ennyi meg ennyi ideig tart s ő Bevallja, miszerint a helyzetet oly zavarosnak látja, hogy abban eligazodni tulajdonkép nem lehet. f Én megvallom, t. képviselőház, hogy az ő gyönyörű beszéde után magam is kénytelen vagyok azt mondani, hogy ma az ő beszéde után még kevésbé látnám a helyzetet világosnak, mint láttam azelőtt, hogy ha nem az adatok, hanem állítások alapján akarnék elindulni. Hogy mégis hozzászólok ezen tárgyhoz, t. képviselőház, annak oka az, hogy egyike voltam azoknak, a kik talán leginkább sürgeti ék ezen hazai gyárnak létesítését. Sürgettem, mert nemzeti életünk egyik tényezőjének tartom. Már most ezen szomorú véget ért intézet szerencsétlen esete után rajtunk áll ismét gondolkodni azon, hogy a mit elvesztettünk ezen irányban, hol nyerhetjük meg azt más irányban. És tévesnek tartom, t. képviselőház, a nemzet érdeke szempontjából azon irányt, a mely ma vizsgálatok és reeriminatiók utján igyekeznék a baj orvoslására. Hogy a baj megvan, az kétségtelen. Vannak, a kik adatok alapján akarják az ügyet eldönteni, ezek közé tartozom én is.jVannak, a kik állítások alapján indulnak. Ezek természetesen még nagyobb zavarba jönnek, mint a milyenben egyáltalán eddig is lehettünk és tartok és tartanunk kell tőle, hogyha azon javasolt vizsgálat megindittatnék, nem látnók az ügyet világosabban; sőt azt kell hinnem, hogy még sokkal zavarosabb lenne előttünk a láthatár. Azt hiszem, a mint az előttem szólott t. képviselő ur hivatkozott, arra, hogy tegye kezét szivére, a ki mint hazafi ezen ügyben ítélni akar, ugy intézem viszont én hozzá azon kérdést, hogy ha kezét szivére fogja tenni, vájjon azon meggyőződést fogja-e vallani, hogy az innen megindítandó vizsgálat után ezen ügyben világosabban látnánk, mint ma? Hiszen mire indítványozzák a vizsgálatot? Olyan társulat működésébe való beavatkozásra, melyre tulaj donképen nekünk sem jogunk, sem forumunk, sem eszközünk nincs. Mert ha a társulat vizsgálatunk eredményét bármi módon meg akarja hiúsítani, ez határozottan jogában és hatalmában áll. Vagy hiszi a t. képviselő ur, hogy bárki is adatokat fog nekünk szolgáltatni önmaga ellen? Ha történt ott valami, a mit titkolni érdekében áll, az ugy van eltemetve, hogy azt a mi bizottságunk nem fogja megtalálni. Tehát a mi vizsgálatunknak eredménye már előre is meddőnek mondható; erre pedig én nem vagyok hajlandó. Midőn azon társulat létesült, nagy dologra vállalkozott; olyan gyárat akart állítani, mely a már évek óta létezett és megerősödött gyárral szemben versenyt csináljon. Az ipar terén működők tudják, hogy a régi gyárak az íVjaknak a versenyét nem szeretik és ember feletti dolog lenne azt kívánni, hogy örömmel üdvözöljenek egy új versenytársat. A régi gyárak tehát természetesen minden eszközt felhasználnak arra, hogy egy új vállalatot, ha lehet, már csirájában és gyökeiében megöljenek. Ez az emberi természetben, az üzleti versengésben fekszik; mert eltekintve az anyagi indokoktól, még az ambitio is erre viszi az illetőket? Eszközül szolgálni szokott a hitelnek elrontása, a gyártmányoknak ócsárlása s összes arsenálja az üzleti fegyvereknek. így van ez Amerikában és Angliában ; hát nálunk másként lennel Az a gyár tehát tudta, tudnia kellett előre a nehézségeket. Számításaiban csalódott; minden irányban csalódott mindjárt létesülésekor, mert oly határidőt tűzött, ki működése megkezdéséül, melyet megtartani képes nem volt. Ha e versenygyár részéről előzékenységre számított, akkor valóban nem ismerte az emberi természetet, az üzletvilágot. Neki biztosabb alapra kellett volna ügyéi állítani, hogy esetleges nehézségeket le is győzhessen. Az első fegyverek, melyeket bemutatott, a mint az adatokból. — nem állításokból —• kitűnik, olyanok voltak, hogy veszély nélkül használhatók sem voltak; nevezetesen, hogy ez csak a hivatalos kiséríetkor tűnt ki, tehát ugy látszik, hogy a gyárban a hivatalos "próba előtt meg sem próbálták, hisz különben már ott kellett volna észlelniök, hogy alkatrészeik törnek és ilyen fegyvereket semmi áron sem volt szabad hivatalos próba alá bocsátani, mert ez ellenfelének malmára hajtotta a vitet. Már most tárgyilagosan kell ítélnünk és sem a minister, *sem a társulat irányában, sem más, esetleg nemzeti túllelkesedésből származó elfogultság alapján nem szabad ítélnünk. Az első kérdés az, hogy mily irányban induljunk meg, mit tegyünk? Én e szomorú esetből azt a meggyőződést merítem, hogy viszonyainknak meg nem felelő az, miszerint bár-