Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-441

270 441. országos ülés január 21-én, sjseváán. 1891. kitüntetik? (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal- I oldalon.) Elnök: A.; interpellátio közöltetni fog a , ministerelnök úrral. B. Kaas lvor: T. ház! Egy másik inferpellatióm is volna a kulisszák mögül. [Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy nincs most itt az a minister ur, a ki tudta, hogy ma ellene támadás fog intéztetni. (Mozgás.) Engedelmet kérek, nem támadást akarok ellene intézni, hanem elismerésemet akartam kifejezni. Elismerésemet azért, hogy az utolsó perczbcn oly megoldást talált, a mely némileg kielégítő. Ez azonban nem oldott fel engem azon kötelesség itlól, hogy a kormánynyal és különösen a honvédelmi ministerrel éreztessem azt, hogy a parlamentáris felelősségnek tartoznak eleget tenni, még akkor is, ha bizonyos dolgok elintézést nyertek. (Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi ministeriumnál történt pályázatról van, szó, a melynél különböző kinos dolgok fordultak elő. Már Meltzl t. képviselőtársain említette, hogy a bőrnemüek szállítására kiirt pályázat, a mely 200.000 forint óvadékot, 30.000 fr bánatpénzt és külön gyáraknak vagy műhelyeknek a felszerelését követeli meg és ÍI mely a legterhesebb szerződési feltételeket tartalmazza, a melynek egyik pontja azt mondja, hogyha a minister követelné, a hadi létszámnak megfelelő szállítást már január í-én tartoznak megkezdeni, csak múlt év november 20-ikán tétetett közzé, deczember 22-iki lejárattal. Lehetetlen volt tehát ezen pályázatban mindazoknak résztveuni, a kik erre reflectáltak. Mindazonáltal azonban ezen pályázat mégis sikeres volt, mert hat ajánlat adatott be. Az elsőt beadta a magyar kisiparosok szövetkezete. E kisiparosok a következő városokból szövetkeztek: Árad, Brassó, Budapest, Czegléd, Érsekújvár, Jákóhalma, Jászberény, Kézdivásárhely, Mezőtúr, Kecskemét, Kaposvár, Kapuvár, NagyKőrös, SepsiSzt.-György, Szepes-Béla, Székesfehérvár, Tata, Váez, összesen 18 város. Az iparosok már évek óta nógattattak a kormány által arra, hogy szövetkezetbe lépjenek, hogy mint szövetkezet részt vegyenek ezen katonai szállításokban, a melyekre nézve a pályázati feltételek 8dk pontja egyenesen előnyöket biztosít nekik, mondván, hogy: „Egyenlő feltételek mellett a pusztán vállalkozó pályázók felett előnyben részesül azon iparosokból álló szövetkezet, melynek tagjai mind az anyagelőállítással, mind az elkészítéssel, vagy legalább ezeknek egyikével maguk foglalkoznak." De midőn Magyarország kisiparosai összehozták a tőkét, megalkották a szövetkezetet ilyen rövid idő alatt és megfeleltek mindazon feltételeknek, melyek ezen pályázatban hirdettetnek, velük a magyar kormány még csak szóba sem állott. Hetekig azon meggyőződésben volt az egész kereskedelmi világ, hogy a régi pályázó fogja elnyerni a bőrnemííek szállítását, ép ugy, a mint a hogy egyévi meghosszabbítással a mhanemííek szállítója megkapta azt azért, mert, mint érte sülve vagyok, a bécsi Depositen-bankkal szövetségben lévő Regenhardt-consortium egy millió értékű árút előre szállított 5% bonificatióval. Meghosszabbították vele egy évre a szerződést, hogy azalatt ez átvett árukért a ministerium a fizetéseket teljesíthesse. De ezt csak mellesleg említem, mert az nem tartozik a bőrszállításokra. A bőrszállításoknál előfordult az a másik igen sérelmes eset, hogy a ministerium a pályázat 5-ik pontjában feltételül kötötte ki, hogy a pályázóknak ajánlataikban ki kell jelenteniük, hogy ismerik a szállítandó czikkek mintáját, az ezekre vonatkozó anyag-hányad-kimutatásokat, melyek a honvéd-főruhatárban Budapesten megtekinthetők. Ez természetes, mert ezen minták és anyaghányadok mutatják ki, hogy a különböző bőrneműeknél, a melyeknek száma rengeteg, melyik bőrből mennyi súlyú alkalmaztatik egy bakancsra, vagy szíjra. Ha tehát a pályázó nem tudja, hogy az egyes tárgyakhoz mekkora súlyú bőrt kell adnia, caleulust sem csinálhat magának. A ministerium ennélfogva a pályázatban követelte, hogy a pályázók ezt ismerjék és erre kötelezik magukat szerződésükben. A kisiparosok, valamint a pesti czipő-részvénytársaság küldöttei künn jártak a ruharaktárban, fenjártak a ministeriumban, de nem bírták megkapni ezen anyaghányad-kimutatásokat; (Mozgás) azokból nekik sehol nem adtak semmit (Mozgái), ugy, hogy kénytelenek voltak a közös hadsereg anyaghányad-kimutatásait megvenni és azon alapon tenni számításokat s igy adni be ajánlataikat. (Halljuk! Halljuk!) Ily nehézségekkel kellett, t. ház, megküzdeniük azoknak, a kik a honvédelmi ministeriumban a régi vállalj kozókkal szembeszállni merészkedtek. (Mozgás.De ezzel még nincs vége a dolognak, mert létezik az anyaghányad-kimutatásokon kivül még egy minta-bakancs is. (Halljuk! Halljuk!) Ez egy új bakancs, melyet a ministerium elfogadott, a magyar hivatalos pecséttel megpecsételt és egyetlen példányban a főruha-raktárban elhelyezett. Ha ezen uj minta-bakancs mindenben megegyeznék a régi bakancscsal, nem volna baj; mert hisz a vállalkozók vásárolhatnának bakancsot és saját eszük után megcsinálhatnák számításaikat. De ezen minta-bakancs kettőben különbözik a régitől, a mennyiben a bakancs nyelve és a felső saru bőre nem egy, hanem két darabból áll. Ez igen nagy különbség — ámbár csekélynek látszik — annyi százezer ba-