Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-441

441. országol ülés Január 21-én, síerdén. 1861. 271 kanosnál; mert a vállalkozó ezekre az újításokra a hulladék darab bőröket is alkalmazhatja és így az összes anyag-hányad-kimutatások, melyek a közös hadsereg bakancsaira ki vannak számítva, mind nem állnak arra az egyetlen példányban lepecsételt és láthatatlanul elhelyezett minta-bakanesra. (Derültség balfelöl.) Ezt a mintabakancsot a régi vállalkozó készítette, a ki 12 évi praxisából tudta, hogy mibe kerülnek a bakancsok. Minthogy pedig tudta azt is, hogy az új bakancs-mintának micsoda előnyei vannak, Ő tehette a legolcsóbb ajánlatot. (Halljuk!Hall'juh!) Ez a nyitja ezen egész manipulátiónak. (ügy van! balfelöl.) Valóban ugy is volt, mert az ő offertja volt a legolcsóbb. Azaz, hogy nem az övé, hanem egy másé, egy Freund nevezetű igen tisztességes budapesti szíjgyártó mesteré, a ki az eddigi szállítónak, Bernfeldnek a lószerszámokat szállította, volt, a kivel tehát eddig is a legbensőbb összeköttetésben volt amaz a honvédségi felszerelések szállítására nézve. Ez az offerens be lévén avatva a régi szállítónak titkaiba, igen jól tudhatta az árakat s ezért ő adta be a legolcsóbb ajánlatot 8% árleengedéssel. De volt egy másik ajánlattevő is, a ki hasonlag 8%-os árleengedéssel tett ajánlatot. És ez az ajánlattevő nem volt más, mint az az új cdpőgyár-részvénytársaság, a mely a Tisza István képviselő ur elnöklete alatt álló bankkal van összeköttetésben. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, ez megbukott az árlejtésnél. (Halljuk! Halljuk!) Ez a czipőgyár-részvénytársaság Tisza István képviselő ;ur bankjának alapításával október hóban létesült, azon nagyszerű iparpolitika értelmében, melyet a kormány itt e házban ismételten hirdetett, mondván, hogy Magyarországon ipart kell létesíteni, tehát legyen egy magyar czipőgy ár is. Jelenleg ez a czipőgyár-részvénytársaság exportál a külföldre. A Balkán-tartományokba, gondolom október óta már SO.000 pár lábbelit szállított is. E gyár tehát be van rendezve 100.000 frt a'aptőkéje szerint; foglalkoztat 150 munkást bent a gyárban és 180 kézművest a gyáron kivül, szóval ez egy gyári vállalat. Ez a vállalat tudta, hogy milyen ajánlatot kell tennie. Ajánlatát nemcsak be is terjesztette, hanem ellátta mindazon garantiákkal is, a melyek a pályázati hirdetésben vannak. Ez az ajánlat azonban, daczára annak, hogy egészen egyforma volt a másikéval, szóba sem került; hogy miért nem került szóba — azt megint el fogom mondani. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) Azért, mert időközben feljöttek a nyertes pályázók, a liptó-szentmiklósi gyárosok s az azokkal szerződött Wolfner-bőrgyáros czég; de ezen pályázók, bár elismtreui, hogy első rendűek, mégis hiába jártak főispánjuk vezetése alatt a honvédelmi ministernél, tőle ajánlatuk tekintetbe vételét kérni, a mely gondolom, csak 3%-al volt a régi ár alatt, mig a másik kettő 8°/» al kért kevesebbet. Ezek az iparosok elkeseredtek azon, hogy őket mindig azzal biztatják, hogy a felföldi ipart a vidék szegénységénél fogva istápolni fogják, a mint ezt Smialovszky Valér képviselőtársam is kérte; de, ha pályáznak elutasittatnak. Később — gondolom — Matuska és Kubinyi képviselő urak a szabadelvű körben ennek hangos kifejezést adtak, a mit én nekik csak dicséretükre mondok. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon': A kuliszszák mögül!) Nemcsak ez van ám a kuliszszák mögött, hanem az is, (Bálijuk! Halljuk! a hal- és szélső baloldalon) hogy a felföldi magyar ipar méltó képviselője és védője Baross Gábor, Id eleinte nem akart a dologba beleavatkozni, végre azt monda, hogy: „Én is vagyok olyan felelős minister, mint excellentiád a (Derültbég és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) És ezen igen természetes és jogosult felfogás folytán a minister urak megegyeztek abban, hogy tekintet nélkül a kisiparos pályázókra, a czipő-részvénytársaságra, akár Freundra vagy Bernfeldre, ezen szállítást a felföldi ipar gyámolítására ennek az iparos-társaságnak adják. Ez ellen nekem, t. ház, mondom, nekem semmi kifogásom nincs; mert nekem sem az egyik, sem a másik pályázó, sem a kisipar, sem a nagyipar nem esik kifogás alá s én beismerem, hogy ugy ennek, mint annak egyforma jogosultsága van, feltéve, hogy az állam érdekei teljesen megóvatnak. Azért bocsátottam előre, hogy a pályázat eredményével némileg meg vagyok elégedve. De ha igy történt, kérem a t. ministeriumot, hogy némiképen fordítson gondot arra, hogyha felföldi polgártársaink, a liptó-szentmiklósi iparosok a magyar kormány pártfogásából a magyar állam szállítói, a mi okvetetlenül nyereség rájuk nézve, tőlük elvárja s mondhatom talán: elvárjuk, hogy Magyarországon és Liptó-Szent-Miklóson a magyar állameszmének oszlopai, legyenek. Polónyi Géza: És ne baltikozzanak! (Derültség a szélsőbalon.) B. Kaas Ivor: A pályázatok ellen azonban, hogy röviden végezzek, még egy kifogásom van s ez a kisiparosok részeltetésének mellőzése. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyanis egy félhivatalos közlönyben azt olvastam, hogy a fővállalkozók arra köteleztettek, hogy a munkának egy bizonyos részét a kisiparosoknak engedjék át, a mi eddig is a régi szerződés szerint igy volt, sőt meg van szabva az ár, hogy egy bakancs egy forint, a