Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-441

2(58 441. orsaágos SHés jánnár 21.6n, MerlAn. 1891, kiszedni, melyek e tárgyban döntő súlylyal birnak s azokat lehető rövidséggel és tőlem kitelhető szabatossággal fogom előadni. A főkérdés, t. képviselőház, mely iránt mindenek felett tisztába kell jönnünk s mely kérdés körül voltaképen mindazon számos panasz és recriminatio forog, az: mennyibe kerül a hadsereg valamely népnek? Valóban feltűnő dolog, hogy épen e kérdés fölött, mely kétségtelenül a legfontosabb ez ügyben, mégis a legnagyobb zavar uralkodik mindenütt az európai parlamentekben, a sajtóban, sőt nagyrészt magában a komoly tudományokban is. A következő feleletet szokták a felvetett kérdésre adni: A hadsereg mindenekelőtt annyiba kerül, mint a mennyit az illető állam tényleg rá költött, tehát a zárszámadások szerint, teszem azt, az osztrák magyar hadsereg 1889-ben 130 millió forintba került. Ezen direct, az állam által tett kiadásokhoz — igy hangzik folytatólagosan a felelet — hozzá számítandó még azon munka értéke, mint lucrum cessans, a mely a nemzetgazdaságra nézve kárba ment az által, hogy a legerőteljesebb munkaképes koban álló férfiak ezrei katonai szolgálatok miatt elvonattak a gazdászati munkától. Mindezekhez végül hozzáadandók még másnemű költségek, melyek közvetlenül a nép és nem az állam által hordoztatnak, melyek tehát nem is fordulnak elő az állam zárszámadásaiban, u. m. a beszállásolással, előfogat, nyilvántartás, természetbeni szolgáltatások és másnemű terhekkel összekötött költségek s legvégül ki nem hagyandók azon összegek sem, melyeket a katonák, 'egyéves önkéntesek és tisztek hazulról, családjaiktól kapnak azon okból, mivel a zsold, illetve fizetés sok esetben nem elegendő. Ez lenne tehát a hadsereg nemzetközi bud' getje s eredménye, mint látjuk, szép összegeeskét képviselhet, csakhogy kár, vagy jobban mondva, szerencse, hogy ez a csinos számla nem helyes. Persze, ha maga a komoly tudomány is gyakran ezt a felfogást vallja, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy az a társadalom minden rétegeiben általánosan el van fogadva. Hogy a számítás téves, azt indirect úton is be lehet bizonyítani s ez az indirect bizonyítás talán még meggyőzőbb és csattanósabb, mint a positiv és részletes czáfolat. Ha t. i. igaz volna az, hogy azok a tömérdek összegek Európa népei által évenkint véglegesen kiadatnának a hadügyért, hogy tehát az általános felfogás szerint e népek minden évben ezen összegek erejéig szegényebbek lennének: akkor valóban megfoghatlan lenne, hogy Európa már rég gazdaságilag tönkre nem jutott, minek ter| tnészetes következménye a cultura megfelelő j mérvű hanyatlása lett volna. Hiszen a modern ! nagy hadügyi budgetek mintegy négy évtized | óta vannak gyakorlatban. Ugyan miként lettek volna elviselhetők azok a tömérdek s minden évben megújuló veszteségek, még pedig oly hosszú évek során át? Már pedig — és ez a legcsodálatosabb a dologban — tudjuk, hogy épen ezen utóbbi 4 évtizedben és épen azokban az államokban, melyek a legtöbbet költöttek hadügyekre, t. i. Angol-, Franczia-, Német-, Olaszország és Áustria-Magyarországban a nem| zeti vagyon óriási mérvben szaporodott; tudjuk, hogy ezen országokban az ipar és kereskedelem oly lendületet vettek, minőt a világ még soha sem látott; s végül tudjuk, hogy Jepen a szóban levő korszakban oly tőkeberuházások tétettek mindenütt, melyek valóban mesés és hihetetlen összegeket képviselnek. Gondoljunk csak azon I kiszámíthatatlan milliárdokra, melyek az európai vasúti és távirdai hálózatokban, a városi légszeszviláíjításban, a számtalan nyilvános és magán-díszépítkezésekben, a nagyszerű kereskedelmi hajórajok, gyárak, gépekben stb. vannak lekötve: gondoljunk azon óriási tőkeberuházá sokra, melyek a nevezett országokból más világrészekbe szivárogtak, felemlítem pl. a suezi csatornát, Panama-csatornát, az Európán kívüli vasutakat és államkölcsönöket, pl. Argentína stb. Gondoljuk meg, hogy ezen óriási tőkéket nemcsak termelni, hanem egyszersmind megtakaríI tani, vagyis a nélkülözhetetlen szükségletek | fedezése után, hová egyebek között a hadügy is tartozik, félretenni kellett. Vájjon állíthatja-e valaki komolyan, hogy Európa az emberi cultura bármelyik terén bár csak megállott volna, nem is szólva arról, hogy hátrament volna? Mai világkiállításaink nem tesznek-e bámulatos tanubizonyságot hatalmas haladásunkról minden irányban? S ez a haladás nem esik-e szorosan ugyanabba a korszakba, melybon a népeknek a sokat gáncsolt roilitarismus következtében tökéletesen kimerülteknek kellene lenniök. Kétségtelen, t. ház, hogy ama számítás nem helyes; nem lehet helyes. (Zaj.) Mindjárt az első tétel, hogy t. i. a hadsereg legelőször is annyiba kerül, mint a menynyit a pénzügyi számlák szerint az állam tényleg rá költött, el nem fogadható, mert tévedésen alapul, mely tévedés onnan ered, hogy egyfelől nem különböztet helyesen nemzetgazdaság és magángazdaság, másfelől pedig, hogy a pénz lényege és jelentősége felett zavaros felfogások uralkodnak. Ellenkezőleg, azt kell mondanunk, hogy a hadsereg, tekintve a készpénzt, a nemzetnek egy krajczárjába sem kerül, kivéve azt az esetet, hogy néhány fel-