Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
441. országos ülés január 21-én, szerdán. 1801. 263 nül taposunk szét. (Helyeslés balfelöl.) Gondoljunk azokra, kiknek koporsójára bátran azt lehet irni: azért születtek, hogy meghaljanak. Pedig ezek is emberek, testvéreink, kiknek ép oly joguk van az élethez, mint akár nekem, akár önnek kegyelmes ur. (Helyeslés balfelöl.) Én a népesedési politika szempontjából azért tartom hiányosnak e javaslatot, mert a lelenczekről, az elhagyott gyermekek sorsáról, neveltetéséről egyáltalában nem intézkedik. Pedig, t. ház, minden gyermeknek joga van a neveltetésre és azok a neveltetés nélkül felnőtt gyermekek nem tartozhatnak kárpótlással a társadalomnak, ha esetleg átlépik azon törvényeket, a melyekre őket soha senki sem tanította. (Élénk helyeslés.) T. ház! A gyermek-egészségügy szempontjából ezen javaslat nagy érdeket akkor fog szolgálni, ha a eultusminister ur iparkodik az elhagyott gyermekek ügyét lehetőleg ezzel kapcsolatosan megoldani. A mi már most a javaslat intentióinak másik szempontját illeti, a nevelésügy szempontját — megvallom — az ellen nekem kevesebb kifogásom van. T. ház! Helyeslem a javaslat azon intézkedését, hogy az ily iskolákból, illetve gyermek-menhelyekbői és ó\ó intézetekből a formális tanítás egyáltalán kizáratik. Mert ezeknek nem lehet feladatuk, hogy tanítsanak, hogy a gyermek éretlen fejét már kis korában agyonterheljék. Elégséges ott a játék. Az óvodákban, t. ház, az összes teendő arra szorítkozzék, hogy a gyermekek testi érzékeit kiműveljük, kedélyét, erkölcsi képességét némi leg fejleszszük s beleoltsuk a helyes, szabatos nyelvi érzéket s mivel a javaslat igy intézkedik, ellene paedagogiai kifogásom nincs. De a mi a kedély- és jellemképzést illeti, az nem a javaslat dispositiójától fog függni, hanem attól, milyen paedagogiai érzékű és mily képességű óvónőket fogunk ezen intézetekben alkalmazni. Mert pacdagogiára itt is szükség van, de nincs szükség didacticára. Maga a testi kifejlesztés követeli, hogy helyes alapon, üdvös paedagogiai elvek szerint járjunk el. Hiszen a gyermek már természeti ösztönénél fogva maga a megtestesült járni és mozogni akarás. Szintén természeti törvény az, hogy a mely testi szervet vagy orgánumot a gyermekben fejlesztünk, az tökélesbül, az pedig, a melyet elhanyagolunk, visszafejlődik. Mindaz azonban a paedagogia feladata. Hiszen az egészséges gyermek valóságos perpetuum mobile, mely folytonosan mozog, cselekszik. S az az 5 éves kis gyermek ugy érzi, mintha neki kellene Hercules mind a 12 hőstettét véghez vinnie. Valóban az ilyen gyermekre legjobban ráillik azon hasonlat, melyet Dante poklában említ fel, hogy egy ember arra a büntetésre volt kárhoztatva, hogy soha nyugton ne maradjon, hanem folyton ide-oda ugráljon A gyermek élénksége, testi képzése, fejlesztése, kiművelése szintén paedagogiai feladat, mely megkívánja, hogy az ily óvó intézetekben képzett és értelmes óvónők alkalmaztassanak. De ezeknek inkább az elemi ismeretek világosságával kell birni; mert ha nem lesz világos feje az óvónőnek, homályossá fogja tenni a kisdedek fejét is. Többek közt épen Beöthy Ákos és gr. Károlyi Sándor képviselőtársaim említették fel, hogy az erkölcsi irányzat, t. i. a törvényjavaslatnak azon dispositiója, mely a gyermekekben az aestheticai és vallási eszmék csiráit rakja le, a törvényjavaslatban nem helyes. Nem helyes pedig azért, mert a fohászszeru imával a t. kormány egy interconfessionalis imádságot akar behozni az óvodába. Engem itt nem vezet elfogultság. Helyeslem azt, ha állam vagy község állít fel óvodát, az állam vagy község szabhassa meg: vájjon minő közös imát akar ott a gyermekekkel végeztetni. De ha egy felekezet vagy jótékony SZÍVŰ uri család fel akar állítani cselédjei, illetőleg azok gyermekei számára, saját pasztáján egy óvóintézetet és miután az ilyen intézetet apáczák kezelik a legolcsóbban, apáczákat akar alkalmazni : bocsánatot kérek, lehetetlennek tartom, hogy ezen apáczákat törvényileg arra kényszerítsék, hogy egyházi imádságuk elhanyagolásával közös imádságot tanítsanak. (Helyesléseit.) Ennek fontos és gyakorlati következménye van. Miben áll az ? Az apáczák fizetést nem kapnak, tanítanak vallásos buzgóságból. Isten iránti szeretetből végzik a gyermekek és betegek ápolását. Ezzel legalább is oly szolgálatot teljesítenek a szenvedő emberiségnek, a mit a megfizetett gyermekápolóniík tesznek. De teszik ezt csupán az Istenért s van egy törvény, i; a mely őket kötelezi: az egyházi törvények. Ok meg nem fizettetik magokat földi javakkal, hanem megfizettetik azzal, hogy ők Istennek és az egyháznak akarnak munkás életük önfeláldozása árán szolgálatot tenni. Már pedig a katholicus egyház csak azon imádságokat engedi meg ugy nekik, valamint iskoláinknak, a melyeket ő egyházilag approbál. Itt tehát azt a kérdést vetem fel, hogy az úgynevezett fohászszeru imát, a mely a javaslatban előfordul, a katholicus egyház fogja-e a katholicus felekezeti óvókban egyházilag approbálni ? Ez esetben hozzájárulok. Dehogy az én egyházam számára a ministeri bureaub m készüljenek imák, ahhoz nem járulok. (Helyeslések.) Az én lelkiismeretem hitszabálya nem a ministeri bureau, hanem az én egyházam tekintélye. Követelem azért, hogy ezen egyházi tekintély alól a katholicus gyermekeket senki ne dispensálja. (Helyeslés.) T. ház! Ehhez a javaslathoz én csak a
