Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
264 441. országos ülés január 21-én. szerdán. 18D1. minister ur nyilatkozata után fogok bővebben hozzászólni. Módosítást pedig abban a szellemben fogok beadni, a mint ezt a minister ur válasza indicálni fogja. Végül rátérek a harmadik szempontra, a nemzetiségi szempontra. Én is azt mondom, hogy lehetetlen, a kinek lelkében csak egy szikrája a nemzeti kötelesség-érzetnek lakik, hogy e törvényjavaslatért ne lelkesüljön, akkor, midőn Magyarországot modern, nemzeti, erős állammá akarja kiépítem. Ez az intentio, t, ház, megvallom, engem is csábít és ezért az intentióért szivemből lelkesülök. De egy hibája van a törvényjavaslatnak, hogy ezen szempontból nem ment elég messze. E tekintetben a t. kormányt az eddigi szokás vezette, hogy compromissumokat kötött, paetált a nemzetiségekké 1 , partialis érdekekkel azért, hogy őket politikájának megnyerje. A mi közoktatási törvényeink az állameszmét mindig alárendelték mellékes, partialis érdekeknek s az állameszmének, annak az izmos tölgynek, a melynek a közoktatásügyi intézmények csúcsán kellene állani, hogy minél erősebben rázza a vihar az ágait, annál mélyebben verhesse a gyökereit, nem adtuk meg a megillető helyet, hanem alárendeltük mellékes érdekeknek. Én e javaslatban örömmel csak azt az irányt üdvözlöm, a mely némileg mégis a nemzet szabad lélegzetvételét mozdítja elő. Üdvözlöm azért, mert ez a javaslat jobb, mint a népoktatási törvény; minthogy ez nem köti meg annyira a kormány feltétlen rendelkezési jogát és nem teszi annyira függővé — mint tette a népoktatási törvény — a nemzetiségi s — mondjuk — felekezeti szempontoktól, Végül engedje meg a t. ház, hogy álláspontot foglaljak el és kijelentsem e javaslattal szemben nézetemet. Én e javaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául örömmel fogadom el; miután azonban azt hiszem, hogy a népnevelés érdeke követeli meg, hogy a javaslat némely szakaszának hiányai pótoltassanak, az illető szakaszoknál módosítványokat fogok beadni és remélem, a t. kormány is minden elfogultság nélkül, a népnevelés fontos érdekétől vezetve, fogja elfogadni e módosítványokat. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök.* T. ház! A mint méltóztatik tudni, a mai napra még öt interpellatio van bejelentve. És minthogy Frölieh Gusztáv elhunyt képviselőtársunk temetése is ma délután lesz, azt hiszem, méltóztatik a t. ház, beleegyezni, hogy a tanácskozás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére halaszszuk. (Helyeslés.) Következnek tehát az interpellatiók. Széll Ákos jegyző: Meltzl Oszkár! Meltzl Oszkár: T képviselőház! A lefolyt év november havában az igen t. honvédelmi minister ur pályázati hirdetményt bocsátott ki a honvédség számára való bőrnemüek, u. m. bakancsok, szíjak, nyergek stb. szállítása iránt. A hirdetmény egyik pontjában ugyan ki volt mondva, hogy egyenlő feltételek mellett a pusztán vállalkozó pályázók felett előnyben részesül azon iparosokból álló szövetkezet, melynek tagjai mind az anyag előállításával, mind az elkészítéssel vagy legalább ezek egyikével maguk foglalkoznak. De az öt évre kötendő szerződés feltételei oly szigorúak, hogy a kisiparosok alig képesek azoknak megfelelni. Egyebek között 90.000 frt bánatpénz és 20.000 frt biztosíték letevésén kivül megkívántatik, hogy a kisiparosokból alakítandó társulat vagy szövetkezet Budapesten központi műhelyet állítson fel és tartson üzemben. A szóban levő hirdetmény kelt november 5-én, de az, valamint az ahhoz mellékelt terjedelmes szerződési feltételek csakis november vége felé kerültek az érdekeltek kezéhez. Tehát az országban szétszórt, természetes okoknál fogva nehézkes, tőkével vajmi csekély mérvben rendelkező szervezetlen kisiparosoknak; miután az ajánlatok benyújtására deczember hó 22-ike tűzetett ki, alig maradt rövid három hét arra, hogy a nevezetes vállalat felől magokat tájékozhassák, hogy egymással érintkezésbe lépjenek, hogy szervezkedjenek s hogy a megkívánt nagy töke biztosításáról gondoskodjanak. Nem szándékozom, t. ház, itt vizsgálni, hogy vájjon egy kis jó akarattal nem lehetett volna-e a szóban levő szállítást alkalmasabb módon a kisiparosok számára biztosítani, ha az csakugyan komolyan czéloztatott; nem akarom vizsgálni, vájjon nem lehetett volna-e a szállítást némileg decentralisálni, vagy legalább kissé enyhébb feltételeket előszabni s különösen a központi műhelyt, ha már egyszer nélkülözhetetlennek tartatott, más módon biztosítani; valamint azt sem akarom vizsgálni, hogy valóban lehetetlen volt-e az annyira tehetetlen kisiparosoknak legalább több időt engedni a szervezkedésre. Mindezekkel — mondom — nem akarok ezúttal foglalkozni, mert ez a concret eset felszólalásomnak csakis külső kiindulási pontját képezi. Felszólalásom tulajdonképeni czélja az, hogy a t. ház és a t. honvédelmi minister ur figyelmét még egyszer ezen valóban nagy fontosságú és nagy horderejű kérdésre irányozzam, melyről meg vagyok győződve, hogy csak akkor lesz megoldható, vagyis a hadi érdekek egyfelől, melyek jelenleg annyira éles ellentétben állanak egymással szemben, csak akkor lesznek kiengesztelhetők, ha az eddigi rendszerrel, mely szerint az összes hadi szükségletek fedeztetnek, tökéletesen szakítunk s ha a hadsereg élelmezési
