Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
254 441. országos ölésjaunár 21-én, szerdán. 1891. melyek azonban szerintem a komoly kritikának tűzpróbáját nem állhatják ki. Az első kifogás abban talál kifejezést, hogy nem kellene állami kényszert alkalmazni, hanem a társadalomnak szabad kezdeményezésére kell a dolgot bizni. En sem vagyok nagy barátja az állami ingerentiának, különösen annak, a mit a német ugy fejez ki: »Vielregiererei«; de az állami ingerentiának mindenütt be kell természetszerűleg következni ott, a hol egy országos szükség létezik, a melyet a társadalom kielégíteni nem képes. Az eddigi statistikai kimutatásokból tudjuk azt, hogy valami 700 és egynéhány óvoda van, pedig még ha hét ezer volna, az sem lenne elég. (Ugy van!) Világos tehát, hogy itt az állam interventiója szükséges. Felhozták azután, hogy respectáljuk a szülőknek jogait. Én respectálom a szülőknek minden jogát, de nem azt a jogát, hogy gyermekeik elpusztuljanak; (Általános helyeslés) és azt tartom, hogy az emberiségnek, a polgáriasodás érdekében ezt a jogot korlátoznia kell. Angliának egy igen szabadelvű, elsőrangú embere, a nagy történetíró és politicus Macáulay azt mondja: >Ha az államnak joga van akasztani, joga van neki nevelni; ha nevel, joga van a kisdedeket ápolni \" Ezen eszmék fonalán báró Salmen Jenő t. képviselőtársam tegnap különösen neheztelte a 4. szakaszt, melyben az van, hogy a gyermekeket be kell adni a kisdedóvodába, ha csak nem tudják a szülők a gondozást igazolni, és ő attól fél , hogy itt bizonyos túlbuzgaíom fog mutatkozni. A mennyire én törvényeink végrehajtását ismerem, nem túlbuzgalomtól, hanem túlhanyagságtól kell félni; (Ugy van! balfelöl) és én inkább attól félek, hogy nagyon sok gyermek nem fog óvodába járni, a kinek kellene, mintsem, hogy esetleg oda kényszerítsenek valakit, a kit otthon is gondoznak. De bármiként legyen, e törvényjavaslatnál is mérlegelni kell a hátrányokat és előnyöket és azt hiszem, hogy itt a kényszernek több előnye van. Felhoztak e törvényjavaslat ellen valláserkölcsi szempontokat és különösen t. előttem szólott képviselőtársam, Roszival István neheztelte a J> fok ász«-szerű imát és azt találta, hogy az inhaerenst képez, mely nem a valódi vallásosság csiráját fogja a gyermekekbe ültetni. Bevallom, t. ház, hogy nálunk még az oktatás terén Bem vagyok nagy barátja a felek ezetiségnek. Meg vagyok győződve, hogy nálunk a nemzeti egység nem fog zöld ágra vergődni addig, nn'g nekünk állami és nemzeti oktatásunk nem lesz. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A gyakorlat megtanít minket arra — hisz mindnyájan jártunk nem egy községében az országnak — hogy vann.tk ott többféle felekezeti iskolák, de az egyik nyomorúságosabban tengődik, mint a másik; pedig hogyha erejüket összesítenők, mindenesetre jó iskolák volnának. (Általános helyeslés.) Megengedem, t. ház, hogy ennek az^ oktatásügynél megvan történelmi jogosultsága; de semmi jogosultsága nincs a kisdedóvodáknál, a hol az nem fekszik a dolog természetében; mert a kisdedóvodáknak a felekezeti subtilitáshoz semminemíí közük nincs. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, t. ház, megelégedhetünk azzal, hogy ha azt a gyermeket hat év előtt az istenségnek csak nevére megtaníthatjuk, hogy ha elvezetjük az imának, úgyszólván, első stádiumáig, a mi a fohász; mert én a fohászt nem tekintem másnak, mint félhivatalos imának. (Derültség.) Hisz, hogy ha a gyermek ott megtanul annyit, hogy az úristen adja meg neki mindennapi kenyerét és áldja meg őt és szüleit: megtanult annyit, a mennyire az ő fejecskéjének és szivecskéjének szüksége van. Én nem tudom elképzelni, hogy milyen alakban nyilatkozhatik praejudicinm ebből a fohászszerű imából. Ezekbe a kisdedóvodákba a gyermekeknek körülbelül két osztálya fog járni. Az egyik rész olyanokból fog állani, a kik otthon nem imádkoznak; ezekre nézve csak tiszta nyereség az, hogy lm az ui istenhez fohászkodnak. Ha pedig a gyermeket otthon imádkoztatják, otthon is meg fogja tanulni az imát és a keresztet vetni. Ha pedig baj lesz belőle, ennek a gyermek 6 esztendős korában vége ksz; akkor a gyermeket kezükbe vehetik a felekezetek, corrigálhatják a dolgot és megtaníthatják imádkozni ugy, a hogy azt a dogmák kívánják; de oly szegénységi bizonyítványt egy felekezet részére sem állítanék ki, hogy azért, mert a gyermek 6 esztendős koráig ezt a fohászt mondja, benne a valásoseágot teljesen elölik. Nem akarok e kérdés felett éles polémiát folytatni; mert tisztelem mindenkinek a valláserkölcsi meggyőződését és tisztelem azokat a tekinteteket, melyek ezen az alapon érvényesülnek; de valahányszor ebben a képviselőházban felekezeti szempontot hallok emlegetni — és ez az újabb időben nagyon gyakran történik — engem mindannyiszor nyomott hangulat fog el. Mert nekem ugy látszik, hogy a középkor csontkamráiból egy ódon fuvallat üti meg érzékeinket, (Ugy van!a bal- és szélsőbaloldalon) a mely fuvallat nemzeti egységünknek igazán gyengén csírázó plántáját valójában nem [ éleszteni, hanem hervasztani fogja. (Élénk helyesI lés. Ugy van! á bal- és szélső baloldalon.) A másik kifogás, a melyet ezen javaslat ellen felhoztak, a pénzügyi kifogás, hogy tudniillik ez súlyos teherrel fog nehezedni az ország adófizető polgáraira.
