Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
441. országos ttlé« jann&r 91<eu, szerdán. 1891. 253 t. képviselőház, hogy ez ellen fel lehet hozni azt, hogy nem lehet egy felekezetnek jogot adni arra, hogy olyan képesítő oklevelet adhasson, mely képesítő oklevél érvényes legyen az egész országban s utat nyisson az illetőnek az egész ország óvodáiban való alkalmaztatáshoz. Könynyen lehetne e látszólagos nehézséget megoldani akkép, hogy a ki felekezeti óvóképezdében kapott oklevelet, az esnk azon nemű óvodában nyerhessen alkalmazást s ha alkalmazhatóságát ki akarja terjeszteni ugy, hogy bármely vidéken, bármely felekezetű, állami vagy községi óvodánál tanítókép felvétessék, akkor köteleztessék a vizsga bizonyos pótlására. T. képviselőház! Hallottuk felhozni azon nehézséget is, hogy a nélkül, hogy a gyermekek a nap bizonyos szakában meleg étellel elláttatnának, a czél nem lesz elérhető. Ne gondolja a t. képviselőház, hogy ezen szempont a bizottságban nem lett alaposan megbeszélve. Tudja az igen t. minister ur is és tudja mindegyikünk, hogy ezzel jobban lehetne hódítani; de nem szabad szemet hunynunk azon körülmény előtt, hogy igen sokan épen a túlságos költekezést állítják szembe az óvodák létesíthetésével. Ha már most azt mondanók a törvényjavaslatban, hogy az illető fentartók köteleztetnek a gyermekeket meleg étellel is ellátni, ez az intézkedés a nagyobb kiadás miatt még nagyobb idegenkedést okozott volna azoknál, a kik szeretnek nehézséget gördíteni. Nem lehet egyszerre mindazon intézkedéssel előlépni, melyeket különben hasznosaknak tartunk. Azt gondolom, az intéző körök, akár magánosok, akár társadalmiak, ha módjukban lesz, idővel bizonyára ezen hiányon is lehetőleg segíteni fognak. De nem szabad szem elől téveszteni az ország mostani financiális helyzetét, mely, ha jobbra fordul, kétség kivül az állam által felállítandó óvodákban is a meleg étel be lesz hozva; valamint tapasztaljuk a katonaságnál, hogy azok is reggelire meleg ételt kapnak, mi ezelőtt nem volt. De mondom, ezek oly körülmények, melyekkel nem szabad megnehezíteni a dolog kivitelét. Egyebekben üdvözlöm a minister urat, hogy ezen várva-várt törvényjavaslatot benyújtotta s azt általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én ezt a törvényjavaslatot elfogadom, j Az a körülmény, hogy annyi jeles és szakszerű beszéd után, melyeket a törvényjavaslat mellett tartottak, mégis felszólalok, abban a momentumban sarkal, hogy némileg sajátszerű helyzetben vagyok, hogy tudniillik én mint ellenzéki mber egy, a kormány által benyújtott törvényjavaslatot elfogadok. Nekem ugyanis, t. ház, az ellenzék feladatairól és hivatásáról az a nézetem, melyet egy nagyon kitűnő államférfin — gondolom, Fox — azzal fejezett Id, hogy az ellenzék nem proponál semmit, de opponál mindenben. S ez a következő fontos imlokban találja magyarázatát. Az egyik a legbensőbb meggyőződés. Ha az embernek az országos politikára, annak alapvető tételéire nézve más a meggyőződése, mint a kormánynak és a kormánypártnak, természetes, hogy minden kérdést más szempontból contemplál. De azonkívül szükség van erre a törvényhozás jósága szempontjából Nincs olyan jó törvény, melynél ne lehetne jobbat alkotni és bizonyára csak nagyon üdvös dolog az, ha az ellenzék a kormányt ez irányban folyton sarkalja. Ha ezt az eszmét, hogy ugy mondjam, a legmagasabb, legnemesebb formulájában fejezem ki, akkor a kormánynak feladata az élet realitását, a jelent képviselni, az ellenzéknek pedig az eszményt, a tökélyt, a jövőt. És valóban igen sivár volna egy ország élete, ha nem volna ott oly párt, a mely mindig egy szebb jövendőnek tükrét tartaná az ország szeme elé. Ezért vagyok én, t. ház, a mellett, hogy az ellenzék lehetőleg opponáljon. De azt is hallottam, hogy e felfogás nem felel meg egészen a mi viszonyainknak és hogy végre az a folytonos opponálás elveszti értékét, egyhangú lesz és ennek következtében elhatároztam magamban, hogy néha-néha egy-egy törvényjavaslatot elfogadok, (Derültség) természetesen, hogy aztán később ellenzékiségemnek annál nagyobb súlya legyen. Elfogadom tehát ezt a törvényjavaslatot, mert az taliter qualiter nézeteimnek megfelel. De ugy látom, hogy e törvényjavaslatra nézve az országos pártok közi is meglehetős egyetértés uralkodik, ngy, hogy eszembe jut az: »Wb alles liebt, wie köiínte nur ich alléin hassen'?« (Derültség.) Ismétlem tehát, t. ház, hogy elfogadom ezen törvényjavaslatot azért, mert az egy törvényjavaslatnak, mondhatnám első és elementáris kellékeivel és feltételeivel bir és ez az, hogy országos szükséget akar kielégíteni. A ki tárgyalásainkat figyelemmel kisérte. észrevehette, hogy azon veres fonalként húzódik végig a kisdedóvodák szüksége. Az országgyűlés ez irányban többször hozott határozatokat és ennek akart megfelelni t. barátom, a cultusminister ur, midőn ezt a törvényjavaslatot beterjesztette és megoldotta e kérdést ugy, a hogy a viszonyokat tekintve, szerintem helyesen megoldani lehet, legalább nagyban és egészben. A törvényjavaslat ellen több rendbeli kifogást tettek és aggályok merültek fel, a