Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-441
252 441. országos ülés január 21-én, szerdán. 1891. azért, mert e szó miatt „fohászszertí'*' bizonyos s nagy befolyású körökben jogosult bizalmatlanság s idegenkedés támadt és az illető tényezőknek akaratát és közreműködését ez megbénítja: a czélt jobban lehetne elérni, ha a törvényhozás e fohászszeríí kifejezést elhagyná; mert mint íelhozni bátorkodtam, ez által sokakat fogna bevonni érdekkörébe és sokaknak érzékenysége meg lenne kiméivé a sérelemtől. Azt mondják, hogy hiszen a gyermekek ugy sem tudják megkülönböztetni a hitigazsáe;okat. Nem is erről van szó, t. képviselőház, hanem az tagadhatatlan tény, hogy a szülő gyermekét, mikor az még nem is tud beszélni, keresztvetésre szoktatja; midőn pedig már beszélni kezd, legelső, a mit a jó, vallásos anya gyermekével végeztet, az, hogy tanítja a miatyánkra és egyéb vallásos imára, jól lehet, a gyermek nem képes felfogni, átérteni annak tartalmát, de megtanulja és a gondos szülő örvend, hogy gyermeke a szokásos imádságot megtanulta. De, t. képviselőház, sokan abban is találnak sérelmet, hogy a törvényben kötelező alakban kimondatik, miszerint oly helyeken, a hol nincs más óvoda, csak felekezeti, köteleztetnek oda felvenni más vallásbeli gyermekeket is. Nem azért, mintha tulajdonképen maga a felvétel ellen volnának ; mert hiszen a tapasztalás azt tanítja, hogy minden felekezeti óvodába valláskülönbség nélkül felvétetnek más felekezetbeli gyermekek is és pedig felvétetnek minden nehézség nélkül. Ezekkel együtt én is csak azt nem tartom czélszerünek, hogy magában a törvényben legyen ez mintegy kötelezőieg kimondva s (zen rendelkezéssel a fohászszerű ima is behozva. Mert tekintsük a dolgot a maga gyakorlati kivitelében; vegyünk fel egy felekezeti óvodát, a melyben, ha tisztán egy felekezetű gyermekek járnak be, ott meg van engedve korlátozás nélkül a vallásos imának használása. Ha már most azt a körülményt veszszük figyelembe, hogy a felekezeti óvodában, melybe eddig kizárólag csak egy felekezet gyermekei jártak s igy vallásos imát végeztek, felvétetik egy, két vagy több más felekezetű gyermek, a törvény értelmében meg kell változtatni az egész imádkozási módot. Ugyanazon gyermekek, a kik éveken át mondották a szokásos vallásos imát, épen ezen egy pár gyermek felvétele következtében ettől el volnának ütve és köteleztetnének abba hagyni a vallásos imát és átmenni a fohászszerű imára. (Ugy van!) De továbbá, t. képviselőház, hiszen gyakorlatilag véve a dolgot, nagyon sok községben van felekezeti iskola. Bejárnak oda más vallásfelekezetnek gyermekei is. Az iskolában szokásban van a felekezeti imádság; más felekezet gyermekei azt végig hallgatják, esetleg meg is tanulják, de nincsen rá eset, hogy épen ez oknál fogva valamely gyermek saját felekezetét elhagyta s másba tért volna át. (Ugy van! Igaz!) Továbbá, t. kéviselőház, sérelmesnek tartom azt is, hogy a felügyelő bizottságból, ha nincsen is kizárva a felekezeti lelkész, mert hiszen azt mondják, választás utján belejöhet, de tekintettel a népiskolai törvényre, a hol a törvény megadja a jogot arra, hogy a felekezetek lelkészei hivatalból tagjai az iskolaszéknek, az óvodában a felügyelő bizottságnak, mely pedig az előbbinek mintájára készült, nem tagjai. Anomáliának tartom, hogy midőn ott, a hol létezik iskolaszék, a lelkészek hivatalból tagjai annak s igy a kisdedóvók vezetésébe is befolynak, épen a hol arra legnagyobb szükség van, a kisebb községekben, a hol az értelmiség is kevesebb számmal, vagy épen nem létezik, ott a vezetésből ki vannak zárva. (Ugy van!) Hogy ne szóljak általánosságban, ott van a pozsonyi közmívelődési egyesület, melynek kebelében szerencsém volt hosszú éveken át működni. Mi volt az első teendő, midőn a közmívelődési egyesületet és ennek folytán sok helyütt az óvodát létesítettük? Az első teendője volt az intéző köröknek, megnyerni a községek lelkészeit; mert tudták jól, hogy ha azok nem érdeklődnek a dolog iránt, akkor az eredménytelen lesz és irott malaszt marad. Megnyervén tehát első sorban a községek lelkészeit, az óvodák virágozni kezdettek. De a nagyobb községekben, mint említem, ott, a hol iskolaszék van, az illető lelkész ugy is tagja a felügyelő bizottságnak. Nem tudom tehát helyes okát találni annak, hogy épen azon kis községekben, a hol csekélyebb számú az intelligentia, vagy sokszor semmi intelligentia sincsen, miért ne adassék meg törvény utján a lelkésznek azon jog, hogy ő a felügyelő bizottságnak tagja lehessen. A hol a lelkész érdeklődik a népnevelés ügye iránt, ott az virágzik, úgy, hogy a gyakorlati életben, ha azt akarjuk megtudni, milyen a falu lelkésze, menjünk be az iskolába s ha azt találjuk, hogy az iskola rendben van, ebből bizton lehet következtetni a lelkésznek a pontosságára is A hol pedig a lelkész nem törődik az iskolával, ott az iskolaszékre hagyatva, nem képes előre haladni, tesped. De, t. képviselőház, van a törvényjavaslatnak egy más sérelmes intézkedése is. Megadja a felekezeteknek azt a jogot, hogy óvóképző intézeteket állíthassanak fel; de már — ismét szemben a népoktatási törvénynyel — megvonja tőlük azt a jogot, hogy képesítő oklevelet is adhassanak azoknak, a kik az ő felekezeti intézeteikben nyernek kiképeztetést. Megengedem,
