Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

440. orszsígos ülés január 20-án, kedden. 18M. 233 lálékáról mint gondoskodik, a tisztaságáról pedig épen nem is gondoskodhatik s azután rázárja az ajtót és magára hagyja reggeltől estig, ngy, hogy én nem azon csodálkozom, hogy az ily gyermekek közt oly nagy a halandóság, hanem inkább azon, hogy egyáltalában felnevelkedhetik közülök csak egy is. (Ugy van!) Hanem hát a ki a természettől vasgyúrónak született, az mégis csak felnő, vagy jobban mondva, nem annyira felnő, mint inkább csak felsatnyul. Már, t, ház, akármily tökéletlen fog majd lenni azokban a bölcsődékké is alakítandó menházakban az ápolás, annyi bizonyos, hogy enné] az ápolásnál sokkal tökéletesebb lesz. A törvényhozásnak pedig a kérdést nemcsak azon alakban kell feltenni maga előtt, hogy miként lehetne az eszményi tökélyt a legjobban megközelíteni, hanem abban is, hogy miként lehetne a létező állapotnál bár csak egy kevéssel jobbat alkotni. Ha a törvényjavaslat 8. §-ának harmadik bekezdése, a mely Így szól: „A nyári menedékházakba 3 éven aluli, de nem csecsemő korban lévő gyermekek is felvehetők", ekként alakittatik át: „ A menedékházakba 3 éven aluli gyermekek is felveendők", akkor a törvény az általam jelzett felfogásnak meo'felelővé alakittatik át. Azt mondám, t. ház — és ez második észrevételemre vonatkozik — hogy a kisdedóvó intézetek bármi nevet viseljenek is, nem iskolák, nem tanintézetek. Már az első alakítás gondolatában benne volt e felfogás. Oberlin és egy nemes szivű német herczegnő a legelső ily nemű intézeteket szegény gyermekek ápoló helyéül állították fel és azóta is szakemberek és egyesületi alapszabályok minduntalan ismétlik ezt a helyes elvet; mindazonáltal számos példa van már feljegyezve arra, hogy az óvódák iskolákká fajulnak és a ki emberek tanításával gyakorlatilag foglalkozott, számos példáját látta az igen korán tanított gyermekek későbbi testi lelki elsatnyulásának. Még a hat éves kor is igen kicsi a rendszeres tanítás megkezdésére. De a törvény legnagyobb világossága és a végrehajtás legnagyobb szigora sem felesleges és nem túlságos annak megakadályozására, hogy a hat éves kornál kisebb gyermek rendszeres tanítás alá vétessék. De ha a törvényt csak oly enyhén és némileg ruganyosan formulázzuk, hogy olyneraű tanításnak, a milyet a népiskolai törvény contemplál, az óvódákban helye nincsen, abba könnyen bele lehet magyarázni azt, hogy más forma tanításnak azonban van helye, és akkor egyfelől az egyszerű szülők gyönyörködése gyermekeik kora érettségében, másfelől a sokkal több jóakarattal, mint szakértelemmel működő óvók fitogtatási hajlama nagyon hamar meg fogja teremteni az óvodai oktatást. Ugy vélem, t. ház, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXI. KÖTET. törvényjavaslat 8. §-ának ide vonatkozó pontját is a legnagyobb szigorral kell formulázni; de a ministeri utasításnak is, mely ezt követni fogja és az állandó felvigyázatnak is a legnagyobb szigorral el kell követnie mindent, hogy az óvodák iskolákká ne fajuljanak. Végül még egy szempontot érintek meg, melyet a képviselőház közoktatásügyi bizottságában is felvetettem, meglehetős sikerrel. Ha ezek az intézetek kizárólag gyermekápoló helyek és semmi tekintetben sem iskolák, akkor azoknak vezetésére a nők sokkal alkalmasabbak, mint a férfiak. De még ha egyenlően volnának is alkalmasak, akkor is kímélni kellene a'becsesebb férfimunkát a súlyosabb feladatok teljesítésére. E pontban az eredeti törvényjavaslat már kétszeri üdvös módosuláson ment át és most ugy fekszik előttünk, hogy „esetleg nők hiányában férfi óvók is alkalmazhatók." Áz ilyen ruganyos törvényt a végrehajtás szigorúbbá is, enyhébbé is teheti és megtörténhetik az is, még pedig törvényesen történhetik meg, hogy nagy mértékben férfióvók lepik el az egyáltalában nem nekik való munkakört. Már pedig én nem képzelek nevetségesebb látványt, mint ha egy három mázsás nagy torony-ember elkezd ugrálni és szaladgálni a kis babák között vagy orrocskáikat igyekszik rendbehozni. Én ezt .a munkakört, t. ház, kizárólag a nők számára óhajtanám fentartani azért is, mert ők erre alkalmasabbak és azért is, hogy vagyontalan, müveit családok tisztes asszonyai tisztességes kenyérkeresethez jussanak, melyet a magyar társadalom nekik most még oly kis mértékben tud nyújtani. És ha a t. minister ur ezen felfogás iránt most is azt a jóakaratot tanúsítja;, melyet a törvényjavaslat korábbi tárgyalásai alkalmával: akkor egy pár szónak törlésével, melyet a 2. és 45. §-okban kellene végrehajtani, ezt a törvényt ezen felfogásnak megfelelővé lehet átalakítani, vagy ha ehhez hozzá nem járulna, a végrehajtásnál a törvény rugékonyságát annak szigorítására fogja használni. Részemről, t. ház, csak ennyi kritikát kívánok gyakorolni e törvényjavaslat felett. Észrevételeim mindenike a kérdésnek lényeges oldalait érinti; de annyira egy alapon áll a törvényjavaslattal mindenik, hogy ezen javaslatnak szerencsés szerkezete mellett egy-két szónak törlésével vagy megváltoztatásával mindegyik keresztülvihető. De bár, a mint mondám, a magam nézetét helyesebbnek tartom a szövegénél, mindazonáltal, ha ez változatlanul maradna, akkor sem tagadnám meg tőle elfogadó szavazatomat. (Általános helyeslés.) Általában, t. ház, azon a téren, a melyen ez a javaslat mozog, valami bő ismeretekkel és valami gazdag tapasztalatokkal senki közülünk 30