Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

234 440. országos fllés január 20-án, fceddm. 1891. nem dicsekedhetik. A kisdedóvás ügyének országos törvény általi rendezése egészen uj kísérlet és mindnyájan, a kik hozzászólunk, sokkal több jóakarattal, mint elméleti ismerettel és több elméleti ismerettel, mint személyes tapasztalatokkal tárgyaljuk. De azért helyesnek és természetesnek tartom, hogy Magyarország ezt a kísérletet megteszi; mert nálunk a gyermekhalandóság oly megdöbbentően nagy, pedig a nemzet gyors szaporodására a civilisált népek egyikének sincs oly nagy szüksége, mint a magyarnak. (Helyeslés jobbfelöl) Még csak egy pár perczig veszem igénybe a t. ház becses türelmét, hogy egy pár megjegyzést tegyek azon észrevételekre, melyek e törvényjavaslat ellen itt a házban felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Az első ezek közül, melyet többen megemlítettek, de legtüzetesebben Zay Adolf képviselő ur fejtett ki, az, hogy ezen javaslat a felekezeti szempontoknak kevésbé kedvez, mint egyéb közoktatási törvényeink; hogy a kérdést inkább felekezet nélküli, mint felekezeti keretben óhajtja megoldani s talán egy pontjában — gondolom, az egészségügy intézkedésében— az autonóm felekezetek óvodáira a királyi tanfelügyelőknek nagyobb befolyást enged, mint a minővel azok a népiskolákban birnak, Ugy gondolom, t. ház, hogy ez az észrevétel egészen alapos, ugy, hogy ezzel szemben a kérdés nem lehet más, mint az, hogy a törvényjavaslatnak ezen meglevő álláspontját ki helyesli, ki nem. (Helyeslés bálfelöl.) T. ház! A folyó század elején, mikor a kisdedóvók alakulni kezdtek s a harminczas és negyvenes években, midőn a kisdedóvás ügye Magyarországon oly szép lendületet nyert, hogy hazánkat e tekintetben az első országok közé lehetett számítani, kétségtelen, hogy akkor a felekezeti szempontok sokkal inkább dominálták a közfelfogást és a közéletet, mint ma. A felekezeti elzárkózottság sokkal erősebb volt, mint most; mindazonáltal ezen óvodák alakulása csaknem kizárólag felekezet nélküli keretben indult meg nálunk is, egyebütt is és a legújabb időben is, midőn ezen intézetek száma oly nagy mértékben szaporodott, a felekezeti óvodák száma mindenütt elenyészően csekély a felekezet nélküli intézetek számához képest. Miért? Hiszen tény az, hogy a hitfelekezeteknek ugy korábban, mint most is, teljes joguk volt annyi óvodát állítani, a mennyi nekik tetszett s ezt a jogukat ez a törvényjavaslat is elismeri minden consequentiáival együtt. Ha a felekezetek mégis csak elvétve állítanak egy-egy óvodát, a társadalmi tevékenység pedig, úgyszólván kizárólag interconfessionalis téren mozog : ennek nem lehet más oka, mint egyfelől az, hogy a társadalom a régi felekezeti köntösből már meglehetősen kinőtt: (Halljuk! Halljuk!) másfelől pedig az, hogy még a felekezeti álláspontu emberek sem tartják lehetségesnek, hogy ebben a körben a felekezeti felfogást érvényesítsék és épen ezért az ilyen intézeteket nem tartják érdemeseknek a felekezeti erőfeszítésre. Egészen ugy is van a dolog, t, ház. Mert hogy egy bölcsőjében siró gyermeknek elhallgattatása másként történhetnék katholicus szempontból, mint kálvinista felfogás szerint, azt ugyan senki sem állíthatja. (Tetszés a baloldalon.) Zay Adolf t. képviselő ur a törvényjavaslatnak e felekezetlen álláspontját azzal kívánta képtelenségnek feltüntetni, hogy a három éves kis gyermekek még nem birnak azzal a vallásbölcsészeti felemelkedéssel, hogy a felekezeti vallásosságon túllépve is vallásosak tudjanak lenni. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelenül igaza van a t. képviselő urnak, mert e gyermekek bizony nem birnak evvel a vallás-bölcseleti felemelkedéssel; de bátor vagyok azt állítani, hogy azok dogmatikai contemplatiókra sem képesek, mert azok egy cseppet sem könnyebbek és a ki egy három éves gyermeknek a felekezetek symbolicáját akarná a fejébe verni, ép. akkorát vétkeznék a természet ellen, mint az, a ki a Hegel philosophiáját akarná vele megértetni. De még ha lehetséges volna is e körben a felekezeti szempont érvényesítése, ugy gondolom, t. ház, hogy telj ességgel nem kívánatos Magyarországra nézve, (Élénk helyeslés balfelől) hogy a felekezeti széthúzás és torzsalkodás e törvényjavaslatban is egy újabb védbástyát nyerjen, (Élénk helyeslés és tetszés a balodalon) hogy e nemzet mégjobban széttöressék felekezeti cserepekre, mint a hogy most van; az ellenkező pedig, a nemzet töredékeinek egyesítése, nagyon is kívánatos. (Élénk helyeslés balfelől) Épen azért a törvényjavaslatnak ilyen tulajdonsága annak egyik ereje. Méltatlanságot nem ejt e törvényjavaslat senkin, a szabadságot fentartja mindenki számára, lehet vele élni. Hanem aztán a törvénynek ezt a felekezetlen intentióját, annak idejében híven és loyalisan kell végrehajtani; mert ha afféle dolgok kezdenek történni, (Halljuk! Halljuk!) a milyen közelebben Baranya megyében történt, a hol felekezetieden alapon és társulati utón árvaházat akartak állítani s a felekezetiét lenség jelszavával anyagi közreműködésre megnyerték akisebbségben levő kálvinistákat is és a mikor azután az erők együtt voltak, az intézet vezetését rábízták a gráczi apáczákra azért, mert ezek olcsóbbak. Az ilyen tény, t. ház, a társadalom erősebb részének visszaélése a gyengébb ellen és meg