Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

§32 440. országos ülés január 20-án, kedden. 1891. sem merte ezt a kényes ügyet törvényhozás útján rendezni. Magyarországon sem vélem ezt az ügyet törvényhozás által rendezendőnek; a törvényjavaslatot tehát, melyben az annyira kényes és fontos feladat sikeres megoldását nem láthatom, a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Széll Ákos jegyző: Kovács Albert! Kovács Albert: T. képviselőház! Örömömre szolgál, hogy végre egyszer, képviselőségemnek tizedik évében, a t. közoktatásügyi kormánynyal a fenforgó kérdésre nézve egyező véleményen lehetek; mert ebben a szerencsében még eddig nem sikerült részesülnöm. De még nagyobb az Örömöm a fölött, hogy a t. minister ur végre egy hasznos és — nem kételkedem benne — közelismerésben részesülő ténynyel lépett a képviselőház elé és nem olyan különösségekkel, mint a német nyelvi és az elkeresztelési rendelet, a görög nyelv eltörlése, az egyetemi leczkepénz és talán még egyéb mások is. Magyarországon az utolsó másfél évtized alatt a közoktatás ügyének tovább fejlesztése meglehetősen el volt hagyatva. Nem kívánok most arról szólni, hogy egyes pontjaiban össze is kuszálta tott s épen ezek a pontok még ma is várják a rendező kezet; hanem csak arra kiváuok rámutatni, hogy a népoktatási törvények, bármilyen jók voltak is keletkezésük idejében, többé a szükségnek meg nem felelnek. Ez az ügy egy negyedszázad alatt a maga régi köntöséből — úgyszólván —- kinőtt; az erőteljesebben lüktető nemzeti élet és a fejlettebb cultura új institntiókat kívánna, és ha a minister ur az elkeresztelési vita helyett, vagy a német nyelvi rendelet vitája helyett egy népiskolai vitára adott volna alkalmat a képviselőházban, ezzel sokkal nagyobb szolgálatot tett volna hazájának, mint amazokkal. De arról sem kívánok szólni, hogy az utolsó két év alatt is mi minden történhetett volna jobban, mint a hogy történt; inkább elismerem, hogy az ezutáni hasznos tevékenység a kisdedóvás ügyének rendezésével czélszeröen van bevezetve és elismerem azt is, hogy e törvényjavaslat magában véve is elég jó, ugy, hogy ha csak itt a házban valami romlás nem éri, a harmadik felolvasásban sincs okom ellene szavazni, habár egyes igazításokat rajta szívesen fogok látni. A kisdedóvó intézetek az új kor termékei; ugy gondolom, hogy Németországban 1802-ben létesült az első ilynemíí intézet, Magyarországon pedig vagy 30 évvel később kezdtek keletkezni. Bármi nevet viseljenek ezen intézetek, akár kisdedóvóknak, akár gyermekkerteknek, állandó vagy nyári menedékházaknak nevezzük: semmiféle alakjukban sem tanintézetek, hanem gyermekápoló hajlékok, melyeknek czélja az, hogy a szülők gondozását és ápolását pótolják s tehát főként és első sorban azon szegény szülők gyermekei számára szolgáló menedékházak, a kik kénytelenek házukon kivül egész napi munkát végezni mezei gazdaságban vagy gyárban. Az ily szegény szülők eddig gyermekeiket reggeltől estig bezárták lakásaikba, minden felnőtt ember felvigyázata nélkül, a hol azok elég gyakran kárt tettek a saját életükben, egészségükben és egyebekben is. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy 1887-ben Magyarországon 210 oly tüzeset fordult elő, a melyet ily magukra hagyott gyermekek támasztottak. Tudom, hogy elég gyakran elküldik oda gyermekeiket olyan kényelmes anyák is, a kiknek elég idejük és módjuk volna otthon személyesen ápolni őket; de elküldik azért, hogy ne alkalmatlankodjanak otthon. Egészen helytelenül, mert az anyai ápolást semmiféle intézet ki nem pótolhatja, hanem csak annak hiányát pótolhatja. A magára hagyatottságnál hasonlíthatatlanul jobb az óvónő ápolása, de az édes anyáé mindennél jobb. Ha e felfogás helyes, akkor ezzel szemben a törvényjavaslatban két hiány van. Az egyik az, hogy a három évesnél kisebb gyermekek az ily intézetekbe nem vétetnek fel; a nyári menedékházakba igen, talán már az egy vagy másféléves kortól fogva, de a csecsemők ezekbe sem. Megnyughatom abban, ha az óvodákba nem vétetnek fel; mert a törvényjavaslat rendelkezése szerint az ily intézetek oly nagyobb városokban fognak létesülni, a melyek egyszersmind ápolóházakat is állíthatnak; de a falusi akár állandó, akár nyári menedékházaknak, egynttal bölcsődékké is kell alakulni, ha azt akarjuk, hogy a szegény emberek gyermekei ápolás nélkül magukra hagyatva ne maradjanak. Megengedem, hogy ez több bajt és több költséget fog okozni, de a kisebb községekben ugyanazon költséggel és ugyanazon személyzettel ez a czél is elérhető lesz; a nagyobbakban pedig aránylag kevés pótlással. E törvényjavaslat mellett a cultusmini-ter ur egy statistikai táblázatot közölt, melyből kitűnik, hogy Magyarországon csak 600 és egynéhány oly község van, a melyeknek lakossága a három ezret meghaladja; a többi kis község,a melyek körülbelül ugyanazon költséggel a bölcsőde czéljainak is megfelelő intézeteket állíthatnak. Elismerem nzon lehető észrevétel he'yességét is, hogy ez a több oldalú ápolás nem lesz valami tökéletes; de hogy a most létező ápolásnál hasonlíthatatlanul tökéletesebb lesz, azt igenis állítom. Most a szegény napszámos asszony, vagy gyármunkásnő reggel lekötözi kis gyermekét a bölcsőjébe; nem akarom megnevezni, hogy táp-