Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

440. ©magos ülés január 20 -án, kedden. 1891. 229 a csenged kerületi 34 polgárának, az óvári község­19 polgárának Irányi Dániel, Bojt község 139, Bors község 100, Csökmő község 26, Fúrta község 169, Kis-Szántó község 39, Konyár község 114, Mező-Saas község 92, Nngy-Kereki község 100, Puszta-Ujlak és Mező-Telegd köz­ség 23 polgárának Csanády Sándor képviselő által beadott kérvényeit, melyekben az önkor­mányzatnak, illetőleg a tisztviselők választási jogának fentartása iránt kérvényeznek. A felsőhámori bars-rudnai, dóezi-fürészi, pálos-nagymezői, szénás-falusi és zsarnócza­kohói népiskolák tanítóinak, a nyitramegyei köz­ponti járás általános tanítóegyesületnek Jónás Ödön, a Torontál-Nagy-Szent-Miklós tanítótestü­letnek gróf Nákó Kálmán képviselő által beadott kérvényét, melyekben a tanítói fizetés feleme­léseért és a nyugdíj-törvény revisiójáért ese­deznek. Mindezen kérvények kiadatnak a ház kér­vényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén, következik a napi rend: a kisdedóyáj ról sz óló törvényjavaslat álta­lános ^tárgyalásának folytatása. Szólásra ki következik? Balogh Géza jegyző: B. Salmeu Jenő! B. Salmen Jenő: T. ház! A szőnyegen lévő törvényjavaslatnak czéíja, a mennyiben annak első szakaszában kifejezést nyert, oly nemes és hazafias, hogy nem képzelhetem azt az embert, kinek a magyar haza jóléte szívén fekszik, ki a haza felvirágzását, erősbödését óhajtja, ki ezt a czélt örömmel ne üdvözölné, ki egész lélekkel ne kívánná, hogy a szép czélt el­érjük, Komo'y megfontolás után azonban meggyő­ződésem az, hogy a törvényjavaslat a kitűzött üdvös czélt nem fogja elérhetni. Nagyon is érzem, hogy milyen kényes dolog az reám nézve, oly törvényjavaslat ellen felszólalni, melyet a magyar közvélemény oly tekintélyes része örömmel, sőt lelkesedéssel fogadott. De ugy vélem, hogy az, ki elfogulat­lanul ítél, ezért nem fog engem hazafi atlanság­gal vádolni. (Halljuk! Bálijuk!) Az, ki szerény egyéniségemet ismeri, a ki tudja, hogy az évek hosszú során át buzgón és lelkiismeretesen igyekeztem hazám iránti köte­lességemetteljesíteni, (Helyeslés) érdekeit szerény erőmhöz és hatáskörömhöz képest előmozdítani, az őszinte, nyilt szavaimat féreérteni nem fogja. (Halljuk! Halljuk!) Boldognak, virágzónak, erősnek kivánom hazámat, a meggyőződésnek őszinte, nyilt kife­jezése pedig, ha valahol, e teremben kötelesség. (Igaz! Ugy van!) A törvényjavaslat mindenekelőtt azt a nagy bajt kívánja orvosolni, mely hazánkban a gyerme­kek roppant halandóságában rejlik. Ezért első feladatául ttízi ki a 3—6 éves gyermekeket ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni; figyelmen kivül hagyja azonban, hogy Magyarországon az annyira ag­gályos halandóság a 3 éves kort még el nem ért gyermekeknél fordul elő; hogy az ezen kor előtt elhalt gyermekek száma hazánk halottai­nak 40 százalékát meghaladja, mig az idősb korú gyermekek halandósága távolról sem oly túlságos. Ezekre a gyermekekre pedig, kiknek érde­kében terveztetett a törvényjavaslat, illetékes szakemberek, hazánk legjelesebb szakemberének orvosi szaklapban megjelent fejtegetése szerint ragályos betegségek s nagyobb halandóság fokozott veszélyét hozza a törvényjavaslat, mely megengedi, hogy 80 gyermek csupán egy óvónő és egy dajka felügyelete alatt legyen elhelyez­hető egy teremben, melyben egy-egy gyermekre csak 0'8 négyszögméternyi tér esik. Ez az arány a hygiéna követelményeinek korántsem felel meg, távol a mögött marad, mit más míívelt országokban követelnek és egyszersmind lehe­tetlenné teszi a gyermekek kellő gondozását. A törvényjavaslat nagy számú községet, a fizetendő egyenes állami adó összegének mér­véhez képest, arra kötelez, hogy esetleg óvodát vagy menedékházat állítson fel. Ezek közt lesz elég olyan, mely már a népiskola fentartásának költségét is nehezen viseli, az iskolás gyermekeket is egészségtelen szűk helyiségekbe szorítja. Ezek, ha óvodát vagy menedékházat fel kellend állítaniuk, nem fognak a törvény által megengedett legszűkebb és leg­egészségtelenebb helyiségeknél nagyobbakat en­gedni át az óvodának vagy menedékháznak; a kisdedek nagy csoportja számára nem fognak több óvónőt vagy dajkát fogadni, mint a meny­nyit a törvény okvetlenül meskiván. De lesz sok olyan óvoda vagy menedékház felállítására jogosult község, mely nem fogja szükségesnek tartani többet tenni, mint a mit a törvény okve­tetlenül követel. S vájjon lehet-e mindenütt eléggé bizni a felügyeletre hivatottakban, hogy a törvény által megengedett kedvezőtlen viszonyok közt, az óvodák és menedékházak egészségi állapota felett őrködni fognak ? S vájjon nem fogják-e ők sok helyütt el­nézni még azt is — nem fordul-e ez elő hazánk­ban elég gyakran — hogy az óvodák és mene­dékházak a törvény amúgy is elégtelen köve­telményeinek sem felelnek meg? Ilyen körülmények közt fokozott mérvben aggályos a törvényjavaslatnak az a határoz­mánya. mely a szülőket és gyámokat arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom