Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-440

nnár 20-an. kedden. 1801. 230 440- országos ülés ja kötelezi, hogy 3—6 éves gyermekeiket, vagy gyámoltjaikat kisdedóvodába vagy menedékházba járassák, ha csak nem igazolják, hogy a gyermekek otthon, vagy bárhol állandóan kellő gondozásban vagy felügyeletben részesülnek. Vájjon nem lehet-e attól tartani, hogy az illetékes közegek a szülők és gyámok igazolásának megbirálásában elég gyakran túlszigorún fognak eljárni. A törvényjavaslat igy belenyúl a családi élet annyira kényes körébe sazaz izgatottság, sőt elkeseredés, mely már most is, a törvényjavaslat hirére sok helyütt nagy mérvben elfogta a kehleket, fokozódni fog a törvény foganatosítása folytán ? A törvényjavaslat — 1. §-ában — még egy más feladatot is ttíz ki az óvodák és menedékhelyek czéljául, tudniillik azt, hogy a 3 — 6 éves gyermekeket, ügyességüknek, értelmüknek és kedélyüknek, korukhoz mért fejlesztése által testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegítsék. De a törvényjavaslat, véleményem szerint, olyan foglalkozást kivan az iskoláztatásra még nem alkalmas apró gyermekektől, mely zsenge koruknak nem felel meg, mi főleg a gyakorlatban oly könnyen bekövetkezhető túlzást tekintve, a gyermekek természetszerű" fejlődésének határozottan árthat: nevezetesen különböző ismeretek elemeibe akarja bevezetni a kisdedeket. E részben is felszólaltak illetékes szakemberek; hivatkozás történt Aristotelesre is, ki a gyermekeknek 7 éves korukig nem akart semmi egyebet megengedni, mint azt, hogy játszódjanak, lássanak, halljanak. A törvényjavaslat a magyar nyelvnek ismeretébe akarja a nem magyar ajkú gyermekeket bevezetni. Hogy mily mérvben, ez már abból tűnik ki, hogy a törvényjavaslat fősúlyt fektet arra, hogy az óvónők és dajkák kellően bírják a magyar nyelvet, nem is említvén azon nyelv ismeretének szükségét, mely a nem-magyar ajkú gyermekek anyanyelve. De egyetértek egy előttem szólott képviselőtárssal abban, hogy nem felel meg az észszerű nevelés elvének, hogy a köznéphez tartozó közönséges kis gyermekek, kik alig kezdtek saját anyanyelvükön beszélni, más nyelvet is tanuljanak. Igaz, hogy művelt, vagyonos családokban már a kis gyermekek könnyen tanulnak többféle nyelvet, gyakran, de nem mindig, szellemi fejlődésük érezhető hátránya nélkül; de az ilyen gyermekek sokkul gondosabb nevelésben, szellemi tehetségüket jobban fejlesztő oktatásban szoktak részesittetni, mint azok a szegényebb sorsú gyermekek, kiknek számára állíttatnak fel a kisdedóvodák. A magyar nyelvet úgyis elég korán tanulják a nem-magyar ajkú gyermekek a népiskolákban s jobban fogják ott megtanulhatni s egyáltalában az iskolának, melynek általános művelődési czélja annyira fontos, sokkal nagyobb hasznát venni, ha előképeztetésük helyes alapon történt. A mi azt a népelemet"illeti, melynek köréből nyertem mandátumomat, t. i. a szászokat, még azoknak sajátságos viszonyairól kell szólnom. A szász gyermekek ugyanis, kiket a törvényjavaslat szerint óvodába vagy menedékházba kellendjáratni, ép úgy, mint másutt is, a hasonló osztálybeli német ajkú gyermekek iskoláztatásuk előtt csupán a dialectust beszélik; csak az iskolábau, mikor olvasni és irni tanulnak, sajátítják el a német írásbeli nyelvet. E mellett a szász népiskola lehetőleg igyekszik annak a törvénynek is megfelelni, mely a magyar nyelv tanítását is kívánja. Ehhez járul még az az elodázhatatlan tény, hogy a viszonyok — ugyszólva — kényszerítik a szászokat, hogy még gyermekkorukban románul is tanuljanak. A szászok lakhelyeit ugyanis majdnem minden oldalról románok veszik körül, kik nagy számban köztük is laknak és kikkel majd kivétel nélkül román nyelven történik az érintkezés; mert a román köznép, melylyel a szászoknak sok dolga van, nem tanul meg más nyelvet. Magyarok,kiktől a szászoka magyar nyelvet gyakorlatilag megtanulhatnák, a szászok szomszédságában nagyobb tömegekben csak egynéhány vidéken laknak. A ki a viszonyokat ismeri, nem kételkedik abban, hogy ha a szászok német nemzetisége megingattatik — ami lehetséges, ha a most szőnyegen lévő törvényjavaslat az igen tisztelt minister ur szándéka ellen, kíméletlenül vitetnék keresztül — ha a szászok igy aztán könnyebben olvadnak bele más nemzetiségbe: akkor nem a magyar, hanem a román nemzeti elembe fognak beleolvadni. "Vájjon előnyére lesz ez a magyar államnak ? Legyen a tisztelt ház arról meggyőződve, hogy a szászok, akárhogy ragaszkodjanak is nemzetiségűkhez — és valóban erősen ragaszkodnak — mindinkább át vannak hatva annak érzetétől, hogy sorsuk legszorosabban függ össze Magyarország, a magyar állam, a magyar nemzet sorsával. Aránylag rövid idő telt el azóta, hogy ismét Magyarországhoz tartoznak, sokkal rövidebb, mint az, mely egykor szükséges volt arra, hogy a most is német ajkú eíszásziak érzelmeit a franczia állam számára meghódítsa. Nem akarok arról szólni, hogy mi történt azóta, hogy a szászok ismét Magyarországhoz tartoznak; csak azt hiszem, hogy ha magyarok valahol a világon egészen azonos körülmények