Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-439

2(8 4*9. orsnígos ölés január l»-én, bétfön. 18*1. által fentartott olyan népiskola, de talán községi iskola sem, melyben az oktatási nyelv nem a magyar volna. Tehát bár a törvényben nem áll, hogy a községnek nem szabad nem-magyar nyelvű népiskolát felállítani s bár erre nézve a minister ur dicsekedhetik a törvény szabadelvű voltával: a gyakorlat, melyet ő ismer s ellenőriz, mégis az, hogy nem létezik községi népiskola, melyben az oktatási nyelv nem a magyar volna. Ebből kiindulva azt gyanítom, hogy az, a mi nincs benn e javaslatban s a mit ez talán nyilván nem is akar kifejezni, a gyakorlatban ugy fogja magát kinőni, hogy ugy a községi, mint különösen az állami óvodákban a rendes foglalkozási nyelv a magyar lesz ; tehát ezekbe a teljesen magyar foglalkoztatási nyelvű állami és községi óvodákba vegyesen magyar és nemmagyar anyanyelvű gyermekek fognak járni s nem hiszem, hogy a nem-magyar anyanyelvű gyermek ez óvodákban abban a természetadta jogában részesüljön, hogy előbb saját anyanyelvében neveltessék. Ezt azért jegyzem meg, mert ez nincs benn a javaslatban expressis verbis, de a törvény alkalmazásánál mindenesetre ki fog fejlődni; de utalni kívánok arra, a mit a javaslat 8. szakasza már expressis verbis tartalmaz, a mennyiben azt mondja, hogy az óvodákban és menedékházakban is a nemmagyar ajkú gyermekeket is be kell vezetni a magyar nyelv tanításába. A magyar nyelv tanításába való e bevezetés már a népiskolának feladata; minek foglalkoztassuk tehát ezzel az alsóbb fokon álló óvodát is í Én a magam részéről megengedhetőnek, sőt óhajtandónak tartom, hogy a nem-magyar nyelvű óvodákban a magyar nyelv előadassák, de nem abb elli a. mértékben, melyet a minister ur contemplál. Én egészen czélszerű dolognak tartom, hogy valamely nem-magyar nyelvű, a különbeni például német foglalkoztatási nyelv mellett, foglalkoztatás közben a dajka magyar nyelven is megnevezi azon tárgyakat, mely az óvodának szemléleti tárgyai közé tartozik s mondja meg a gyermekeknek , hogy ez pad, ;,blak, ez asztal, ház stb. ugy, hogy a gyermek egy néhány magyar szót elsajátíthasson, különösen azon tárgyaknak kifejezéseiből, melyek a szemlélet körébe esnek; s azonkivül czélszerfínek tartanám, ha a dajka a nem-magyar ajkú gyermekeket egynéhány magyar dalocskára is tanítaná, de ezt azután teljesen elegendőnek tartanám. Ezen túl menni az anyanyelv megóvása szempontjából lehetetlennek s megengedhetetlennek tartom. S én alig ringatódzom azon illusiúban, hogy a minister ur a magyar nyelv tanításának a törvényjavaslatban megállapított mértékét, a természetes és indokolható mértékre leszállítani hajlandó. Hiszen e tekintetben a miuister ur az óvónőktől többet követel a magyar nyelv szempontjából, mint a mennyit okszerűen követelni lehet. A minister ur maga mondja, hogy az óvónők feladata a nem-magyar nyelvű óvodákban, hogy bevezessék a gyermekeket a magyar nyelv ismeretébe. De azért az óvónő kiképzésénél azt követeli, hogy tanuljanak magyar nyelvet és irodalmat is. Az 1879: XVIII. törvényczikk a népiskolai tanítóktól csak a magyar nyelv ismeretét kívánja, a magyar irodalomét nem. Hogy lehet már most az alsóbb fokon álló óvónőtől, dajkától ezt megkövetelni, kinek a minister ur szerint is csak az lehet a feladata, hogy bevezesse a gyermekeket a magyarnyelv ismeretébe? Nem kívánok azért lemondani azon reményről, hogy a minister ur és a t. ház is le fogja szállítani az alapot arra az álláspontra, melyet az 1879: XVIII. törvényczikk a néptanítókra nézve elfoglalt. Az ellen nem akartam kifogást emelni, hogy már az óvodákban adassék alkalom a nem magyar gyermekeknek , hogy némileg megismerkedjenek a magyar nyelvvel és elsajátítsanak néhány magyar szót és egynehány kis magyar verset. De óva kérem : ne gátoltassanak abban, hogy saját anyanyelvüket már zsenge korban elsajátítsák, hogy abban fejlődjenek s hogy abban jusson kellő kifejezésre gyermeki szellemük. El nem fogadhatom tehát a törvényjavaslatot; mert veszélyeztetve látom benne magának az óvodai intézménynek fejlődését; veszélyeztetve látom a gyermekek testi épségét és egészségét; veszélyeztetve a népiskolai intézmény törvényszabta kiépítését; felekezeti aggályaim is vannak és végül veszélyeztetve látom az anyanyelv legitim igényeit is. Mindezeknél fogva kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot érettebb és lelkiismeretesebb megfontolás végett a t. minister urnak visszaadni. Széll Ákos jegyző: Lesskó István! Lesskó István: T. ház! A legkomolyabb érzemény kell, hogy hassa át az ember lelkét, midőn a gyermek ápolásáról, gondozásáról, felneveltetéséről s annak rendeltetéséről és czéljáról mélyen és komolyan gondolkozik. T. ház! Régi dolog, hogy csak abból a csemetéből lesz gyümölcstermő gyökeres fa, mely elültetésétől fogva gondosau ápolva volt. Ugyané szabály érvényesül az emberi nemnél is: a mely gyermek zsenge korában magára hagyatva marad, abból ugyan nehezen válik később a társadalom hasznos tagja. A kisdedek gondozását nem lehet egykorúnak nevezni az emberi nemmel. Az ó-korban bizony még a műveltebb előrehaladott nemzeteknél sem részesül-