Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-439
4t& ori*4g*s ttlés ja»»Ar 19-én, bétfén. 1S91. 919 tek a gyermekek kellő gondozásban; sőt még az ó-kori bölcselet oly herosai, mint például Plató, sem bírtak kellő érzékkel a gyermeknevelés iránt, de még a gyermekek barbár és kegyetlen kitevését is helyeselték. (Halljuk!) A történelem pártatlan és előítélet nélküli tanulmányozásából mindenki meg fog, győződni, hogy minden humanitási, az emberiséget felkaroló és éltető eszme fogamzott s ott találja a maga forrását a kereszténységben. A gyermekek legnagyobb barátja, első nevelője a kereszténység vallás-megalapítója a nazarethi Isten-ember, kinek ismeretes mondása: „Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni", első magvát képezi a kisdedóvodáknak és gyermek-menedékházaknak. E magot, melyet mint létesítményt, melyből kicsírázni kellett a nagy eszmének, a gyermekeket átölelő és gondozó szeretetnek a kereszténység első századaiban is nagyra becsülték az arra hivatottak. S a gyermekszeretetből fakadó lelkesültség mondatta Szent Ágostonnal is egyönyörű szavakat: „Azt nem szabad dicsérni, a ki gyermekét szereti, hanem azt meg kell átkozni, a ki nem szereti." Ezt az egyház mindig és mindenkoron, habár nem is olyan formában gyakorolta; erről tanúskodnak a régi időkben alapított men- és kórházak; (Halljuk! Halljuk!) errdl meggyőződhetik mindenki, a ki a történelemben jártas, hogy minden zárda egyúttal gyermekmenház, gyermek-iskola volt. Ezen intézmény azon különböző folytonos és sokféle szeretet természetes gyümölcse, melyet a kereszténység éleszt és lelkesít. Genua vala a bölcső, és első kezdeményezője Garaventa Lörincz áldozár a mnlt században, ki a szeretet apostola és a gyermeknevelés példányképe vala. Szomorúsággal telvén el annyi szegény elhagyott gyermek láttára, kik egy nagy háború következtében a legsiralmasabb sorsra, árvaságra jutottak, számukra iskolát és lakhelyet nyitott saját házában. Midőn később a gyermeksereg felszaporodott s számuk napról-napra aránytalanul növekedett, összes birtokát eladta s Genua minden negyedében mentő iskolákat rendezett be, melyeknek mindegyikében körülbelül négyszáz gyermek volt felvéve és részesült ápolásban. A kisdedek képezik a jövendő nemzedékek alapját, igy fejezi ki magát Bubies Zsigmond kassai püspök, az egyházmegye lelkészeihez intézett pásztorleyelében; a kisdedek iránti gondoskodás tehát, monda tovább, a keresztény egyház és édes hazánk jövője iránti gondoskodás. (Helyeslés.) Ezekből kifolyólag mindenki természetesnek fogja találni, hogy én, ki e padokból már évek előtt a kisdedóvodák felállítását sürgettem, a kisdedóvás és gyermekgondozás szép ég magasztos eszméjét in principio helyeslem, és azt, ki e nagy horderejű" eszmét meg fogja tudni honosítani, általánossá tenni, bátran második honalapítónak nevezhetjük. A kisdedóvásnak általános törvénynyel való rendezése oly kísérlet, melyre elfogadható példát más országokban hiába keresünk. Mindenütt az volt az uralkodó felfogás, hogy a gyermekeket zsenge kis korukban ápol i a társadalom feladata s ebben első sorban a családoké. Csupán Francziaország kísérletté meg általános törvénynyel szabályozni a kisdedóvás ügyét, mely azonban, a mennyiben a kisdedóvodákba már az elemi oktatást is beviszi, inkább az oktatás sorába tnrtozik, Magyarország az első, a hol a kisdedóvásnak állami fölkarolása már régebben szükségesnek lőn felismerve és pedig a kis gyermekek roppant arányú halálozása miatt. Míg tehát másutt a kisdedóvoda csak kitűnő culturális tényező, nálunk életmentő. így fogta azt föl báró Eötvös József, a ki már 1868-ban fölvette a népoktatási törvénybe, de mivel az oktatás körébe nem tartozott, akkor elejtetett. Szép, magasztos, nagy és üdvös munkába fogott a vallás- és közoktatásügyi minister ur, a midőn a kisdedóvás általánosítását tűzte ki czéljául; de ne vegye rossz néven a t. minister ur, ha itt, e ház színe előtt őszintén kijelentem, hogy én e törvényjavaslatot csakis óriási küzdelmekkel tartom ke. észtülvihetőnek, de ne csüggedjen a minister ur, segítségére lesz minden gyermekbarát, minden lelkes magyar hazafi. (Általános élénk helyeslés.) És hogy e magasztos eszme gyökeret vert s hogy ez a nagyhorderejű eszme terjed, hivatkozom Magyarország felvidékére, Kassa egyházmegyére, melynek püspöke, igaz, hogy nagy áldozatok árán, de már eddig is oly szép eredményeket volt képes előmutatni. Azonkívül bemutatok a t. ház engedélyével egy, Sárosmegye, Galiczia határszélén, Markovits Cornél g. k. espereshez czímzett levelet, mely ekképen szól: „Magyarország ezen legszélső vidékén 34 év óta tartózkodván, mint magyar hazafiban azon meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy az itteni nép gyermekeiben is él a tudás iránti érzék. Hogy hazánk érdekét tehetségem szerint előmozdíthassam, mit, azt hiszem, legsikeresebben a nyelv terjesztése által ehetnék, azon kérelemmel fordulok önhöz, kegyeskedjék a püspök ő méltóságának azon szerény ajánlatomat beterjeszteni, mely szerint mindaddig, inig Lukon lakom, kötelezem magamat évenként ötven arany forintot rendelkezésére bocsátani azon czélból, hogy Lukon, egy magyar nyelvet sikerrel tanítani képes segédtanító alkal maztassék, avagy, ha Lukon egy kisdedvó állíttatnék fel. Lukon, 1890. november hó 28*
