Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-439

430. orsz&gos ülés január 19-én. hétfőn. 1891. <g|3 analógiák szerint eljárni. (Helyeslés.) Első sor­ban az iskolaszékek vagy gondnokságok, kiegé­szítve női tagokkal, másodsorban pedig a tan­felügyelők fogják az ellenőrzést gyakorolni. (Helyeslés.) A mi pedig az óvóképző-intézeteket illeti, itt az állami felügyeletet a középiskolai törvény analógiája szerint kívántam szabályozni; mert a középiskolákról szóló törvényben lefek­tetett rendelkezések a törvény fennállása óta ezélszerfíeknek, jótékonyaknak bizonyultak. Ezekbe belenyugodtak most már azok is, a kik akkor, mikor ezen szabályzatok készültek, némi féltékenységgel fogadták azokat. Egyébként, t. ház, a javaslat a lehető leg­szélesebb, legliberálisabb alapon nyugszik. (IIe­lyeslés) A mint már ezelőtt is volt szerencsém jelezni, nemcsak a községek lesznek kötelesek óvodákat felállítani, hanem az állam is köteles lesz óvodákról gondoskodni ott, a hol a többi tényezők nem képesek azt tenni. Sőt jogában lesz ez mindenkinek, a ki magát hivatottnak érzi erre. (Helyeslés.) Egyedül az állam érdekei által lesz e jog megszorítva és én azt hiszem, hogy ezeket az érdekeket mindenütt és mindenesetre kötelessé­günk megóvni. (Általános helyeslés.) Nem ringatom magam, t. ház, azon illusió­ban, hogy ha ezen javaslat törvényerőre emel­kedik, hazánk egyszerre kisdedóvodákka] lesz ellátva s hogy 3—5 év közötti gyermekeink mindenütt kellő gondozásban fognak részesülni. Az ily állapotok nem varázsütésre támadnak. Hiszen a népoktatásról szóló törvény, mely pedig ezelőtt 22 évvel hozatott, még a mai napig sincs mindenütt tényleg és teljesen keresztülvive. Linder György: Elég baj! Gr. Csáky Albin vallás- és közokta­tásügyi lllinister: De másrészről nem tagad­hatjuk, hogy a népoktatás terén mutatkozó rend­kívüli haladás épen azon törvénynek tulajdonít­ható, olyannyira, hogy a jelenlegi állapotot nem is lehet összehasonlítani az 1868-ikival, mikor e törvény alkottatott. (Általános helyeslés.) Ugyanezt remélem én ezen javaslattól. (Élénk helyeslés.) Lerakjuk most az alapot és ha ezen alapon tovább fogunk építeni, remélem, be­következik azon idő, a midőn üdvös és áldásos lesz annak az eredménye és sikere az egész országra. (Élénk helyeslés.) Remélem, be fog következni itt is Jean Paul azon szép mondása: „Vitt egyszer egy madár egy vetőmagot puszta távol földre és ime lett belőle egy egész te­remtés". (Élénk tetszés és helyeslés.) Ajánlom a javaslatot a t. háznak általánosságban elfoga­dásra. (Általános élénk helyeslés.) Balogh Géza jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház! Ennem hiszem,hogy ezen t. háznak sok tagja volna, a ki nálamnál őszintébb és melegebb barátja lenne azon intéz­ménynek, melyet az előttünk fekvő törvény­javaslat rendezni kivan. Nézetem szerint, azon dicsénekkel, melyet a t. előadó nr az óvodai intézménynek tartott, nyilt ajtót tört be a t. előadó ur; hiszen mind­nyájan és különösen én meg vagyok győződve az iránt, hogy az óvoda az értelmesebb és va­gyonosabb néposztály gyermekeinek ugy összes szellemi, mint testi erejének harmonicus elő­képzésére, a menedékházak pedig különösen a szegényebb néposztály gyermekeinek legalább testi fejlesztésérc és egészségének megőrzésére nagyon alkalmas, üdvös, sőt teljesen nélkülöz­hetlen intézkedésnek lesz eszköze. Különösen a mi engem illet, hiszen képviselem itt egy vidé­két az országnak, a mely nem szóval, de áldo­zatkész tettekkel bebizonyította, hogy mennyire tudja becsülni a kisdedóvás ügyét. Brassó város és Brassó megye gondoskodott arról, hogy a megye és a város egész területén kellő számban és kellő fokon meg legyen a kisdedóvás. Magá­ban a városban az ottani szász értelmiség a maga nagyon szűk vagyoni viszonyai között öt teljeben felszerelt, helyesen vezetett óvodát tart fenn ; e mellett az egyik községben óvodát és minden többi községben menedékházat állított. Ez bizonyítja, hogy mi nagyon is szivün­kön hordjuk az óvodák ügyét és nemcsak hogy szivünkön hordjuk, de a mi tőlünk kitelik, azt meg is tettük áldozatkészen, ezen üdvös intéz­ménynek nálunk való meghonosítására. Én tehát csak kész örömmel üdvözölnék egy törvényjavaslatot, a melyről meg lehetnék győződve, hogy az óvodai intézménynek üdvös fejlesztésére alkalmas. Nem akarom mondani, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, különö­sen szakszerű szempontból, néhány igen helyes és üdvös intézkedést ne foglalna magában, de nagyban és egészben véve és különösen alap­eszméjét tekintve, érett és lelkiismeretes meg­fontolás után — fájdalom — ki kell jelentenem, hogy szilárd meggyőződésem, hogy e törvény­javaslat azon módok és eszközök által, melyekkel az óvoda ügyét rendezni akarja, csak veszé­lyeztetni fogj óvoda intézményét és sok más fontos culturális érdeket Magyarországon. (Ellen­mondások.) A t. minister ur természetesen egészen ellenkező véleményben van; igen tetszetős sza­vakkal fejtegette, hogy mennyire reméli ezen intézmény által fejleszteni a eulturának jelen­legi állapotát. És annak daczára, a mit a mi­nister ur felhozott és szemben azon hangulattal — ki kell jelentenem — a melyben a t. ház túlnyomó nagy többsége teljesen osztozik, én iparkodni fogok az ellenkező nézetet kifejteni. Iparkodni fogok azt szakszerűen, higgadtan és

Next

/
Oldalképek
Tartalom