Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-432
160 492.ors*Ag«* filé* ttcerembor 16-én, bátfön. 1890. előterjeszti azon indokokat is, a melyek folytán ezúttal megnyugodott a minister kijelentésében és megelégedett annak jelzésével, hogy itt nagyobb túlkiadás fordult elő, de nem tartotta szükségesnek további intézkedéseket tenni; mert a minister előadta az okokat, a melyek őt arra indították, hogy póthitelt ne kérjen. Ha tehát itt a ministerium részéről nemakarásnak vagy nemtudásnak jeleivel találkoznánk, akkor igenis megérdemelné a zárszámadási bizottság azon vádat, hogy könnyen siklik át egy ilyen dolgon ; de mikor a minister indokolja azt, hogy miért nem történik valami, indokolja pedig oly érvekkel, a melyeket a zárszámadási bizottság a maga részéről is helyeseknek ismer el: akkor legfölebb az képezheti vita tárgyát, vájjon elegendőknektartja-e a képviselőház azokat az indokokat, a melyeket a zárszámadási bizottság elegendőknek tekintett, de nem képezheti vita, illetőleg szemrehányás tárgyát az, mintha a ministeriumnak, a kormánynak bármely ténye vagy bármely mulasztása előtt a zárszámadási bizottság vagy maga a képviselőház is szemet hunyna és a felett könnyen siklott volna át. (Helyeslés jóbbfelö 1 .) Sőt tovább megyek, t. képviselőház. Ha a zárszámadási bizottság nem teljesítené lelkiismeretesen és scrupulose kötelességét; ha megelégednék azzal, hogy az általában kedvező eredmények benyomása alatt a kisebb természetű tévedések- és félreértésekre kevesebb gondot fordít: úgy alig hiszem, hogy a t. képviselőháznak valami sok tagja a zárszámadás egyes tételeit oly részleteden tanulmányozta volna, hogy egyik vagy másik és a többi közt ez a kérdés is egyáltalán szóba jött volna. Ha szóba jött, ennek az érdemét is a zárszámadási bizottságnak vindicalom; mert épen a zárszámadási bizottság emelte ki és jelezte azt, hogy itt olyat talált, a mit a képviselőház figyelmébe ajánlani kötelessége volt. Ha már felszólaltam, méltóztassanak megengedni, hogy nagyon röviden reflectálhass.ik azokra is, a miket Madarász képviselő ur az általános részre vonatkozólag szintén némileg a zárszámadási bizottság jelentésével szemben mondott. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a takarékosságot ő is helyesli, de csak bizonyos korlátok közt, csak bizonyos mértékben s egyikmásik czél elérése tekintetében a takarékosságot nem tartaná helyesnek. Nem bocsátkozhatom most annak vitatásába, hogy meddig mehet a takarékosság, meddig nem; szívesen elismerem és abban egyetértek t. képviselőtársammal, hogy nem minden téren helyes a takarékosság. Mert vannak az országnak, a nemzetnek oly szükségletei, melyek előtt feltétlenül meg kell hajolni. De ezeknek a jelzésére nem a zárszámadási bizottság van hivatva; más tényezők, a háznak más bizottságai azok, melyek e kérdéssel foglalkozni hivatvák s azt hiszem, a zárszámadási bizottság túllépte volna hatáskörét, ha ezek vizsgálatába vagy mérlegelésébe bocsátkozott volna, (ügy van! Ugy van! jobbfélöl.) A bizottságnak első sorban kötelessége ügyelni arra, hogy a pénzügyi egyensúly megóvása tekintetében a kormány mily gondosságot, mily takarékosságot fejt ki. Ennek a megbirálása volt feladatunk, nem pedig az, hogy jövőben milyen költekezésekre véli magát a kormány feljogosítottnak vagy kötelezettnek. De sajátságos ellentétet is látok a t. képviselő ur felszólalásában, a mennyiben, midőn egyrészt hangsúlyozza, hogy vannak az országnak bizonyos ezéljai és kötelezettségei, melyekkel szemben a takarékosságot hangoztatni nem szabad: közvetlenül ezután másrészt előre is tiltakozik, hogy azonban az adócsavar ne emeltessék, nehogy az országnak adózó képessége még nagyobb mértékben vétessék igénybe. Nem tudom, kinek a feladata azután ezt az ellentétet kiegyenlíteni, a mely abban van, hogy egyrészt sokkal nagyobb áldozatokra ösztökéljük a kormányt, másrészt a jövedelmek fokozása ellen előre is tiltakozunk ? De azt hiszem, semmi esetre sem a zárszámadási bizottság feladata és a bizottság tévútra lépett volna, ha akár a kormány által teendő kiadásokat, akár a kormánynak jövendő adópolitikáját már előre bírálat tárgyává teszi. (Helyeslés jobhfelől.) A t. előadó ur nem szorul az én védelmemre; de t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, melyet az ígéret földjéről tett, legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy sem a zárszámadási bizottság jelentésében, sem — ha jól hallottam — az előadó ur mostani felszólalásában az ígéret földjét nem említette. Említette azt, hogy tulajdonkép 1889-ben lett már beváltva az az Ígéret, mely csak 1891-re tétetett, hogy az egyensúly helyreállittatik 8 azért minden további conelusio, mely ezzel kapcsolatban tétetik, magától elesik. Ezek szerint abban a meggyőződésben levén, hogy a zárszámadási bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben a lehetőleg leglelkiismeretesebben teljesítette kötelességét és nem hunyt szemet ott, a hol olyat talált, a mire észrevételt kell tennie, viszont nem hallgatja el, ha elismerni valót talál: kérem a t. házat, méltóztassék a zárszámadási bizottságjelentését és az általa ajánlott határozati javaslatokat elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozás további folyamára vonatkozólag vagyok bátor egy előterjesztést tenni. (Halljuk!) Itt ugyanis a mezőnegyesi ezukorgyár ügye hozatott fel Erre nézve bátor
