Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-431

128 431. országos Ülés decíember 13-án, szombaton. 1890 fogva visszalépetteket, a kikről nem tudni, hogy megbuktak volna-e vagy nem, ha, mondom, ezt az 1-3%,-ot még hozzászámítjuk: akkor nálunk 83-57, felelt meg, Austriában pedig csak 829'/«. Ezek oly adatok, melyeket a hadügyminister közlése alapján bátorkodom felhozni. Itt tehát valami tévedésnek, nyomdahibának vagy más félreértésnek kellett fenforogni. Nagy István t. képviselő ur azt kiyánja, hogy az orvosi szabályok ne változtattassanak meg minduntalan a sorozási feltételekre nézve s ne legyenek évről-évre. hogy ugy mondjam, tágabb értelműek. Hát, t. képviselő ur, épen azért, mivel tapasztaltuk, hogy a sorozás alkalmával főleg azon fiatal emberek, a kik huszadik életévükben a hadköteles korba léptek, bizony még fejletlenek voltak, de később fejlődtek: azért történt az intézkedés a póttartalékba való beoBztás iránt; és miután a sorozástól a bevonulásig még egy félévi spatiuin van, természetesen a régebben megszabott feltételeket túlságosan szigorúaknak tartottuk és azért leszállítottuk. Ha azonban látni fogjuk, hogy ezen most kiadott orvosi vizsgálati szabályok nem megfelelők, természetes, hogy megint szigorítani fogjuk azokat. A mi a legénységnek táplálkozását illeti, nagy köszönettel fogadom Nagy István t. képviselő urnak megjegyzését. Hogy én a katonáktól a kívánt nagyobb táplálkozást meg nem tagadom, arról — azt hiszem — mindenki meg lehet győződve; de hát a viszonyok olyanok, hogy ez tisztán financiális kérdés. (Felkiáltások balfelől: Le kell szállítani a szolgálati időt!) A mi az altisztek részéről a legénységgel szemben való bánásmódot illeti, a i képviselő ur maga is azt mondja, hogy a tisztek humánusak, csak az altisztek nem. És miután a bizottságban történtekre méltóztatott hivatkozni, legyen szabad nekem is hivatkozni arra, hogy — ha jól emlékezem — vagy a t. képviselő ur vagy Tóth Ernő képviselő ur, minden esetre a kettő közül az egyik, azt mondta a bizottságban, hogy igen ám, csakhogy akkor történik az ilyesmi, a mikor a tiszt elfordul és véletlenül nem látja. Tóth Ernő: Én nem mondtam! B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Ha tudomása van a tisztnek róla, akkor az altisztet bizony felelősségre vonják, a mire nézve elég eset fordul elő és el is ítélik az illetőt; de ha a tiszt nem tudja, akkor felelősségre vonni az altisztet nem lehet. Ha a legénynyel sérelem történik és jelentkezik a kihallgatásnál és bebizonyul, hogy igaza van, nagyon természetes, hogy az illető altisztet megfenyítik. A t. képviselő ur az egy éves önkéntes! vizsgák kedvező eredményét onnan magyarázza, mert a hadügyi kormányzat demonstrálni akarta, mennyire igazolt volt a véderő-törvény 25. szakaszának elfogadása. Legyen nyugodt a t. képviselő ur, a hadügyminister sem demonstrálni nem akart, sem túlságos szigort nem akart alkalmazni ; hanem épen ugy, a mint ez ma áll a honvédségre nézve is: tisztekre van szükségünk és semmi demonstratióra. Hogy befolyásolni a történtek által magunkat nem hagytuk, az iránt kétség talán alig lehet. A közös hadsereg vezény-nyelvére azt mondja a t. képviselő ur, hogy helytelen, hogy a német nyelv szolgálati nyelvnek tekintessék és azt kívánja, hogy ilyenül a magyar nyelv alkalmaztassák; ennek a szükségét pedig azzal demonstrálja, hogy utal a Meszlényi Lajos képviselő ur részéről felhozott példára a bosniai occupatio idejéből, midőn ő neki haranguirozni kellett a legénységet. Szolgálok a t. képviselő urnak egy példával saját tapasztalásomból. Bruckban a sátortáborban a gyakorlatok alkalmával véletlenül egymással szemben állott egy honvéd-dandár és egy közös hadseregbeli dandár. A honvéddandárnál magyarul vezényeltek és miután az épen leginkább sopron-vidéki legénységből állott, a mely németül beszél, németül oktatták a legényeket. A közös hadseregnél megfordítva németül vezényeltek és magyarul oktatták a legényeket. Ebben tehát nincs semmi különös; mert nem szabad elfelednünk, hogy Magyarországon — fájdalom — nem tisztán magyarok laknak, hanem más nyelvű lakosok is vannak és azokra is tekintettel kell lenni. Azokkal, a kik sem németül, sem magyarul nem értenek, hiába beszélünk németül vagy magyarul, mert azok sem az egyik, sem a másik nyelvet nem értik; azokkal azon a nyelven kell beszélni, a melyet értenek. A népfelkelésre vonatkozólag kérdést intéz hozzám a t. képviselő ur, hogy minő fegyverrel van a népfelkelés felfegyverkezve. A népfelkelés, a mint azt ismételten voltam bátor a t. háznak bejelenteni, a régi Werndl-fegyverrel van felfegyverkezve. Kétséget nem szenved és teljesen igazat adok a képviselő urnak abban, hogy jó volna, ha a népfelkelés is Mannlicher-fegyverrel volna ellátva, a minek régebben, midőn Németországban a kérdés tárgyaltatott, Bismarck herczeg is kifejezést adott, a mire bizonyára t. képviselőtársam is emlékezik. Ez azonban pénzügyi kérdés. Ha lehetséges lesz, ha módunkban fog állani, a népfelkelést részben vagy egészben új Mannlicher-puskával fogjuk ellátni. Linder György: A magyar fegyvergyárból? B. Fejérváry Géza honvédelmi ml-