Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-431
481. országos Illés deezember 18-áu, szombaton. 1890. |f<J nister: Ha lesz, annál szívesebben. (Egy hang bálfelöl: De nem lesz!) Ez a viszonyoktól függ. De egyet mégis felemlítendőnek tartok, tudniillik azt, hogy a népfelkelés első osztálya, mely egyenesen a hadsereg és a honvédségi csapatok kiegészítésére van rendelve, úgyis el lesz látva Mannlicher-puskákkal, de a tisztán népfelkelési csapatok egyelőre csak Weradl-fegyvérrel lesznek fölszerelve. Áttérek Irányi t. képviselő urnak azon a Corpus Jurisból merített nézetére, hogy az én állításom gróf Apponyi Albert t. képviselő úrral szemben már azért sem volt helyes, mert én a monarchia és vele Magyarország nagyhatalmi állását hangsúlyoztam, holott tulajdonképen hangsúlyozni kellett volna a biztosságot. Én azt hiszem, hogy a biztosság követelése a monarchia nagyhatalmi állásával körülbelül synonym, a mennyiben minél tekintélyesebb valamely állam állása, annál kevésbé lesz támadásoknak kitéve. Azt hiszem tehát, ha, biztosítani akarjuk magunkat és azon vagyunk, hogy már békében nagy tekintélyi! állam legyünk, ez Magyarország és a monarchia kárára nem lehet. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy kijelentésem alatt támadó háború lenne érthető. Ez tévedés; mert méltóztatik emlékezni, hogy a legújabban lezajlott harcz alkalmával én is némelykor támadólag rontottam az ellenfélnek, (Derültség) de azért egészben véve, mégis csak védő állást foglaltam el. (Derültség.) Itt tehát támadó háborúról nincs szó, mindig csak védelmi háborúról, melynek alkalmával igenis előfordulhat, hogy pillanatnyilag támadólag lépünk fel. Báró Kaas Ivor képviselő ur azon kijelentésemet, hogy gróf Apponyi képviselő ur minden oly természetű javaslatom ellen szavaz, mely a monarchia véderejének fejlesztésére czéloz, megczáfolni igyekezvén, azt hozza fel, hogy hiszen gróf Apponyi Albert az ujoncz-megajánlási törvényjavaslatokat mindig elfogadta. Ez is egy kis tévedés, a mennyiben tavaly vagy két éve nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy a honvédségről szóló törvény még nincs meg; különben igenis elfogadta. De engedelmet kérek, nagy különbség van egy már törvényesen megadott rendes keret megtartása és valaminek fejlesztése közt. Én tehát azt hiszem, hogy a t. képyiselő ur ebben tévedett. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi az ujonezozás alkalmával elviszszük a legényeket idegen bíróság alá. Engedelmet kérek, itt van a magyar védtörvény 62-ik Szakasza, mely azt mondja: „A közös hadseregnek, hadi tengerészeinek és a honvédségnek tartós vagy ideiglenes tényleges szolgálatban álló egyénei a katonai büntető és fegyelmi szabályok alatt állanak." Tehát idegen bíróságról nem lehet szó. Hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1887— 92. XXI. KÖTET. katonai büntető-eljárás szabályozása kívánatos, azt már magam is kijelentettem e házban, magunk is rajta vagyunk; hanem eredm 'nyt elérni roppant nehéz. A részletekre nézve ismét hivatkozom arra, a mit az igazságügyminíster t. barátom e tárgyban előadott. Azt monda a t. képviselő ur, hogy ő úgy tudja, hogy Magyarország külön souverain állam és Austria is külön souverain állam. Ez igaz; de az állam souverainitása a koronában találja kifejezését és miután nálunk az a körülmény forog fenn, hogy Magyarország királya egyszersmind Austriának császára, természetes, hogy ez által a souverainitás nincs ugyan tángálva, hanem a viszonyt szabályozni kellett. (Helyeslés jobbfelől.) A viszony szabályoztatok 1867-ben akként, hogy mindegyik államterület külön-külön intézi el belügyeit, a védelem azonban közös. Ha már most valaki az 1867: XII. törvényczikk alapján áll és mindig azt hangoztatja, hogy elismeri az abban kifejezésre jutott közjogi állapotot, akkor nem értem a képviselő ur mostani nyilatkozatát. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a magyar nyelv használata a közös hadseregben az ethnographiai határokra szorítkozik. Nagyon természetesen, mert a közjogi, a geographiai határokra nem is terjedhet ki, mivel hiába beszélünk azzal a jóravaló, becsületes árva-, vagy liptómegyei tót emberrel magyarul, ha nem érti, nem érti. (Igaz! ügy van! jobbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon : Magyarosítani kell!) Magam is azt mondom, hogy magyarosítani kell és hogy e tekintetben minél nagyobb eredményre kell törekedni; de erre idő kell és más intézkedésekre van szükség, mint a minőket tenni nekem hatalmamban áll. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy tudom-e, milyen nagy áldozatot hoz Magyarország az ujonezok megszavazásával ? Igenis tudom ; áldozatot hoz magamagának és — a mennyiben a védelem közös — Austriának, valamint Austria is áldozatot hoz e tekintetben magamagának és Magyarországnak. Ezt igen jól tudjuk. Beszéde végén a t. képviselő ur hosszasan foglalkozik gr. Andrássy Gyula tegnapi előadói beszédével. Nem érzem magam hivatva a t. képviselő ur védelmére kelni, ő erre nem szorult; egyet azonban kénytelen vagyok kijelenteni (Halljuk!) és ez az, hogy a fiu igenis boldogult atyja szellemében beszélt. Én azt hiszem, hogy b. Kaas Ivor t. képviselő ur épen a legutolsó, a ki boldogult gr. Andrá-sy Gyulát következetlenséggé! vádolhatja és ugy gondolom, hogy ő inkább csak azt akarta jelezni, hogy a nagynevű férfiú a nemzet bizalmát teljes mértékben birta; de tudjak mindnyájan, hogy boldogult gr. Andrássy Gyula a korona bizalmát 11
