Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-431

m 4M. orsaágosttlés deceember 13-í.n, .szombaton. 1880Ezek az okok, t. honvédelmi minister ur, a miért én fájó szívvel szavazom meg a 42.000 ujonczot. De ha a megtörtént tény után azt tekinteni, hogy mi történik velük, mondjuk ebben a hadseregben, feltűnik előttem azon eszme, liogy egy hadseregnek, mint az állam fegyveres erejének, a melyben azon államnak legfőbb hatalma összpontosul, a melybe minden polgár bevétetik, egy nagy állami és nemzeti hivatása kell hogy legyen; hogy mindazok, a kik egy zászló alatt együtt küzdenek és vérüket ontani hivatvák a hazáért, hogy mindazok, a kik itt szolgálnak ezen hadseregben, a hazafiságot, azt a szent egytitt-érzést ápolják, a mely keblünkben honol. (Tetszés bal/elől) De mikor besorozzák azokat az ujonezokat, akkor ott van először is a — hogy is hívják ? — legénységi iskola, talán Mannschafts Sehule. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Legénységi iskola! B. Kaas Ivor: Ezen legénységi iskolában — vegyünk egy magyar ezredet vegyes nyelvfí vidéken, vagy olyat, a mely nem magyar vidékről származik — tanítanak a tiszt urak annak a magyar ujoneznak oláh nyelven, tót nyelven, német nyelven, vagy magyar nyelven, vagy több nyelven is, az „ezred nyelvén" bizonyos dolgokat s a magyar államnyelvnek hasz nálata ezen közös hadseregben, csakis az ethnographiai magyar fogalomra szorítkozik, (Ugy van! balfelol) a magyar állam fogalmától teljesen abstrahál. (Ugy van! balfelöl.) Horvátországról nem szólok; annak külön horvát államnyelve garantiroztatott a magyar alkotmányban. A másik, a mit azoknak tanítanak: a német nyelv, nem ugyan mint köteles tantárgy, hanem tanítják nekik (Ugy van! balfelol) a német Commandó szavakat és a Dienstreglementből azokat az egyszerű dolgokat, a mikre a legénységnek és az altiszteknek szüksége van, hogyha a tiszt urakh pportra mennek. (Tetszés bálfelöl.) A kik altisztek lesznek, azoknak többet kell tudni a német nyelvből s a kik a magyar ezredekben csak egy számadó őrmesteri, egy — hogy is mondják t. minister ur? — RechnungsWachtmeister magas állásáig akarnak feljutni, azoknak már tökéletesen kell tudni a német nyelvet; mert már azoknak a német számadásokat, a német Írásokat nemcsak megérteni kell, hanem németül fogalmazni is. Miért? Mert ez már egy magasabb fogalomba: a német hadsereg-nyelv, az „Armee-Sprache" fogalmába vonatik be, a mely általános szabály Magyarországon is. (Ugy van! balfelöl.) És a tisztikar, bárminő származása legyen is vér szerint, német nemcsak nyelvében, nemcsak a szolgálatban és a szolgálaton kiviil, hanem német egész szellemében, azon hagyományos szellemnél fogva, melyet itt a minister nr nagy tetszése közt hallottunk mint Savoyai Engem Károly főherezeg és Radetzky tábornagy hagyományos szellemét emlegetni. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek nem voltak magyar hősök, ők az osztrák hadseregnek voltak hősei. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát azok a magyar katonák, kiket mi annak a hadseregnek adunk — legyenek azok tisztek, vagy tartozzanak a legénységhez — neveltetnek abban a hagyományos szellemben, a mely osztrák szellemnek lehet kitűnő, de magyar nem volt és nem is lesz soha. (Ugy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek alapján, midőn mi ezen ujonezokat megajánljuk a közös hadseregnek, ebben egy nagy, még pedig nemzeti lemondás foglaltatik részünkről. (Ugy van! balfelol.) És mi ezt mégis megteszszük. Meghozzuk ezt az áldozatot a monarchia védképességének. (Ugy van! Ugy van! balfelol.) Ha a minister ur ugy érezne, mint a hogy érezünk mi, akkor tudná még csak megbecsülni, mily nagy áldozatot hozunk mi a monarchia véderejének. (Tetszés balfelol.) De engedjék meg, hogy tovább folytatva eszmejárásomat, kérdezzem: vájjon fentartható-e és czélirányos-e ez a rendszer és hová vezet ez a politika? (Halljuk! Halljuk!) Austriában csak tegnap hallottunk pauaszokat arra nézve, hogy a hadseregben a német nyelvnek fentartása beleütközik az ottani viszonyokba és érdekekbe. (Halljuk f Halljuk !) Én erre nem térek ki, ez nem tartozik ide. Én azt fejtegetem, hogy vájjon Magyarország lemondhat e a nemzeti hadsereg eszméjéről ugy, a mint az az 1867: XII. törvényczlkklen is benfoglaltatik ? avagy Magyarország ezen törvényezikk következtében kénytelen elfogadni, hogy az ő hadserege német legyen ? (Halljuk! Halljuk !) Mostanában történt, hogy a német császár egy beszédet mondott, melyben az egy éves önkéntesekről is megemlékezett és felhozta, hogy azok neveltetése és vizsgáztatása egészen új alapokra fektetendő. És kapcsolatba hozta ezt egy egész új német nemzeti nevelési rendszerrel, a melynek jellemzéséül a következő évszámokat hozta fel. (Halljuk! Halljuk!) A német ifjúság neveltessék azon eszmékben, a melyek 1864-ben, 1866-ban és 1870-ben a német nemzetet és ifjúságot lelkesítették. Távolról sincs szándékomban a német császár barátságát és hűségét az osztrák-magyar monarchiával kötött szövetséghez kétségbe vonni, annyival kevésbé, mert nagyon tudom, hogy a német nemzeti nevelésnek a katonasághoz és a hai'czi eseményekhez viszonyított ezen proclamá-