Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-431

481. orsMgös ttlés deczember 18-án, szombaton. 1898. 123 lása nem ellenünk, hanem a nagy pánszláv eszmeiránylat ellen szól. De, ha a német nemzet azon eszuaekörben neveltetik, a mely a schleswig-holsteini háborúra vezetett először s Németországnak megszerzett két északi tartományt; ha azon eszmekörben neveltetik, a mely háborúra vezetett másodszor és megalapította a Majna-vonalat, a mely, 1870-ben háborúra vezetett harmadszor és a mely nemcsak Elsass-Lotharin^iát szerezte meg, de megalkotta a nagy Németországot a tengertől az Alpesekig, mondom, ha most a német ifjúság ismét ezen szellemmel telik el s ekként vétetik fel mint egyéves önkéntes, vagy mint ujoncz a német hadseregbe: vájjon mit képzelnek az urak, ha Austria és Magyarország nem helyezkedik a nemzeti álláspontra, hanem megtartja azt a mémetesítő rendszert, eszmekört és nevelést, a mely nálunk dívik és a mely a közös hadseregben leli megtestesülését, kinek számára dolgozik a t. honvédelmi ministerur? Emlékeztetem őt Voltaire szavaira: „travaíller pour le roi de Prusse." (Igás! Ugy van! büfétől.) Mi fenn akarjuk tartani az osztrák államot a maga integritásában nemcsak azért, mert kötelességünk, de mert érdekünk is. Mi nem akarjuk soha látni azt a német államot egész a Lajtháig terjedni; a mi királyunk és az osztrák császár bízhatik ezen nemzetben, ha nemzeti hadserege lesz, (TJgy van! bnlfélöl) hogy az nem fogja Austriát feladni és nem fogja azt sem Németországnak, sem senkinek kiszolgáltatni. (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) De azon módon, melyet követnek és a mely itt egy oly hadsereget táplál és tart, a mely a magyar állameszmének nem ad erőt, hanem annak gyengeségét képezi, ezzel a politikával leköti a minister nr a nemzetnek a monarchia érdekében szükséges katonai erejét és ezzel a politikával az igen t. kormány ellentétbe helyezi a közös hadsereget azzal a nemzettel a melytől katonáit veszi. (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) De a minister ur ebben a politikában nőtt fel, attól *szabadulni nem tud és a mit még inkább sajnálok, ezen képviselőházban iskolát teremtett magának. (Ugy van ! Ugy van-! a bal- és szélső bal felöl.) Hallottunk tegnap egy fiatal óriást, a ki nagyon S/épen beszélt osztrákul, a ki az osztrák katonai szellem védőjéül mutatta be magát, azt mondván: „Abban a véleményben vagyok, hogy nekünk ezzel a hangulattal — a németellenes magyar hangulatot értette — meg kell küzdenünk és bízom benne, hogy le is fogjuk ezt küzdeni. Azt is tudom, hogy a magyar politika egyik főezélját fogja képezni a jövőben is" — igaz-e ministerelnök ur? — ..mindig ezen hangulat gyökeres és alapos kiirtása, mert ma még ugy látszik, bizonyos körökben legalább, ezzel számolni kell." Remélem, hogy még nagyon sokáig kell ezen hangulattal számolni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mi azonban ezen nemzeti, mondjuk, németellenes hangulatnak kiirtását illeti, én adok gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársamnak egy tanácsot, hogy mi módon érheti azt el leggyökeresebben. Először elérheti, ha nemcsak alkotmányos királyunkat, kinek a magyar nemzet iránti loyalis és kifogástalan viselkedését ezen oldalról számtalanszor elismertük és dicsőítettük, a nélkül, hogy tőle bármi néven nevezendő kedvezményeket kértünk, vagy kaptunk volna; mert mi a királyt nem magunkért szolgáljuk, hanem a hazáért vagyunk hü alattvalói; (Helyeslés balfelöl) mondom, ha nemcsak a magyar királyt, hanem Ferencz Ferdinánd főherczeg leendő trónörököst és a a H absburg-dynastiának számos más tagját arra birja, hogy haz inkba jővén, megmagyarosodjanak . (Ugy van! balfelöl és felkiáltások : Ez igen fontos !) Kiirthatja ezt a magyar hangulatot, ha behozza a magyar királyi külön udvartartást; (Elérik helyeslés balfelöl) kiirthatja ezt a németellenes hangulatot, ha keresztülviszi mindazon reformokat a közös hadseregben, melyek a királynak fentartott jogok érintése nélkül a magyar nemzet jogos kívánalmain ik és aspiratioinak ezen hadseregben érvényt szereznek; (É'énk helyeslés balfelől) kiirthatja ezen hangulatot, ha a magyar közjognak minden sérelme ellen küzdeni fog, (Helyeslés balfelől.) bárhonnan jöjjön is az, úgyhogy jövőre soha oly törvényjavaslatok, a minőket a t. honvédelmi minister ur ismételve beterjesztett, a ház asztalára le ne tétessenek; (Helyeslés balfelől) kiirthatja ezen hangulatot, ha Magyarországnak vagyoni kiaknázása ellen, melynek ékes példája a fegyvergyár története, (Ugy van! balfelöl) a gazdaság terének minden ágában oly erős nemzeti politikát fog kitejteni, hogy eszükbe se jusson többé az osztrákoknak Magyarországot gyarmatnak tekinteni, (Igaz! Ugy van! balfelől) Ez az a mód, melyet gróf Andrássy Gyulának ajánlok. (Helyeslés balfelől) De ha azon módot követné, melyet tőle tegnap hallottunk: akkor csak azt mondhatom neki, hogy ha korábban születik, kiirtotta volna saját édes apját. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert gróf Andrássy Gyula az idősebb — nem reflectálok az ifjúra — miután magyar érzelemtől hevülten kiérdemelte magának az osztrák akasztófát, 1861-ben mint érett férfi és uagynevü politikus a következőleg nyilatkozott az országgyűlésen : (Halljuk! Hattjuk!} „Mit idegen segély elvett a birodalomtól, csak saját népei adhatják vissza." A mi a kérdés elméleti oldalát illeti, senki sem fogja hinni azt, hogy Austriát kevésbbé védené azon Magyarország, ie»