Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-431
120 ^*i országos ülés deezemljerlS-áii, szombaton. 1890. ter ur szíves volna minket* népfelkelés fegyverzetére nézve némi felvilágosításával útba igazítani, nevezetesen megczáfolni, vagy a mit jobban szeretnék, megerősíteni azon itt-ott hallható hirt, hogy t. i. a népfelkelésre kötelezettek első categoriája — tehát a 19 évesektől kezdve a 37 évesekig bezárólag — szintén az új Mannlicherfegyverrel lesz ellátva. Ezen hírnek megvalósulása már csak a töltényegység előnyeinek szempontjából, de csak minap gyászosan elhunyt és el is temetett magyar fegyvergyár újból leendő feltámasztása szempontjából is felette kívánatos volna. (Élénk helyeslés balfelöl) A t. minister urnak e részbeni felvilágosításait tehát tisztelettel kérve, a magam és elvtársaim nevében, ismételten kijelentem, hogy elfogadom a törvényjavaslatot és tudomásul veszem a t. minister urnak jelentését is. (Élénk helyeslés balfáéi) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház! {Halljuk! Bálijuk!) Csatlakozva azon kijelentéshez, melyet Tóth Ernő t. barátom ezen párt nevében tett felszólalása végén a t. házzal tudatott, mely szerint a törvényjavaslatot, mint programunkkal lényegesen ellenkezőt nem fogadja el, engedje meg a t. ház, hogy ezen alkalomból a t. honvédelmi minister urnak egy fontos tévedését helyreigazítsam. (Halljuk! Halljuk!) Tegnapelőtti beszédében ugyanis gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak válaszolva, őt egyebek közt azzal is vádolta, hogy nem bír kellő érzékkel a monarchia és ebben Magyarország nagyhatalmi állása iránt, a mennyiben, mint monda, a t. képviselő ur mindazon törvényeket, a melyek a véderő fejlesztésére szolgálnak, rendszerint el szokta vetni. A t. képviselő ur, a mi saját személyét illeti, ezen vádra legott megfelelt. A miért én felszólalok, az a t. honvédelmi minister urnak azon követelése, a mely szerint a képviselőház a monarchia nagyhatalmi állását tekintetbe venni tartozik. Ezen követelés sem régibb, sem íVjabb törvényeink szellemével, sem világos tartalmával meg nem egyezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az 1723 : I. és II. t.-cz., inelylyel Magyarország a Habsburg-dynastiának női ágát is felruházta a trónöröklés jogával és ő Felségének összes országait és tartományait Magyarországgal együtt birtoklandóknak és kölcsönösen védelmezendőknek jelentette ki, csupán a monarchia biztosságát tette Magyarország kötelességévé. Méltóztassék meghallgatni, t. minister ur, a törvénynek illető szavait: „ut proinde futuris quibusvis tempói ibus, ab omui tonfusione, et periculis, haereditarium hoc Suae Majestatis Sacratissimae Regnum praeservari; et non ininus adversus omnem Vim externam, quam quosvis etiam fatál es internos Motus (ipsis Statibus et Ordinibus Regni, Partiuinque eidem annexarum, plnrimum damnosos) salutari et diaetaliter stabilienda raodalitate, in omnes eventuales casus, tutum et provisum reddi" stb. „Contra omnem vim externam" .... azaz magyarul: „Minden külső megtámadás ellen." A külső megtámadás elleni védelem tehát kötelessége Magyarországnak az ő Felsége örökös tartományainak épségben tartását illetőleg is. De a védelem kötelessége és nagyhatalmi állás fogalma nem egyértékű. A nagyhatalmi állás ugyanis nemcsak a külmegtámadás elleni védelmet, vagyis védelmi háborút jelenti, hanem azon fogalom egyúttal nem zárja ki a támadó háború fogalmát sem. (Igaz! r Ügy van! a szélső' báloldalon.) És hogy ezen magyarázatot az 1867 : XII. törvényczikk is magáévá tette, mely törvényt önök fentartani kívánják, bizonyítják az 1867 : XII. t.-cz. következő szavai: „ő Felsége felszólítja az országgyűlést, hogy a pragmatiea sanctionak, mint kölcsönösen elismert jogalapnak elveiből kiindulva gondoskodjék oly módokról, melyeknél fogva mind Magyarország és társországainak a pragmatiea sanctio által is biztosított közjogi és belkormáuyzati önállósága, mind a birodalom biztosságának és együttmaradásának életfeltételei sikeresen megóvhatok. 1; Tehát itt ismét a birodalom, helyesebben: monarchia biztossága és egyiivétartozása védelmének kötelessége van csak elismerve. És hogy ezen kifejezés nem volt önkényes és nem volt véletlen, azt bizonyítják Deák Fereneznek szavai, melyeket azon előzetes tanácskozmányokban mondott, a melyek 1866-ban a válaszfelirat felett tartattak. Méltóztassék meghallgatni t. minister ur azon férfiúnak nézetét, a ki az 1868-iki törvényeknek legfőbb alkotója és a kinek önök magukat követőinek vallják. (Halljuk! Halljuk!) „A biztosságban csak a közös, helyesebben kölcsönös védelem eszméje van benne, nem pedig a támadás. A nagyhatalmi állás kimondása nagyobb horderejű, mint a mi a pragmatiea sanctióból következik." E szerint azt gondolom, hogy ugy az 1723., mint az 1867. töi vények világos szavaival bebizonyítottam, hogy a t. minister ur azon követelése, miszerint Magyarország a nagyhatalmi állás igényeit szem előtt tart-a, azokkal ellenkezik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A miért is legyen szabad reménylenem, hogy a t, minister ur jövőre hasonló követeléssel előáílani nem fog. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Josipovich Géza jegyző: Báró Kaas j Ivor! ' B. Kaas Ivor: T. ház! T. honvédelmi
