Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

;i 102 *^0- országos fllés deczem holott az kész, berendezett gyár volt, akkor j szabad volt-e a t. minister urnak ezzel a rész­vónygyár-társasággal, a mely csak 1888. év | szeptember elsején juthatott abba a helvzetbe, hogy a gyárnak felépítéséről gondolkozzék, sza- | had volt-e oly szerződést kötnie, a mely a szál­lítási határidőnek megkezdését másfél évnél is rövidebb időre állapította meg? Azt mondja a t. minister ur, hogy ő nem akarta őket lebeszélni, hogy a szállításra vállal­kozzanak ily határidőre. De nem mulasztotta-e el a t. minister ur a kötelességét tikkor, midőn biztosan tudta, tudnia kellett, hogy ez lehetet­lenség s előre tudva a lehetetlenséget, szerződött velük? T. ház! Ha valami, ez indokolja, hogy a t. minister urnak egész eljárását szigorú és bő­vebb vizsgálat alá vegyük. (Zajos felkiáltások: Igás! Ugy van! a szélsőbalon.) De van egy másik pont is. A t. minister ur kikötötte magának, hogy ezer darab minta­puskát kell szállítani, s azt mondja a t. minister ur, hogy csak nem tehető fel róla az, hogy ő 5 vagy 10 darab jó puskának a szállításával már megelégedjék. Ennél a kérdésnél, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy egy kicsit figyel­mükbe ajánljam azt, hogy milyen eljárást követ az ilyen átvételi különítmény. (Halljuk! Halljuk!) Az úgynevezett monturs-magazineket, a hol az ilyen átvételek történnek, a német műnyelv Schaben-Kastriranstaltnak nevezte el, a mi ma­gyarul annyit tesz, mint molyherélő intézet. (Derültség a szélsőbalon.) Elnevezték ennek azért, mert köztudomású dolog, hogy ezen intézeteknél a minutiák a legfőbb dolog; és ha valaki látja a bakancs-szállítmányok átvételét, a minthogy én láttam, elszorul a szive, hogyan hányják fel a felvágott és hasznavehetetlenekké tett bakan­csok légióját; de ha át akarják venni, 500 pár bakancs közül legfeljebb 2 párt bontanak fel. Ismerjük tehát ezt az eljárást. Már most, t. ház, könnyű azt kimondani, hogy ezer darab minta­fegyvert követelek, de tessék meggondolni, mibe kerül az az ezer darab mintafegyver ? Hiszen a t, képviselőháznak, a melynek többsége a dara­bonkinti 34 frt 28 krt megszavazta, az egyszer­egy törvényei szerint be kell látnia, hogy az az ezer darab mintapuska maga több mint 34 ezer forintot képvisel. Ha már most, egy gyárat ki­teszünk annak — a mit most a minister ur végzett csak azzal a húsz puskával — hogy kétszer-háromszor visszautasítják neki a minta­puskákat : ezer mintapuskának a visszautasításá­val magával lehetetlenné tehető egy gyárnak a létezése. Maga az, hogy a minister ur ezer mintapuskát követel, nézetem szerint, a rossz­akaratnak oly jelensége, (Igaz! ügy van! a szélső­halon) a melyet heiyeselni egyáltalában képes nem vagyok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) her lf-én, pénteken. 1890. r Állítottam továbbá, t. képyiselőház, azt, hogy az idomszereknél a t. átvételi különítmény visszautasított még oly idomszereket is, a me­lyekre a bécsi arsenalnak a bélyege volt rá­nyomva. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur ezt nem tagadta meg, hanem előáll azzal, hogy mi értelme van annak, ha ok maguk adták át az idomszereket és azt is visszautasították? Hisz ezt kérdezem én is, hogy mi értelme van annak más, mint rosszhiszeműség és oly eljárás, a melyet eléggé kárhoztatni nem lehet, ha vala­kinek csak azért, hogy ártson a magyar fegy­ver-, és lőszergyár-részvénytársaságnak, vissza­utasít oly idomszereket, a melyeket nem is ez készített, hanem a bécsi arsenal. Ezenkívül kiderült, t. ház, hog5 7 nemcsak olyan idomszereket utasítottak vissza, hanem, a mint azt Pázmándy t. barátom kijelentette, még puskák is rosszaknak bélyegeztettek, pedig nem is ez a fegyvergyár készítette azokat. Egy új elemet említett fel a t. minister ur. Azt mondotta, hogy ezen fegyvergyár kö­zegei az ő közegeit gyanúsították. Ezt én nem mondottam; a ház arról tudomással nem is bírt, ezt a minister ur hozta fel. Tehát meg lehet-e nekünk abban nyugodnunk, t. képviselőház? Mert a minister azt mondja, hogy ő csak nem szolgáltathatja ki közegeit annak, hogy hitelt érdemlőnek nyilvánítsa egy gyár közegeinek vé­leményét. Ha komoly, szavahihető, becsületes emberek gyanúsítják az ő közegeinek eljárását, nem tudom, mily értelemben gyanúsítják, de ha a gyanúsítás szóból szabad következtetnem, talán vesztegetés esetei is forogtak fenn; ha tehát ilyen gyanúsítással illették közegeit, sza­bad-e minden vizsgálat nélkül abhtn megnyu­godni s a ministeri felelősség köpenye alatt salvalni esetleg bűnös közeireket? Lehet-e par­lamenti vizsgálat nélkül azon közegek becsületét rehabilitálni ország-világ előtt? Akármit beszél­hetünk mi, ha a t. minister ur azon helyről ki­jelenti, hogy közegeit gyanúsították: nincs az az ember, a ki ne táplálja azt a biztos meg­győződést mindaddig, mig az ellenkezőről meg­győzve nincs, hogy azon embereknek joguk volt az ő közegeit gyanúsítani. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha n, t. minister ur az ő közegeinek becsületét meg akarja óvni a nagy közönség előtt, nem a hivatali tekintély előtt, sürgősen kell követelnie, hogy már csak ez okból is a vizsgálat rendeltessék el. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) De állítottam azt is, t. ház, hogy a t. mi­nister ur legfőbb vétkének tekintem azt, hogy a fegyvergyár megbuktatásával és azáltal, hogy í80.000 fegyvert Steyrben rendelt meg, jövőre megnehezítette a magyar fegyvergyár alapítását. Mit mond e tekintetben a t. minister ur? El-

Next

/
Oldalképek
Tartalom