Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-430
480, országos ülés (leezember lSUéii, pénteken. 1890, 103 mondja ő maga is, hogy igaz, hogy e fegyvergyár létesítése most úgyszólván lehetetlenség; először azért, mert magánvállalkozás utján ezt egyelőre felállítani nem lehet, mert olyan magánvállakozót csak nem képzelünk, a ki ennyi és ily nagy mértékű ministerialis jóakarat után még tőkével Magyarországba jönne és még egy kísérletet tegyen. De a t. minister ur azt is mondja, hogy nem lehet a gyárat most felállítani államilag sem, mert az három millióba kerül, nekünk pedig erre most pénzünk nincs. És miután ily módon állította azt, hogy sem magánválíal kozás utján, sem állami utón való felállítása a gyárnak most nem lehetséges, tehát midőn elismeri, hogy a magánvállalkozást ő maga tette lehetetlenné, az állami utón felállítás pedig lehetetlenség: akkor az ő ministerialis bölcseségével elfogad egy határozati javaslatot, mely azt mondja, hogy: „felkérendő a t. minister ur, hogy a hazai fegyvergyártás kérdésévei továbbra is komolyan foglalkozzék (Élénk derültség a hal- és szélső baloldalon) és ennek első sorban állami fegyvergyár létesítése által eszközlendő megoldására törekedjék. En az első beszédein elején a t. minister urat bábaasszonyhoz hasonlítottam. Kötelességemnek tartom ezen hasonlatomat most ünnepély csen visszavonni; mert meg vagyok győződve, hogy nincs Magyarországon bábaasszony, a kinek ilyen rósz logikája volna. (Derültség a szélső balon.) A minister ur eljárása hasonlít azon operettégenerálisához, (Felkiállások a szélsőbalon: BumBum!)'A ki, midőn nagy hadsereget bíztak a kezére, azt mondta : az egyik részét a hadseregnek küldöm jobbra, a másikat balra, ez a keítő aztán ü középen majd találkozni fog. Ez az operetté generális az, a kinek piéce de resistance-ül azt éneklik: Herr General, Sie habén am Buckel ein Loeh. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Miután, t. ház, nincsen egyetlen állításom sem, melyről a t. minister ur bebizonyította volna, hogy az valótlan, nem marad más hátra, mint ünnepélyesen, de tiszteletteljesen felkérni a minister urat arra, méltóztassék már most kimutatni azt, melyik volt azon egyetlenegy állításom, a mely valótlan. Ha ilyent felmutatni nem tud, akkor vonja le a maga számára azt a consequentiát, hogy az a minister, a ki elég könnyelmű mások állítását ily módon alaptalanoknak mondani, a maga számára mennyi hiteltérdemlőséget vindicálhat. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hátra van, hogy egész röviden a felvetett bizalmi kérdésről nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Az iránt semmi kétség nem lehet, hogy mi politikai bizalommal sem a kormány, sem annak egyes tagjai, tehát a t. minister ur iránt sem viseltetünk. A kérdés itt egészen más alakjában van felvetve. Ha azt kérdik tőlünk, hogy mi a t. minister ur egyéniségében, jellemében kétkedünk-e, erre azt kell felelnem — a mint már ismételve kijelentetett — hogy abban kétkedni eszünk ágában sem volt. Egészen más a kétely. Nem politikai csalásról, hanem arról van szó, hogy a t. minister ur a magyar nemzet aspiratioi iránt érzékkel nem viseltetik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A régi alkotmányjog axiómája volt — tudja azt a t. előadó ur is — hogy a magna charta-féle elmélet alapján ott, hol a fejedelmi tekintély képviselt mindent, a népeknek megvolt az ellenállási joguk. A modern alkotmány ezen jogot eltörölte és helyébe a ministeri felelősség elvét léptette. Ez elv nem egyértelmű a críminális felelősséggel. Járhat el valaki a magánjog szempontjából egészen eorrecttll, lehet a büntetőjog szempontjából kifogástalan, tisztességes, jellemes ember, a minő a t. minister ur ; de a politikai felelősség szempontjából, ha nem érzi át a magyar nemzet aspiratióit, a felelősség és bűnösség teljes mértékben reá nehezedik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Utalom a t. minister és előadó urakat Anglia példájára. Ott ma teljesen hasonló esetben határoz a parlament. Épen az ismétlő fegyverek átvételéről van szó és mert a minister eljárását ezen fegyverek átvétele tekintetében kifogásolták, ott van a „Pesti Napló"' hasábjain, olvassa el a t. minister ur . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: A „Pesti Napló"-t olvassam? (Derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza: A „Times"-ben is benne van. (Derültség. Zaj.) B. Kaas Ivor: A „Neue Freie Presse"ben is. Polónyi Géza: Stanhope angol hadügyminister, a ki minden tekintetben van olyan kaliberű és olyan legény, mint a honvédelmi minister ur, (Derültség a szélső baloldalon) odalép a parlament elé, leteszi a magasin reliefet és azt mondja: tessék azt részleteire felbonczolni és meggyőződni, mikép kell egy fegyvert szerkeszteni és én, t. ház, magam követelem önöktől, -nehogy eljárásom tovább gyanusíttassék, tessék egy parlamenti vizsgálatot sürgősen elrendelni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt teszi egy alkotmányos minister. Tennie kell pedig ezt azért, mert vagy igazak a vádak, akkor nem szabad a ministernek a bűnhődés elől menekülni, ezt a parlamentnek nem szabad megengedni; ha igazak, akkor értem, hogy a minister fél a vizsgálattól. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy nem igazak e vádak — a mint óhajtom, hogy ne legyenek azok — akkor mi