Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.
Ülésnapok - 1887-430
94 *W- orszftgos ttlés deezember 12 én, pénteken, 1890. abból a ministernek, vagy mi haszna lenne belőle a többségnek? (Ellenmondások jobbfelől; felkiáltások: Nem azt mondta!) Nos, t. ház, én az igazságszolgáltatás mezején annak a princípiumnak hirdetését tartanám a legveszedelmesebbnek, ha valaki az igazságszolgáltatásban czélszerüségi szempontoknak rendelné alá az igazság kiderítése szempontját. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De a t. előadó ur még mást is mondott — s ez egy stereotyp phrasissá nőtte ki magát ezen vita alatt, (Halljuk! Halljuk]) hogy tudniillik mi ide állunk széles mellel s a hazafiságot magunk számára monopolisálni akarjuk. (Egy hang jobbfelöl: ügy van!) Ugy van ?! A ki azt állítja, hogy ugy van, az az én beszédemet sem nem hallotta, sem nem olvasta. (Mozgás jobbfelől.) Nem veszem rossz néven, csak azt veszem aztán rossz néven, ha valaki ezen adatok hiányában ítélkezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, mit mondottam én t Én épen azt állítottam, hogy a mai korszakban mi a hazafiság kérdésében nemcsak a t. többséggel szemben nem teszünk különbséget magunk és a többség között, de sőt a ministerekkel szemben még azt kivánjuk, hogy ezen kérdésben egy fejjel magasabban álljanak mindnyájunknál (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) és kivételt még ezen kormánynál is csak egy személylyel szemben teszünk s ez a t. honvédelmi minister ur. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon és felkiáltások: Ezt mondotta!) A ki igazságos akar lenni, annak olyan váddal, hogy mi a hazafiságot monopolisálni akarjuk, előállnia absolute nem lehet. (Helyeslés a szélső balfelöl.) De vizsgáljuk csak ezt a kérdést közelebbről. Hát miben is áll ez a mi hazafisági monopóliumunk ennél az adott esetnél ? Mit követelünk mi? Az 1888 : II. törvényczikkben megállapítani kivánt fegyvergyár létesítését. Nos, t. ház, hát kizárólag mi hoztuk azt az 1888:11. törvényczikket? A mi hazafiságunkból emeltek önök ott oltárt a honszeretetnek? Vagy az önök dicsőségét hirdeti az 1888:11. törvényczikk ? (Tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy annak az 1888: II. törvényczikknek megalkotásához e háznak minden pártja hozzájárult; de kétségtelen, hogy a kezdeményezés dicsősége, a végrehajtásban rejlő hálás tény az önök érdeme lett volna, ha önök ezt megteszik. Miért fosztottak meg attól, hogy önökkel szemben ezt kiemeljük és miért nevezik a hazafiság monopolisáíásának azt, ha mi az önök alkotását önöktől számon kérUk? (Élénk helyeslés a szélsőbalon) és követelük, hogy azt, a mit a törvényhozás megalkoott, a mit az önök intentiójából alkotott meg; követeljük, hogy ha a minister azt nem volt képes, vagy nem akarta végrehajtani, számoljon a nemzeti közvéleménynyel?! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De azt mondja a t. előadó ur, rhapsodice foglalkozom vele, ugy a mint az állítások előfordultak, (Halljuk! Halljuk!) hogy mikép lehetne azt követelni egy többségtől és egy ministertől, hogy a harezképességnek is veszélyeztetésével a sereg érdekét alárendelje egy gyár érdekének? Nos, t, ház, ha ez való lenne, akkor a t. előadó ur okoskodása tökéletesen helyt állott volna. De épen ebben van köztünk lényeges eltérés. Nem azt kivánjuk mi, józanul ilyet nem is kívánhatunk, hogy a t. minister urat arra oktassuk, hogy a sereg érdekét egy gyár érdekének alárendelje, és felkérem az előadó urat, hogy jövőre épen ugy fogja fel az állításainkat, a hogyan mi tettük, nem ugy, ahogy azok neki tetszenek, liogy mondattak légyen. Mit kívánunk mi? Azt, t. képviselőház, hogy a sereg érdekének megóvása mellett is a gyár érdeke óvassék meg. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) S itt van a cardinális pont. Már most, t. képviselőház, felvetette a t. előadó ur is, hogy döntő itt ennél a pontnál aa a kérdés, hogy mikor lett volna a gyár szállítóképes. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ismételjem: az én álláspontom az, hogy az adott esetben a sereg harczképességének minden veszélyeztetése nélkül a gyár fönállása is lehetővé kellett volna, hogy tétessék s egyáltalán lehető is volt, Miként áll a dolog? Vessük hát fel a kérdést: mikor volt a gyár szállítóképes? Itt magára a t. minister úrra, mint legelassicusabb tanúra hivatkozom. A pénzügyi bizottságban, de itt a képviselőházban is a honvédelmi minister ismételve kijelentette és ezt hangsúlyozta: aziránt, hogy a gyár szállítóképes lett volna, legtávolabbról egyáltalán semmi kétség nincsen. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister ," Idővel! Polónyi Géza: Igenis! Tehát csak az idő a döntő! Már most. t. képviselőház, miként állunk ezen fegyverek kérdésével? Az a Í80 ezer darab fegyver részletekben lett megrendelve. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur az utolsó 75.000 darabot megrendelte 1890. september elején; augustus végén volt optio. A steyri gyár, a mint azt a költségvetésből is tudjuk, tartozik a fegyvereket szállítani 1891. és 1892-ben. Ez tény. Semmiféle közeli háborúnak veszélye ezt, az országot nem fenyegette. Kérdés már most: vájjon 1891. és 1892-ben lehetett volna-e ez a magyar fegyver- és lőszergyár részvénytársaság azon helyzetben, hogy fegyvereket szál-