Képviselőházi napló, 1887. XXI. kötet • 1890. deczember 9–1891. január 31.

Ülésnapok - 1887-430

480. országos ülés deczember 12-én, pénteken, 1890. 8 5 líthasson, igen, vagy nem ? (ügy van ! Zajos helyeslés a bal- ée szélső baloldalon.) És miként állanak a tények, t. előadó ur? Mert itt — méltóztassék ezt a köznapi kifejezést megengedni — a kalendárium igen döntő szerepet játszik. Miként áll a dolog? Az egész halasztás, a melyért az illető fegyver- és lőszergyár részvénytársaság folyamodott, miből állott? Abból hogy a szállítást 1890. június havával kezdhesse meg, tehát folyamodott halasztásért az iránt, hogy előbb kezdhesse meg a szállítást, mint a t. minister urnak a steyri gyárral szerződnie kellett volna. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És a t. minister ur — ez az, a mi ellen mi kifogást emelünk — a jóakarat teljes híjával, sőt a roszakaratnak teljével megvonta tőle ennek a lehetőségét. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Nyugtalanság jobbfelöl.) Semmit sem kivánok egyebet, t. képviselőház, a tárgyilagos igazságnak kiderítésénél. Datumszerüleg igazolom, a mit mondok. Beszéljünk tényekről, nem is szabad azt a szót elfogadnom, hogy a ki tényekre hivatkozik, hogy az gyanúsít; az ezzel ellenkező állítás lehet „gomba", — a miről az előadó ur beszélt — de nem lehet igazság. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, ha én a magyar honvédség karezképessége szempontjából bírálom ezen dolgot, ha azt tapasztalom, hogy akkor, midőn ezen második 75.000 darab fegyverről volt szó, a honvédségnek első vonala már teljesen fel volt fegyverezve, még pedig Manníicher-fegyvérekkel, pedig a háború imminens veszélye az országot nem fenyegette ; ha toyábbá tudom azt, hogy a t. minister ur maga elismeri, hogy a fegyvergyár tényleg szállítóképes volt. . . B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter : Lehetett idővel! Polónyi Géza: Igen, ha a t. minister ur azt a két és fél hónapi halasztást adta volna, akkor szállítóképes lett volna. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most vájjon ki tett nagyobb szolgálatot a honvédség harczképességének; az-e, a ki megadta volna azt a két hónapi halasztást és lehetővé tette volna az önök alkotásából a magyar fegyvergyár létesítését, tehát egy eminens és elsőrangú tényezőt a harczképesség szempontjából, vagy az-e, a ki megvonta ennek a lehetőgégét és megrendelte a fegyvereket a tőrvényhozás hire, tudta és beleegyezése nélkül a steyri gyárban ? (Élénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Kérdem, vájjon a mi alkotmányjogi fogalmaink szerint nem lett volna-e kötelessége a t. minister urnak, ugy mint Beöthy Ákos t. képviselőtársam helyesen fejtette ki, hogy ugy a Steyrből való szállítás, mint a fegyvergyárnak adandó halasztás kérdé- I seben a képviselőházhoz jelentést tegyen? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. minister ur, hogy hát mit tett volna a képviselőház, ha ő ide jön a jelentéssel? Ha a képviselőház arra várna, hogy a minister ur adjon neki ebben tanácsot, félek, hogy rossz útra térne. (Tetszés a szélső baloldalon.) De a t. minister urnak vannak ebben praecedenseb Sajnálom, hogy a kereskedelmi minister ur nincs itt. Vájjon nem állott-e már itt az Adria hajózási társaságnak az ügye ? Nem állott-e már az a liquidatiónak és a csődnek szélén? Akkor az a hazafias gondolkozású minister ide fordult a parlamenthez. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Adtunk az Adriának subventiót s megcsináltuk az amerikai összeköttetést Magyarország pénzén s azon társulattal, mely különben, ha a hazafias minister nem támogatja, feltétlenül megbukik. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Hanem hát a t. honvédelmi minister ur egészen más utat választott magának. A választmány jelentésének ide vonatkozó részét szórói-szóra olvasom fel, nehogy azt méltóztassék hinni, hogy saját szavaimban van a gyanúsítás. Ez a jelentés azt mondja (olvassa): „Alig szükséges mondani, hogy a honvédelmi minister urnak ez az elhatározása gyárunk fennállását alapjában megingatta — tudniillik midőn a 75.000 fegyvert másutt rendelte meg — és pedig épen azon pillanatban, midőn igazán nagy nehézségek leküzdése után azon alapos reményt táplálhattuk, hogy végre helyes nyomon haladunk." (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebben van kifejezve az a vád, hogy a t. minister ur, a ki most már — méltóztassék ezt a privát informatiót is meghallgatni — a ki mindaddig, mig nem volt bizonyos arról, hogy ez a gyár szállítóképes lesz, milyen megállapodásra jutott a társulattal ? Azt mondta : Ti most elkéstetek, most szállítani nem tudtok, én tehát a íegyvereknek azt a részét, mely időközben esedékes, meg fogom szerezni a steyri gyárból; de ezeket a ti számlátok terhére irom, később át fogom nektek adni a szállítást, a midőn készen lesztek, vagy szállítani képesek lesztek. És mi történt? Folyamodik a társaság halasztásért a ministerhez; beadja ezen halasztási kérvényt 1889. deczember 6-án, tehát megint azon az ominosus Miklós-napon, a mire még vissza fogok térni, mert, ugy látszik, hogy a „Mikulás" igen nagy szerepet játszik a minister ur életében. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez volt állításaim egyike, a melyekre nézve a minister ur jónak látta azt mondáid, hogy azok egytől-egyig valótlanok. (Halljuk! Halljuk!) Erre azonban csak akkor fogok reflectálni, ha majd a t. minister ur beszédével separate fogI lalkozora. (Halljuk! Halljuk!)