Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-415

93 415. országos ülés norember 24-én, hétfőn. 1890, gában hordja, vagyis midőn minden ellenkező cselekvénytől megtagadja az érvényességet, ugyanükkor végre is van hajtva. (TJgy -van! a hal- és szélső baloldalon.) Ugyanennek a törvénynek 10. §-a, midőn intézkedik arról, hogy ha a házassági akadályt valamely pap eltitkolja. 500 írtig terjedhető birsággal és hat havi fogházzal büntethető, világosan mellettem bizonyít a tekintetben, hogy ugyanazon törvény egyik része büntető sanctio utján jelentetett ki végrehajtandónak, mig a másik résznél elégnek tartotta, hogy az által érvényesüljön, mert semmisnek jelentett ki minden azzal ellenkező cselekvést. Ennélfogva, t. ház, ha egyáltalában duplieitásról lehet szó, azt az 1.868-iki törvényhozás követte el a 10. és a 12. §-ban. Midőn tehát én ezt constatáltam, ezzel insultálni nem akartam, annál kevésbé, minthogy ezen törvényhozás emlékének egyik legnagyobb tisztelője én vagyok. A vádat tehát magamtól szerényen és egyenesen elhárítom. Ezen alkalmat felhasználom arra is, hogy Szivák Imre t. képviselőtársamnak azt a félreértését igazítsam helyre, minha én azt állítottam volna, hogy a dogmák egyedül illetékes magyarázója az alsó papság. Ezt nem mondottam; de igenis mondottam azt, hogy mihelyt az alsó papság azt állította, hogy itt dogmaticus kérdésről van szó s mihelyt a püspöki kar eme magyarázat ellen nem tiltakozott: inkább fogadom el az alsó papság eme magyarázatát, mint a minister úrét, mert az alsó papságot előbb hatalmazták fel a püspökök a dogmák hirdetésére, mint a minister urat. Ezekben kívántam szavaimat helyreigazítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök. Következik a napirend: az 1891. állami költségvetés részletes tárgyalása, még pedig a vallás- és közoktatásügyi ministeri költyetés tárgyalásának folytatása. Szólásra ki következik? Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád: T. ház!(Halljuk Halljuk! balfelöl.) A vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésének tárgyalásánál azon sajátságos körülménynyel találkozunk, hogy a felszólalt képviselő urak a költségvetéssel alig foglalkozva egy napirenden sem levő törvény fentartását, vagy megváltoztatását és egy ebből kifolyó rendelet törvényességét, vagy törvénytelenségét vitatják. Már maga az a körülmény, hogy a katholicus alsópapság által, az én meggyőződésem szerint, parancsolólag beadott kórvényeket a kérvényi bizottság még nem is tárgyalta és a képviselőházban már is mindenki erről beszél és lázas izgatottságba jött az egész ország, igazolja azt, mily helytelen dolog a felekezeti kérdést ok nélkül és talán nem is időszerűén előtérbe rántani. (Helyeslés balfelől.) De, t. ház, ha ez már megtörtént, én sem térek ki a kérdés elől, hanem azt a magam szempontjából fogva fel, kívánom az ügyet megvilágítani és szavazatomat indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Egész őszintén kívánok nyilatkozni. Beismerem, hogy az 1868-iki törvényt a gyengébb fél megvédésére hozták; kétségtelen dolog, hogy a gyengébb fél, a protestánsok, azt örömmel fogadták, az erősebbek, a katholicusok abba nolens-volens beleegyeztek. Egész őszintén ismerem be azt is, hogy ágy a kisebbség, a gyengébb fél, mint a többség, az erősebb fé], azt meg nem tartotta. (Igaz! ügy van!) Igaz, hogy mi protestánsok sokkal kevesebbet vétettünk, (Derültség) de ennek meg van a maga magyarázata. A katholicusok nem panaszkodtak ezért soha, ép úgy, mint az a pásztor, a kinek nyájában igen sok idegen jószág van, nem panaszkodik azért, hogy egykettőt közülök elcsípnek, (Derültség) nem panaszkodik pedig azért, mert ha panaszt tesz, megtalálják számolni a nyájat és kisülne, hogy ott sokkal több van, mint a mennyi rovására fér. (Élénk derültség.) De nem panaszkodtak azért sem, mert tudják, hogy azon az utón, mint a hogy ő tőlük ezt az egy-két darabot elvitték, százakat és ezreket fognak visszaszerezni. A kisebb rész panaszkodott, kért, hogy adjanak neki orvoslást s ennek következménye lett a február 26-án kiadott ministeri rendelet. T. ház! Hogy e rendelet törvényes-e, vagy nem, annak vitatásába bocsátkozni nem akarok. Azt azonban mondhatom, hogy legalább húsz magyarországi elsőrendű jogászszal beszéltem és vallásfelekezeti különbség nélkül az egyik része törvényesnek, a másik törvénytelennek mondta a rendeletet. És itt eszembe jut a földmívelési ministerium. költségvetésének tárgyalása alkalmával a minister ur által tett egyik nyilatkozata, midőn tudniillik Herman Ottó t. képviselő urnak azt mondta, hogy a tudósok legnehezebben tudják egymást meggyőzni. Én concret indítványt tenni nem akarok, hanem igen szívesen venném, ha a t. ház beleegyeznék abba, hogy bízzuk rá ezen kérdés megvitatását ezen elsőrendű jogászokra és ha ezek megállapodásra jutottak, terjeszszék azt a t. képviselőház elé. Mindaddig azonban, mig ezt megteszik, tartsuk fenn a törvényt és a rendeletet. Meg vagyok róla győződve, hogy még száz évig sem jönnek ezzel a kérdéssel tisztába. (Zajos derültség a baloldalon.) Annyi azonban bizonyos, t. ház, hogy ebből a kelletlen helyzetből valahogy ki kell bontakozni; minthogy pedig én más kibontakozást nem tudok, mint h kötelező polgári házasságot behozzuk és a vallás egyenlőséget elfogadjuk, hozzájárulok Irányi Dániel t. kép-