Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-414
414. országos ülés november 22-én, szombaton. 1890. Ss eloszlattatnak, a rendelet törvényességét még fényesebb világításba fogják helyezni. De két consequentiát bátor vagyok ezekből levonni és ezek a következők: először is általános alkotmányjogi elv az, mely igy szól: (Halljuk!) Midőn a törvényhozás saját teendőinek egy részét, olyan teendőket, melyek szabály szerint törvényhozási teendők, delegatio utján a kormányra átruházza, ezt a delegatiót nem szabad tágító, hanem megszorító értelemben kell venni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És van egy másik szempont is és ez az, hogy midőn a rendőri tilalomnak kibocsátására és a rendőri kihágásoknak statuálására irányuló hatalom a törvényhozás által a kormány kezében nieghagyatik, illetőleg arra rábizatik, ez nem abból az okból történik, mintha elvileg kívánatos és helyes volna; hanem azért, mert épen a rendészetnek körébe vágó esetek részint a helyi körülmények szerint váltakoznak, ugy, hogy egy jogszabály alá nem is vonhatók, részint rögtön állanak elő és előre meg nem állapíthatók, ugy. hogy a törvényhozás ezekkel praeventive nem foglalkozhatik; ha pedig előállanak, a törvényhozás nehézkes apparátusa azok orvoslására rögtön mozgásba nem hozható. Ezért tehát tisztán a gyakorlati szükség szempontjából történik a delegatio. Már most, t. ház, én nem tartom helyesnek és nem tartom legalább a helyes és scrupulosus kormányzati praxissal összeegyeztethető eljárásnak, midőn ez a kivételes jog oly esetekben vétetik igénybe, a hol az nem oly tiszta világos jogalapon áll, hogy ahhoz kétely ne férjen és másodszor, midőn ezen rendkívüli hatalom megadásának törvényhozói ratiója fönn nem forog, mert oly viszonyok szabályozásáról van szó, a melyek mindenütt az egész ország területén egyéniékenyek, előre egész terjedelmükben ismeretesek, melyekre nézve tehát a törvényhozás a szükségesnek vélt jogszabályokat minden hátrány nélkül megalkothatja. (Élénk helyeslés a bal- és a ssélső baloldalon.) Mindezek együttvéve, í. ház, reám azon benyomást teszik, hogy e rendelet törvényességi szempontból aggályos és ha ez igy van, akkor szerettem volna, hogy a t. kormány ezen rendeletnek legalább egyik pontját máskép bocsátja ki, illetőleg módosítja. (Halljuk! Halljuk!) A kormánynak a büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. évi törvény szerint szabadságában áll az azon kihágások feletti judicaturát, melyek rendeleten alapulnak, akár a közigazgatási hatóság, akár a bíróság hatáskörébe utalni. A jelen esetben, t. ház, a közmegnyugvást mindenesetre nagy mértékben előmozdította volna (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) és előmozdítaná, ha a kormány az általa kihágásoknak minősített cselekmények fölötti judicaturát a bíróságok kezébe adná, a mely bíróságok a törvény értelmében fel vannak jogosítva arra is, hogy a rendeletnek nem ezéíszerííségét ugyan, de törvényességét elbírálják, a fölött ítéletet mondjanak. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Egyes esetekre alkalmazva! Gróf Apponyi Albert: igenis, egyes esetekre alkalmazva; de az ily egyes esetekben akár kedvező, akár kedvezőtlen birói határozat a t. minister ur kezeibe oly szö>étneket adott volna, melyhez további eljárását alkalmazhatta volna, a nélkül, hogy ezért még kedvezőtlen esetben is azok a parlamenti következmények hárultak volna rá, melyeket én •— ha az én szavazatomtól függene — a minister úrra nézve egyáltalában nem, de a jelen incidens alkalmával sem akarnék előidézni. (Általános helyeslés.) De, t. ház, ha a jogi szempontból kifejezett aggályok megoldást nyernének i« és én e tekintetben megnyugvást fejezhetnék ki a vita folyamán, még sem járulhatnék a határozati javaslat azon első pontjához, mely a minister ur eljárásának helyeslését fejezi ki a czélszerűség szempontjából. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Erre vonatkozólag alig van mit hozzáadnom ahhoz, a mit Grünwald Béla t. barátom tegnap kiemelt, hogy midőn a további Intézkedések szükségét maga ama határozati javaslat constatálja, ugyanakkor helyeslést mond ki azon eljárás felett, melynek kevéssé kedvező sikere tesz épen szükségessé további intézkedéseket; ez szerintem ellenmondás. (Igás! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Én megengedem, hogy a t. minister urnak előadása a rendelet kibocsátásának előzményeire nézve az ő eljárásának jóhiszeműségét oly világításba helyezte, hogy azzal szemben rosszalást kimondani nem volna helyes; de ha azt kívánják tőlem, hogy egy és ugyanazon határozati javaslatban a czélra nem vezetőnek elismert rendelet felett a czélszerűség szempontjából helyeslést mondjak, ez több, mint a mit a t. minister ur iránti jóakaratból tehetek. (Helyeslés a baloldalon.) Még egyet jegyzek meg e pontra és ez képezi az átmenetet a határozati javaslat harmadik pontjával szemben megállapítandó álláspontomra- (Halljuk! Halljuk! balfélöl) En abban egyetértek a t. minister úrral és az eddig felszólaltak mindenikével, hogy az állam akaratának, nyilvánuljon az akár törvényben, akár törvényen alapuló bármely hatóság által a maga hatáskörében tett intézkedésben, feltétlenül érvényt kell szerezni. Egyetértek abban, hogy az 1868: LIII. törvényczikk 12 ik szakaszának is, a mely ma törvény, érvényt kell szerezni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)
