Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-414
«4 414. országos ülés november 22-én, szomfcaton. 1890. Megengedem azt is, hogy az a közvetlen ezé], melyet... a minister nr e végből választott, hogy t. i. az anyakönyvi statust az 1868-iki törvénynyel megállapított statussal világos, átlátszó, minden összezavará'st kizáró összhangba hozza, helyes gondolat; mert'X z a törvény érvényesítésének nemcsak kielégítő, de valamennyi rendelkezésre állók között a legenyhébb megvalósítása. Tehát a rendelet kibocsátásának ezéljával egyetértek és az állami akarat feltétlen érvényesülésének szükségét én oly elvnek tartom, melytől e teremben el nem állhatunk. De az állami akarat érvényesítésére, a törvények végrehajtására lehet különböző módokon törekedni s az azután az államférfiúi eszélynek, a politikai okosságnak, de magának a szabadelvűséinek is követelménye, hogy midőn többféle módon lehet ugyan ezt a czélt elérni, oly módot ne válaszszon, a mely az állampolgárok bármely részétől oly ténykedést követel, a mely őket lelkiismeretökkel coliisióba hozza. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mi itt nem vagyunk arra illetékesek, hogy ítéletet mondjunk arra nézve, mennyiben alaposak, mennyiben nem a jelen esetben felhozott lelkiismereti akadályok, nekünk azokat mint tényt kell elfogadnunk. De midőn több más mód is kínálkozik és nem csupán az anyakönyvek államosításának módja — habár ezt elvileg a leghelyesebbnek tartom — de ezenkívül más módok is kínálkoznak, hogy ugyanazt a czélt, melyet a t. minister ur rendeletével el akar érni, eléressék a nélkül, hogy az előbb felhozott lelkiismereti akadályokba ütközzék, akkor én annak az útnak választását, mely ilyen akadályok elé vezetett, a politikai czélszerűség szempontjából helyeslésemmel nem támogathatom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) T. képviselőház! A határozati javaslat harmadik részéhez azonban szavazatommal hozzájárulok, (Helyeslés balfelöl) mert a határozati javaslat harmadik része nem tartalmaz egyebet, mint annak az elvnek kimondását, hogy az 1868: LIIL törvényezikknek, mint fennálló törvénynek érvényesítése minden körülmények közt biztosittassék és hogy erre a kormány az alkalmas módokat a lelkiismeret kímélésével megtalálja, esetleg törvényhozási intézkedések útján, a mire felfogásom szerint mindenesetre szükség lesz, sőt esetleg az anyakönyvnek polgárosítása által. r (Élénk helyeslés.) És ez, t. ház, szolgál átmenetül azon általánosabb szempontokhoz, melyeket ebbe a vitába bevezettek (Halljuk! Halljuk!) B a mely általános szempontok, mint mondám, sokkal nagyobbak, sokkal többet ölelnek fel, hogysem csupán ehhez az incidenshez volnának fűzhetők, de a melyek ezen incidens szempontjából is követelő, parancsoló erővel lépnek előtérbe. Az anyakönyveknek polgári közegek által leendő vezetése helyes gondolatot tartalmaz, ámbár" én azt hiszem, hogy annak máról holnapra való létesítését nem lehet várni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez előkészítést kivan úgy pénzügyi, mint administrativ szempontból. (Ugy van! balfelől.) De ezt végczélul elfogadva, mondom, ez egy helyes gondolatot tartalmaz, ez egy oly egyházpolitikai eszmét foglal magában, mely elől, ha itt az állam megerősödését, az állami feladatoknak szabatos teljesítését, az állami intézmények teljes kiépítését, az államnak egész tevékenységében szabad és üdvös mozgását egyfelől, másfelől pedig az egyházi életnek sanálását ég a vallási békének biztosítását maradandó alapokra kívánjuk fektetni, mely elől, mondom, e czélok elérése szempontjából kitérni nem lehet. (Helyeslés balfelől.) És ez az egyház| politikai gondolat az, hogy az állam és egyház közötti functiók összezavarásának, mely a múltból reánk maradt és mely a, jelenlegi állampolitikai felfogások mellett elvi jogosultsággal sem bir és folytonos súrlódásokra vezet, hogy ezen összezavarásnak okosan, kíméletesen, de a ezélnak határozott kitűzésével véget kell vetni. (Élénk helyeslés.) Addig, t. ház, mig az állam és az egyház egy és ugyanazon elvi alapon állt, egymást kölcsönösen áthatották szellemükkel, addig a hatásköröknek elválasztása nem volt oly feltétlenül szükséges és oly feltétlenül parancsoló, mint ma, ámbár abban az időben is azoknak összebonyolításából mindkét tényezőre számos baj háramlóit. (Igaz! Ugy van! balfelől.) De attól a pillanattól kezdve, t. ház, midőn egy állam és különösen oly állam, mely számos vallásnak híveit nevezi polgárainak, a jogegyenlőség, a lelkiismereti szabadság terére lép s a honpolgároknak vallásra való tekintet nélküli egyenjogúságát proclamálja, attól a pillanattól kezdve ez az összezavarás, az önállóságnak ez a hiánya a kölcsönös functiók teljesítésében mindinkább tűrhetetlenebbé válik, (Ugy van! Ugy van! balfelől) mert minduntalan azon alternatíva elé helyezi az államot, hogy vagy alárendelje magát intézkedéseiben az egyházi szellemnek — a mi teljes lehetetlenség úgy elvileg, mint tekintettel a felekezetek sokaságára — (Igaz! Ugy van! balfelöl) vagy azon alternatíva elé helyeztetik, hogy azoknak a közös intézményes- és functionáriusoknak, akik az egyházi és állami czélokat együttesen szolgálják, hogy azoknak lelkiismeretén valamely követelmény által erőszakot tegyen. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.)
