Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-414

80 414. országos ülés november 2á-én, szombaton. 18*0. tumot képez a tapasztalás. És én csak azt constatálom, hogy a müveit Amerikának és Európának* több, mint 100,000.000 keresztény lakossága él más-más formákban a szülők szabad intézkedési jogának szabálya alatt, (Ugy van! balfelöl) de nem hallottam egyáltalában, hogy azon országok bármelyikében, a melyekben ez az intézkedés életben van, azok a zavarok beállottak volna, a melyektől ezen intézkedésnek, ezen elvnek t. ellenzői tartanak, (Ugy van! balfdol.) Nem inhaereálok, 1. ház, ennél a pontnál; mert más dolog az elvi álláspontnak megjelölése s azután más dolog annak megítélése, vájjon az ember ezen elvi álláspontnak gyakorlati érvényesítését és életbeléptetését egy adott időpontban czélszeríínek, politikailag helyesnek, okosnak tartja-e. (Ugy van! balfelől.) És akkor azután ugyanazzal az őszinteséggel, a melylyel elvi álláspontomat megjelöltem, kifejezem azt is, hogy én ez idő szerint lehetetlenségnek tartom azt, hogy az 1868 : Lili. törvényczikk 12.§-ának intézkedése módosítás alá kerüljön; ezt sem a magam részéről javasolni nem fognám, (Élénk helyeslés balfélöl) sem hogyha az más oldsdról javaslatba hozatnék, ma nem pártolhatnám. (Élénk helyeslés balfelől.) Mert ha — egész tisztelettel legyen mondva — téyedésnek tartom is a haza polgárai egy nagy részének ragaszkodását a törvény ezen intézkedéseihez, ha nem is ismerem el azon aggodalmak alaposságát, melyek annak módosításához fűződnek, maga az a tény, hogy az ország lakosainak egy nagy része a már meglevő és 22 esztendő óta érvényben levő alaptörvényben önmagára nézve biztosítékot lát, annak módosításában a viszály veszedelmét látná, a módosítás által magát megtámadottnak tartaná, maga ez a tény, gondolom, minden politicus előtt, a ki az ország belbékéjét saját elvi álláspontjának minden áron való érvényesítése fölé helyezi, addig, mig ez a felfogás tart, oly súlylyal bir, hogyha ellentétes elvi meggyőződésem van is, a fennálló törvénynek módosítását ilyen körülmények közt nem javasolhatnám. (Élénk helyeslés.) Én, t. ház, meg vagyok arról győződve, hogy az általam elfoglalt elvi álláspontnak benső igazsága előbb-utóbb győzelemre fog jutni; meg vagyok arról győződve, hogy akkor, midőn intereorifessionalis törvényhozásunk haladásában — és reménylem, nem sokára — eljutottunk oda, hogy nem csupán a keresztény vallásfelekezetek közti viszonosságot, hanem az ország összes lakosainak valláskülönbség nélkül egymáshoz való viszonyát, azok közti jogegyenlőségét megállapítjuk, meg vagyok róla győződve, hogy akkor ezen kérdés reconsiderálásának ideje is be fog következni. (Élénk helyeslés. Ugy van! balfelől.) De habár az időszerűség követelményeit ekkép figyelembe veszem, elvi meggyőződésemet meg nem tagadhatom és igy a határozati javaslatnak azon részét, mely a 68-iki törvényt elvileg is helyesnek mondja, természetesen el nem fogadom és ahhoz nem járulok. (Élénk helyeslés balfelöl.) Sokkal aetualisabb a határozati javaslat másik két része, mely tulajdonképen a kormány politikájának bírálatával, illetőleg helyeslésével foglalkozik. (Halljuk! Halljuk!) A határozati javaslat ezen két részének és az ezekben foglalt tételeknek megbirálásával engem a teljes objeetivitás vezet. Azt hiszem, hogy az ily természetű kérdéseknek helyes, okos az ország beibékéjével összeegyeztethető megoldása nem várható akkor, ha azok megítélésénél és az azokkal szemben állásfoglalásnál akár egyoldalú felekezeti, akár pártszempontokra helyezkedünk. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezeknek megítélésénél engem kizárólag azon nagy állami szempontokra való tekintet vezérel, melyek kell, hogy az egész vitában domináljanak (Helyesés balfelöl.) És ezen nagy állami szempontok első sorban az állam tekintélyének mindenkivel szemben való feltétlen érvényesítése s megóvása és az ország vallási békéjének fentartásu. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Nem is vezethetnek pártszempontok, különösen a t. minister úrral szemben, a kinek egyénisége iránt tiszteletem és rokonszenvem oly nagy. hogyha volna is veszély, hogy az objectivitás teréről lelépek, a veszély inkább az volna, hogy azt ő reá nézve kedvezőbb, mint kedvezőtlen irányban tenném. (Tetszés balfelöl.) De még ezen kedvező elő vélemény mellett sem csatlakozhatom egész kiterjedésében a határozati javaslat első része, mely a kormány eljárásának helyeslését fejezi ki. (Élénk helyeslés balfelől.) A javaslat két szempontból fejezi ki a helyeslést. Először kimondja a rendelet törvényességét, másodszor kimondja annak politikai czélzatát. En, t. ház, mind a két szemponttal kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A törvényesség szempontjához — megvallom — némi bizalmatlansággal nyúlok, mert tudom, hogy igen kiváló jogászok közt és ezeknek sorában olyanok közt is, a kikkel politikailag egy nézeten s egy párton vagyok, a nézetek különbözők. Én tehát azokat, a miket e tekintetben felhozok, abban az alakban hozom fel, hogy vannak a rendelet törvényességére nézve aggodalmaim s ha vannak, kötelességem azokat elmondani, hogy felderíttessenek; ha felderítettek és azok alaptalansága iránt capacitaciót nyerek, szíves készséggel hajlandó vagyok azokat elejteni s a rendelet törvényességének