Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-414
414. országos ülés november 22-én, szombaton* 1890. 7S kormány minden rendeletét fogadni szoktuk, ezen esetben erőszakot kellene tennünk saját lelkiismeretünkön, ha a fenti kormányrendelet közlése mellett szivükre nem kötnők az egyházi hatóságunk alatt levő lelkészeknek egyúttal azon, a katholieus egyház hitelvében gyökerező és ezért általunk semmi körülmények közt meg nem változtatható egyházi szempontokat, melyekre a lelkészeknek a magas kormány ily szigorú és mint alább szerencsém lesz kifejteni, hazai törvényeinkben nem foglalt intézkedésével szemben a vegyes házasságok kötése és az azokból született gyermekek megkeresztelése körül figyelniük kell." (Mozgás.) Daczára tehát az odaadó tiszteletnek a levél írója megmondja, hogy a rendelet a hitelvekbe ütközik, mert a lelkészeknek ezzel szemben utasításokat kell adni, hogy az ő hitelveibe ütköző e lelkiismereti kényszerrel szemben mit tegyenek egyházi szempontból. De megmondja ezenkívül még azt is, hogy a rendeletet törvénytelennek tartja. Már most engedje meg a t. minister ur, ha azt az álláspontot akarta igazolni, hogy a püspöki karból egyetlen egy sem tiltakozott ezen rendelet ellen dogmaticus és törvényességi szempontból, akkor az én meggyőződésem szerint szerencsétlenül választotta ki magának az instrumentumot ebben a levélben, mert ez rám egészen az ellenkező inipressiót teszi. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A római útra nézve sajátságos controversiák fejlődtek ki. (Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur azt mondja, hogy ezen egész kérdés nem dogmaticus. Nem is engedné meg. hogy dogmaticus kérdések itt vitattassanak; de hozzáteszi mindjárt, hogy ő azért mégis helyesli, hogy a papok Rómában jártak és ezt természetesnek találja. Pedig ő csak dogmaticus, vagy valláserkölcsi kérdésekben engedné meg a Rómába való zarándokolást. Vagy nem dogmaticus e kérdés és akkor nem helyeselheti a t. minister ur, hogy Rómába jártak; vagy ha helyesli a római utat, azt kell mondania, hogy ez dogmaticus vagy valláserkölcsi dolog. Én csak igy tudok magamnak következtetést vonni, De Koszival István t. képviselő ur kijelentette, igaz, hogy nem az egyházi auctoritas teljével (Derültség) és nem is, mint a hogy ő monda, meghatalmazásból, hogy a dogmával a papok régen tisztában voltak és nem is azért mentek Rómába, hogy „quid juris", hanem hogy „quid consilii" ? Én, ki ezt a dolgot elfogulatlanul szemlélem, ezen egy lépésben látom azt, a mit úgy, mint ezt Holló t. barátom is tette, kárhoztatandónak és elítélendőnek találok. Épen azért, mert én függetlenségi érzelmű és függetlenségi párti képviselő vagyok s mert én független akarok lenni egyaránt nemcsak Bécstől, hanem Rómától is, mindazon kérdésekben, melyek dogmát nem érintenek, nem tudom helyeselni bármely rendelettel, vajry törvénynyel szemben a Rómába való appellatiót vagy az oda való zarándokolást. (Helyeslés.) És ha a „reverendisseme ac illustrissime" clerus maradt volna azon az úton, hogy ezen rendelettel, vagy magával a törvénynyel szemben itt a képviselőház, tehát a legális fórum előtt alkotmányos úton keressen orvoslást és itt kérje a rendelet vagy a törvény megváltoztatását, eltörlését vagy a rendeletnek visszavonását, én nem habozom kijelenteni, hogy bennem meleg pártolóra talált volna. Én értem az Önök hangulatát; értem azt, hogy önök ellenkezésben látják részben a lelkiismeret törvényeit az állam törvényeivel és önök maguk úgy gondolkoznak, hogy politikai okokból ott, a hol a törvény mást rendel is, az állam tekintélyének helyreállítását követelik az egyházzal szemben és azért szavazzák meg a törvénytelen rendeletet, hogy figyelmeztessék a katholieus clerust a törvény iránti tiszteletre. Azért vagyok én is azon nézetben, hogy habár a t. minister urnak rendeletét a magam részéről az első betűtől az utolsóig törvénytelennek tartom, de mert intentióit tisztelem és mert másrészről szembeállítva látom az állam akaratával a törvény iránti tiszteletlenséget és az arra irányzott agitatiót: én a minister úrral szemben nem vagyok hajlandó levonni azon consequentiákat, melyeket különben levonnom kellene, ha esak a rendelet törvénytelensége állana előttem, (Helyeslés.) De már most, t. ház, rátérek a kérdés második lényegére. (Halljuk! Bálijuk!) Mire irányozvák a petitiók? Arra, hogy a szülők joga állittassék a törvénybe azon dispositio helyett, hogy a fiúgyermek az apa, a leány pedig az dnya vallását követi. Ezt én egyáltalán kivihetetlennek tartom. (Helyeslés.) És pedig azért tartom kivihetetlennek, mert az egész magyar államjogot a felekezeti viszonosság tekintetében meg kellene változtatnunk, ha ezen kívánalomnak eleget akarnánk tenni, (ügy van! Ugy van!) En részben osztozom azon aggályokban, a miket Horvát Boldizsár t. képviselőtársam e tekintetben felhozott 5 de nem tartom döntőnek azt A mozzanatot, hogy a szülők közötti egyenetlenség szítására vezetne, ha a szülők joga állíttatnék a törvénybe. Rám nézve más dolog a döntő. (Halljuk! Halljuk!) Rám nézve döntő az, hogy ha a szülők jogát akarjuk a gyermekek neveltetése szempontjából törvénybe iktatni, akkor nem engedhetem meg, hogy a vallásfelekezetek közötti egyenlőtlenség ujabb törvényhozási intézkedéssel szaporittassék; mert meg nem engedhető az, hogy a gyermekek neveltetése tekintetéből más törvényhozási intézkedés álljon fenn a vegyes 10*
