Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-414
72 414. országos ülés november 22-én, szomkaton. 1890. minden törvényhatóságnak joga van szabályrendelettel más természetű kihágást megállapítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, szabad-e nekünk odáig mennünk, hogy a rendőri természetnek proelamálásával a szabályrendeletek hatáskörébe utaljuk a vallásnak, a vallási békének, az állam legfontosabb közjogi intézményeinek kérdését. (Tetszés a szélsőbalon.) Nem. De menjünk még tovább, t. ház. Hiszen épen abból, mert a rendőri ügyekben alkotandó szabályrendeletek kérdésére a kihágási törvény egyenesen a belügyministert jelöli meg fórumnak és nem a eultusministert, következik, hogy csak közrendészeti dolgokban lehet ministeri rendelet által kihágásokat statuálni. De ha még bővebb felvilágosítás kell a minister urnak arra, hogy rendelete ezen szempontból törvénytelen, méltóztassék a kihágási törvénynek 11. §-át elolvasni, mert annak a törvénynek nemcsak 1-ső, hanem ll.§-a is van. A kihágási törvénynek ezen szakasza intézkedik arról, hogy mikor szűnik meg a ministeri vagy a szabályrendeletben megalkotott kihágás hatálya ós itt mit mond? Nem akarom állítani, hogy taxatíve, de exemplifieative felsorolja, azon rendőri eseteket, melyekre egy ministeri rendelet vagy szabályrendelet vonatkozhatik és a második pontban kimondja, hogy megszűnik a mini^teri rendelet hatálya, először, ha időhöz kötve van, az idő elteltével; másodszor, ha ragályos betegség, marhavész, (Derültség) gyakori tűzvész, vizár vagy másnemű veszély tartamára adatott ki — itt tehát rendőri természetű rendeletekről van szó — a veszély elmultával; különben pedig a visszavonás kihirdetésével. Nem lenne szíves a t. minister ur megmondani, hogy rendelete, melyik cathegoriájába tartozik e kihágási jogosultságot magában foglaló törvénynek? (Derültség a szélső balon.) Ne legyen a t. minister úrban kétség az iránt, hogy az a pseudo szentlélek, a ki neki ezen rendelet kibocsátását tanácsolta, nagyon jól tudta, hogy itt nem rendőri intézkedésről van szó. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hogy ne menjünk ily messze, t. ház, van ennek a törvénynek egyéb ily dispositiója is. Az 1868 : Lili. törvényczikknek akárhány cultus politicialis intézkedése van. Itt van például a 9. §., mely szerint különböző keresztény hitvallású egyének egybekeléséből származó vegyes házasságoknál a háromszori hirdetés eszközlésére mindkét fél lelkésze felszólítandó. Ha azt valamelyik fél lelkésze megtagadná, erről két tanú bizonyítványt állít ki. Ugyancsak ezen törvény értelmében, ha valaki más hitfelekezetre akar áttérni, jelentkezni tartozik a saját lelkészénél és köteles őt arra felszólítani, hogy adjon neki erről bizonyítványt. Ha nem teszi. mit mond a törvény ? Azt, hogy erről a jelenlevő két tanú állít ki bizonyítványt. Hát szabad a t. minister urnak esetleg ezekre is büntetést kiszabni, a mire nézve a tőrvény büntetés kiszabását nemcsak hogy nem tartotta szükségesnek, hanem világosan mellőzte a sanctiót azért, nehogy büntetés alkalmazható legyen. (Helyeslés a sgélső baloldalon.) Már most akkor, midőn a t. minister ur az 1868 : LIII. törvényczikk végrehajtására hivatkozik a képviselőház előtt, vájjon törvényesen járt-e el, midőn büntetéssel sújt oly cultuspolicialis intézkedést, a melyre a törvény nemcsak hogy büntetést nem szabott, de róla még nem is intézkedett; mert az anyakönyvek átszolgáltatásáról az 186Ö :LIII. törvényczikk egyetlenegy betűvei sem emlékszik meg. (Ugy van! a szélsőbalon.) A t. minister ur pedig nem a vallásfelekezetbe való felvétel tényét, melyet maga is megengedhetőnek tart a keresztség szentségének kiszolgáltatásával, hanem az anyakönyv ki nem szolgáltatásának tényét, tehát oly constitutiv elemet rendel büntetni a melyről a törvény nem gondoskodott. (Ugy van! a'szélsőbalon.) De, t. ház, van ennek a dolognak egy igen érdekes része, a mire most térek reá. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A t. minister ur sajátságos módon és nem kételkedem épen a liberális érzelmű képviselők kedveért azt mondta s ezzel a captatio benevolentiae révén majdnem még engem is közzójük vitt, hogy hiszen egyebet nem tettem, mint végrehajtottam a törvényt és annak intentióit. Hozzáteszem, t. ház, becsülöm ezen intentiókat, osztozom azokban, sőt azokat fentartandóknak vélem, de ne törvénytelen utón, hanem a mint azt ki fogom fejteni, a törvényhozás utján helyes törvény megalkotásával. A t. minister ur tehát a törvény végrehajtására hivatkozik és itt mivel találkozunk? Azzal, hogy még az 1868. évi törvényhozás kivétel nélkül minden törvénynél annak záradékában elrendelte, hogy ennek a törvénynek végrehajtásával ez a minister, amannak végrehajtásával az, vagy azok a ministerek bízatnak meg, addig az 1868: Lili. törvényczikknél majdnem egyedüli kivétel és egyedüli példaképen végrehajtási záradékot a törvényhez egyáltalában nem csatolt. Igaz, hogy a kormánynak mint végrehajtó hatalomnak általában véve kötelesség a törvények végrehajtásáról gondoskodni; de ezen végrehajtási kötelesség fennáll ott is, hol a törvény külön utasításban bizza a ministerre valamely törvénynek végrehajtását. Ha tehát a törvényhozás valamely törvénynél egy minden törvénynél elfogadott szokásos clausulát mellőzött és nem bizta annak végrehajtását sem egyik, sem másik ministerre, akkor ennek valami speciális külön okának kell lenni. És mi volt ezen speciális külön ok?
