Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-414

'414. országos ülés november 22-én, szombaton. 18ÜH). m újabban veszélyeztetve van. (Igás! ügy van! a bal- és szélsőbalról.) Ezen rendeletnek van egy alkateleme, mely a felekezetek közötti összeütközéseknek, conflictusoknak eddig sehol sem statuált új nemét teremti meg, (Igán! ügy van! a bal- és szélsőbalról) a mely súlyos bajok előidézője államhatalom és egyház között. Czélzok arra, t. ház, a hol a ministeri rendelet megengedi azt, hogy a mit államjogi szempontból érvénytelennek deciarái, tudniillik az anyakönyvi kivonat azon nemét, midőn nem illetékes lap veszi, fel az anyakönyvi kivonatot. azt egyházi czélok használatára törvényhozásilag leg-aliaaItatni kívánja. Beőthy Ákos: A határozati javaslat nem törvény magyn rázat! Polónyi Géza: Tudom, épen azt akarom bebizonyítani, hogy kerülő-uton akarják a törvényt magyarázni. Álláspontomat még jeleznem kell más irányban. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) En őszinte hive vagyok az !S68:LIIÍ. törvényezíkk 12. §-ában lefektetett azon alapelvnek, hogy a vallásfelekezetek közti béke megóvása czéljából a vegyes házasságból származott gyermekek nem szerint a fin az apa, a leány az anya vallását kövesse. Én részemről megelégedném azzal is, hogy ez csak pactum eonventxim lenne a felekezetek közötti béke megóvása czéljából. De én több argumentumot tudok képzelni arra, hogy a törvénynek ezen elvi dispositiója feltétlenül fentartandó és államjogi szempontból e joghoz nyúlni nem is lehet. Már pedig épen azokat, a kik e törvényben gyökerező és a vallásfelekezetek között megóvandó békét szivükön hordják, különösen a kormánypárt t. tagjnit kérem fel, hogy méltóztassanak fejtegetésemet meghallgatni; (Halljuk! Halljuk!) mert azon ministeri rendelet maga ezen alapelv végrehajtása körül nemcsak rést üt, de azt bizonyos tekintetben lehetetleníti is. Rátérek annak heígazolására, hogy e ministeri rendelet az első betűtől az utolsóig a törvénytelenség egész halmaza. Egy praemissából kell kiindulnom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az mondatott itt, Irányi Dániel t. képviselő ur hozta fel, hogy a római Curia, a katholicus egyház előtt egyedül döntő pápai tekintély erejével nyilatkozott azon kérdésben, hogy vájjon maga a keresztelés által felvétetik-e valaki csupán a keresztény népcsaládba, vagy pedig a katholicus pap által történt kereszteléssel felvétetik egyenesen a k«tholiens egyházba? És erre a válasz mi volt? Az volt, hogy a tridenti zsinatnak idevonatkozó intéz- j kedése alapján a pápa kijelentette, hogy a | katholicus pap által kiszolgáltatott keresztség szentsége által az illető nemcsak a keresztény népcsaládba, hanem egyúttal a katholicus egyházba vétetik be. Ez tehát egy pápai enuntiatio, a melyhez ha hozzáfűzöm, hogy e képviselőházban kijelentett egyhangú határozat elfogadta azt az elvet, hogy mi dogmaticus elvek vitatásába nem bocsátkozunk, akkor méltóztassék megengedni, hogy e pápai enuntiatióra, mint olyanra hivatkozzam, mely vita tárgyát köztünk katholicus dogmaticai szempontból egyáltalán nem képezheti. Már most, t. ház, restituáljuk a tényállást. Mi történt ezen kérdésben? 1868-ban megalkottunk egy törvényt, az LIII. törvényezikket, melynek 12. §-ában ez van (olvassa): „Avegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk atyjuknak, a leányok anyjuknak vallását követik. A törvéuynvel ellenkező minden szerződés, térítvény vagy rendelkezés ezután is érvénytelen és semmi esetben sem bírhat jogerővel." De hát, t, ház, ezen törvény megállapította a jogelvet, hogy melyik gyermek követi az apa, melyik az anya vallását és ehhez— a mint tegnap Holló Lajos t. képviselőtársam fényes beszédében iiren helyesen fejtegette — a törvényhozás csak azon sanctiót tette hozzá, hogy minden egyéb ezzel ellenkező megállapodás, reversalis teljesen semmis és érvénytelen. (TJgy van! a szélsőbalon.) Nos, t. ház, ha ez a törvény életben maradt volna, ugy a mint megalkották, noha vallási conflictus Magyarországon, legalább ebből a kérdésből nem támadt volna. De mi történt, t. ház ? Megalkottatott a kihágásokról szóló törvény. Méltóztassék most annak 53. §-át meghallgatni. S itt már engedje meg Holló Lajos t. barátom, de nem áll, hogy a törvényhozás később sem látta el büntető sanetioval, mert a kihágásokról szóló törvény ép ellenkezőleg nemcsak a semmisséget tartja fenn, hanem megmondja, hogy a ki életkorának 18-ik évét még be nem töltött kiskörű egyént az 1868 : LIIL t.-cz. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz, két hónapig terjedhető elzárással és 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ez, t ház, a jogi és geneticus előzménye e vallási hareznak. Most már mi következett be, t. ház ? (Halljuk !) A Curia elé került a kérdés és pedig egy katholicus pap ellen való feljelentés alkalmából, a ki azzal vádoltatott, hogy ő a keresztség szentségét kiszolgáltatta egy nem felekezetbeli gyermeknek s ez által felvette őt a katholicus vallásba, a mire ezen 2 hónapig terjedhető fogházbüntetés van kiszabva. Már most, t. ház, a Curia előtt mini) dilemma állt? Vagy azt kellett neki kimondania, hogy a katholicus pap más felekezetbeli