Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-414
58 414. orsrágos ülés november 82-én, sMmbston. 1890. bírái nem másutt, hanem csak az ország államhivatalaiban keresendők. Azt mondják a ministeri rendeletnek ellenzői és a katholicus clerus intentióinak helyeslői, hogy ha legális is a ministeri rendelet, legalább is helytelen, tapintatlan, szükségtelen. Felhívom a t. ház figyelmét egy körülményre. (Halljuk!) Van nekünk egy nemzetiségi törvényünk és van ezen törvénynek egy rendelkezése, mely bármely nemzetiségnek hozzátartozóját feljogosítja arra, hogy az illető közgyűlés bármelyik nyelvén intézhessen beadványokat a hatóságokhoz. 1873-ban jelent meg egy igazságügyministeri rendelet, mely szerint igen helyesen, a magyar állam hivatalos nyelve magyar lévén, a bíróságok ezentúl csak magyar nyelven szerkesztett beadványokat fogadhatnak el. Ugyan, t. ház, kinek jutott az eszébe vagy jutna eszéhe e háziján e rendeletnek szükségességét vagy helyességét kétségbe vonni, vagy ennek visszavonását követelni? Senkinek, mert e kérdésnek van egy politikai háttere, a melyet szem előtt tartva, mindenki meghajol az állami érdekek és czélok szükségei előtt. Ily politikai háttere van az én nézetem szerint jelen ministeri rendeletnek is. Mindenki, ki igazán szivén hordja az állami és a nemzeti czélokat, nem akarhatja, hogy az állami törekvések bármely dogom által megakaszthatok legyenek. De, t. ház, nemcsak a ministeri rendelet szükséges, vagy szükségtelen voltáról, nem tacticáról van itt szó, hanem egyenesen az állami tekintélyről, melyet tacticával fentartani nem lehet. Az állami akaratnak erős és öntudatos megnyilatkozására volt és van a jelen helyzetben szükség s azért azt hiszem, mindnyájunk közös kötelessége e kérdésben az államhatalom támogatására sietni és ezért járulok én szívesen Szivák Imre t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Balogh Géza jegyzői Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Előre is jelzem, hogy én a magam részéről a jelen tárgyalást domináló kérdésnek megvitatása elől nemcsak nem zárkózom el, de sőt felszólalásomnak igazi ezélja épen az elkeresztelések kérdésében folyó vitához hozzájárulni. Hozzá teszem azonban már bevezetésül is, t. ház, hogy nem osztozom azon előttem szólott t. képviselő urak nézetében, a kik odavetőleg és mellesleg azt jegyezték meg, hogy ők ezt a kérdést csak kisszerű, subordinált jelentőségű mellékkérdésnek tekintik. A magam részéről ellenkezőleg, t. ház, ott. a hol jelentékeny horderejű közjogi kérdéssel állok szemben; ott, a hol a vallásfelekezetek közötti békének, tehát egy elsőrangú államjogi kérdésnek vitatásával állok szemben, azt nemcsak kis jelentőségű kérdésnek nem deci arálom, hanem ellenkezőleg annak elsőrangú államjogi fontosságot tulajdonítok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mielőtt azonban magára a F ; tárgyra rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy egy nem kevésbé fontos kérdésre rátereljem a t. ház szíves figyelmét (Halljuk! Halljuk!) A rault évben lezajlott és igazán lélekemelőén fenséges vita, a közoktatási tárcza körül fölvetette az országos katholicus autonómiának kérdését is. A képviselőház minden padján elhangzott egyetértő nyilatkozatok szerint az országban közös óhaj az országos katholicus autonómiának szervezése. (Igás! Vgy vari! a bal- és szélső baloldalon.) E tárgyban, t, ház —és ez beszédemnek ide vonatkozó lényege — tavaly a t. minister úrtól concrét, positiv Ígéretet nyertünk. Engem a t. minister ur hozzászoktatott ahhoz, hogy csatlakozzam Irányi Dániel t. képviselőtársam azon kijelentéséhez, hogy a mit az egyéni tiszteletnek révén egy minister tőlünk megkövetelhet, azzal én egész teljességével adózom személye iránt, adózom a szavahihetőség szempontjából is. És én, t. ház, súlyt fektetek arra, hogy ugyanazon gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister, a ki ezen ígéretet tette, a ki hozzáintézett felszólításomra világosan kijelentette, hogy ez iránt még a jövő ülésszak alatt intézkedni fog, ezen ígérete beváltásának kötelezettsége, alól ne csak ne emancipáltassék, hanem neki mód és alkalom nyújtassák, minthogy a közvélemény teljességgel nincs tájékozva az iránt, hogy a minister ur kezdeményezéséből ezen nyilatkozat beváltására eddig bármely lépés történt volna, hogy az országgynlé j színe előtt saját ígéretének beváltása s annak erkölcsi érté kének szempontjából számoljon be. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én a magam részéről kijelentem, hogy a rigorositásnak épen azon teljességét alkalmaznám vele szemben, mint a milyen •' mértékkel mérek tisztelet dolgában, ha igéretét beváltja. Már most, t. ház, térjünk át a napirenden lévő kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Az elkeresztelések tárgyában 1890. február ^26 án ;kelt rendeletről van szó. Előre is jelzem, t. ház, álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Én ezen kibocsátott rendeletben annak első betűjétől utolsó betűjéig a törvénytelenségek egész halmazát látom. (Igaz! Ugy van! Helyeslések a bal- és szélsőbalról.) Törvénytelennek, czéltalannak, (Ugy van! a bal- és szélsőbalról) részben végrehajthatlannak, (Vgy van! a bal- és szélsőbalról) sőt olyannak tekintem s ezt a vádamat beszédem végén igazolni fogom, melynek intézkedéseivel az általam féltékenyen őrzött vallási béke
