Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-413

413. orssftgos Illés november 21-én, pénteken. 1890, 57 intézkedés áll ott, ugy, hogy annak szabványával szemben semmiféle más rendelkezés érvénynyel nem bir. És tudja-e a t. minister ur, hogy annak a felfogásnak, hogy a törvény végre nem hajtatott és 22 év óta nem érvényesült, mi a következménye? Az, hogy mindazon ezrek, talán százezrek, kik e törvény 22 éves uralma alatt nyerték el törvényes vallásukat és kiknek jogviszonyai e törvény értelmében ítéltetnek meg, a minister ur rendelkezése által ezen törvényes vallásuktól meg lesznek fosztva, mihelyt talán egy más vallásfelekezet anyakönyvébe lettek bevezetve és ennek következtében ezek jogviszonyaiban a legnagyobb zavarok állhatnak elő. Mert vagy végrehajtatott ezekre nézve a törvény 22 év óta s akkor helyes és nem szükséges azon indokkal eloáliani, hogy a törvény eddig is érvényesülést nem nyert, vagy nem és akkor ezzel a ;;

nem"-mel a törvényt fogja a t. minister ur visszahatólag 22 éves hatályától megfosztani ? Azt, hogy e törvénynek sanetiója nincs, szintén nem ismerhetem el, mivel ezen sanctio ott van a törvényben akkor, midőn kimondja, hogy minden, a törvénynyel ellenkező intézkedés önmagában semmis. E jogi nullitásban van a törvénynek sanetiója. És bármit mondjon is t. minister ur, hogy e törvény érvényesülést 22 év óta nem nyert, e véleményével szembe én magát a törvényt állítom és azt mondom, hogy azon törvény még a nrinister ur rendeletét is lerontja és hatálytalanná teszi. De, t. ház, mit is lehetne e tekintetben a törvénytől többet kívánni, mint azt, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek összes jogviszonyaiban, a házasságnál, elválásnál, örökösödésnél, bifbizománynál, azoknak törvény szerinti vallása fog egyedül figyelembe vétetni? Lehetne-e más követelményeket is megállapítani ? Lehet-e például azt kívánni, hogy ne legyen szabad a keresztségét a gyermekre másnak, mint törvény szerinti papjának feladnia? Vagy azt, hogy bárki is adja fel a keresztségét, ne iktathassák a gyermeket be más anyakönyvbe, mint törvény szerinti anyakönyvébe? Vagy pedig azt kivánni, hogy a szülők más vallásos szellemben ne neveltethessék gyermekeiket, mint a minőben a törvény azt megkívánja? Hát mindez kívánatos volna-e és ha kívánatos, keresztülvihető volna-e? Vájjon oda férkőzhetnék e a törvény a szülők és gyermekek közé, midőn ezeket vallásilag és erkölcsileg neveli? Behatolhatna-e a gyermekszobákba, a szülői ház szentélyébe és oda állhatna-e, midőn a szülő dadogó gyermekét az Isten tiszteletére tanítja? Nem. T. ház! Ismétlem, hogy szerintem a törvény csak odáig mehet el, hogy meghatározza a gyér- I KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XX. KÖTET. meknek törvény szerinti vallását, azaz, hogy összes jogviszonyaiban minőnek fog az a törvény és állam által tekintetni és nem mehet el odáig, hogy hitczikkeket állítson fel egyes felekezetek számára, hogy ,.te a gyermeket saját dogmád szerint magadnak nem tarthatod, mert az törvény szerint más vallású" és nem mehet el odáig, hogy a szülőkre ráparancsoljon, hogy azok gyermekeiket hogy neveljék és milyen intézetekbe küldjék, nehogy más felekezetek iskolájába járván a gyermek, egy kissé azon más vallásnak szelleme is reá ragadjon. Mindez lehetetlenség és azért szerintem nagy tévedés volt a minister ur és mindenki részéről azt hinni, hogy ama törvénynek más volt a czélja, mint hogy a törvény előtti vallási állapot szabályoztassék. Ha pedig ennél tovább akarunk menni, ha azt hiszszük, hogy ezzel megelégedni nem lehet, akkor ám menjünk tovább, de ezt csak újabb törvényes szabályokkal, a fennálló törvény kiegészítésévei tehetjük meg és nem ama fennálló törvény alapján. Másik tévedése a minister urnak az, hogy a rendeletében körülirt cselekményeket rendőri kihágásoknak minősíti, holott azon cselekmények sem nem rendőri természetűek, sem nem kihágások. Nem fogok e kérdésnek mélyebb részleteibe bocsátkozni, mert e jogi fejtegetések talán nagyon is fárasztanák a t. háznak amúgy is lankadt figyelmét. Csak utalok a törvényhozásnak, a jogi életnek, a. köztudatnak egyszerű felfogására és kérdem: e szóhoz „rendőri ügy", hozzá lehetne-e fűzni azt is, hogy egy minister a polgárok vallási állapota fölött rendelkezhessék? (Ugy van! ügy van! a szélsőbalon.) Erre egyszerűen egy negatív felelettel válaszolok: ha vallási kérdésekben való intézkedést rendőri természetűnek lehet tekinteni: mi az hát, a mi nem lehet rendőri természetű? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Melyik a közéletnek, a családi életnek, a pol gári és magánjogoknak azon regiója, melybe a minister rendőri kézzel bele nem nyúlhat? Félni kell, t. ház, ettől a felfogástól, ettől a praecedenstöl, melyet a minister ur most talán önkénytelenül és nem jogsértő szándékkal, de mégis valósággal a törvény ellenére elkövetett, midőn a törvényhozásnak büntetésmegalkotási jogát kezébe vette és midőn ekként a polgárok vallási kérdéseibe büntető utón beavatkozni kivan. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Két indokkal támogatja a minister ur az ő rendőri felfogását ebben a kérdésben. Az egyik az, hogy a kihágás! törvény minden ministemek megadta a kihágásalkotási jogot, ha pedig csak szorosan rendőri policialis természetű kérdésekben kívánt volna ekként intézkedni, azt a jogot csupán a 8