Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-413
413. orsíágos ülés november 21-én, pénteken. 1890. 55 a hatalomnak nem lehet más tartalma és czélja, mint a nemzet érdekeinek és eszményeinek megvalósítása. (Élénk helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Ha ez be fog következni, t. ház, akkor az apró, kicsinyes érdekek dulakodása, a kicsinyes tactica, melyeket eddig magyar politikának neveztek, (ügy van! TJgy van! a bál- és szélső baloldalon) el fog tűnni és helyébe a nemzet érdekének és eszményének való nemes küzdelem fog lépni közéletünkben. És ha ez az idő be fog következni, akkor a hatalomnak nem lesz *oka rettegni azoktól, u kik a nemzet eszményeit képviselik és nem tog ellenük, mint halálos ellenség ellen küzdeni csak azért, mert eszményi mértékkel mértek a közéletben, (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) és, t. ház, azok, a kik a hatalmat szolgálják, meg fognak szabadulni azon szégyenítő tudattól, hogy egy pártot, vagy egy embert szolgálnak, hanem fel fogja őket emelni az a tudat, hogy mikor a hatalmat szolgálják, ugyanakkor a nemzet eszményeit és érdekeit is szolgálják. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es végre, t. ház, a nemzet látva, hogy a hatalom és a nemzet eszményei összeérnek és a nemzet eszményei a hatalomban mintegy meg vannak testesítve, hogy személyes uralomból a nemzeti uralom tényezőjévé emelkedett, a társadalom is hajlandóbb lesz meghozni az áldozatokat, melyeket tőle a nemzet érdeke követel s a nemzet erkölcsi erőben gyarapodva, eszményekért lelkesülve mehet azon nehéz küzdelem elé, melyben a közel jövőben, élete, uralma, mindene fog koczkán forogni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) A költségvetést elfogadom a részletes tárgyalás alapjául és hozzájárulok Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Holló Lajos! (Élénk felkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Holló Lajos képviselő urat illeti a szó. Holló Lajos: T. ház! Azok után a nagyszabású beszédek után, melyek e kérdés körül elhangzottak, valóban bizonyos tartózkodással szólok a tárgyhoz, mert részemről csak néhány rövid észrevételre kivánok szorítkozni, mely e kérdésnek jogi oldalát érinti, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mindenekelőtt azokhoz az államjogi fejtegetésekhez, a melyeknek a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur kifejezést adott, én is a leghatározottabban hozzájárulok. Én is kívánatosnak találom azt, hogy az állami akarat az ország minden részében egyessel és felekezettel szemben feltétlenül érvényesüljön. Mert igaz, hogy az államnak tisztelnie kell az egyházak szabadságát; igaz, hogy csak a legnagyobb kímélettel és körültekintéssel kell hozzányúlnia azon kérdésekhez, a melyek a polgárok lelkiismereti és vallásos érzületeivel összefüggésben vannak, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mindazáltal lesznek és különösen az általános vallásszabadság behozatalakor még inkább előfordulnak esetek, midőn az állam biztossága, az állam jóléte, az állam elöhaladása érdekében oly cselekvényeket kell megkövetelteim az egyes polgároktól, a melyek egyik vagy másik hitfelekezet hitelveivel összhangzásban nincsenek. De, hogy ilyen körülmények közt is a szabály más lehessen, mint az, hogy az állami akarat feltétlenül és minden részében érvényesüljön, ezt kétségbe vonni nem lehet. (Helyeslés szélső balfelől.) Hozzájárulok azon másik felfogáshoz is, melyet szintén a t. culusminister ur fejezett ki, hogy az, a ki az állam akarata ellenében orvoslást keres, az ezen orvoslásért egyedül az ország törvényhozásához folyamodhatik. És igy megvallom, a t. minister urnak azon megrovását, a melyben e szempontból az alsó papságot részesítette, nem osztom és a minister ur részéről consequensnek nem találom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert az alsó papság nem élt több joggal, mint a melylyel az ország minden polgára és osztálya élhet, midőn a minister ur rendeletének törvénytelensége miatt s annak megváltoztatásáért az eiszág törvényhozásához folyamodott. Én ebben semmi alkotmányellenest, semmi megró vni valót nem találok és ha szabad talán a t. minister urat e térre kisérnem, én a magam részéről államjogi és alkotmányos szempontból inkább a katholicus főpapság eljárásában találok olyat, melyet kifogásolni lehet. (Helyeslés a szélső báloldalon.) A t. minister ur maga állította, hogy a katholicus főpapság az ő rendeletének törvényszerűségét kétségbe nem vonta. Ez a katholicus főpapság annak a rendeletnek dogmába ü f köző voltát, legalább a rendelet keletkezésekor a minister ur szerint nem is állította és mégis, midőn ezen törvényszerű állami akarat végrehajtásáról volt szó, saját eljárására nézve utasításért mégis oly tényezőhöz folyamodott, a mely tényezőnek a, magyar állami akarat megalkotására és végrehajtására soha semmiféle befolyása nem volt s a melynek arra befolyást engedni soha nem is lehet. Nem lehet kitérni, t. ház, ezen kérdés elől azzal, a mivel a minister ur kitérni akar, hogy a katholicus vallás hitelvei ezerint dogmaticus kérdésekben a döntés mindig az országos hierar
