Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.
Ülésnapok - 1887-413
413. országos fllés november 21-én, pénteken. 1890. 43 Ezt a levelet a t. minister ur bizonyára ép oly megfontolással olvasta el, mint a herezegprimás másik két levelét. Ezen levelekben pedig az mondatik, hogy e rendelet a katholicns hitelvekbe ütközik s igy a püspöki kar lelkiismeretével ellenkezik e rendelet foganatosítására közreműködni. Nincs benne e szó dogma, de eléggé világos, hogy ha valami a katholicns hitelvekbe ütközik, hogy az a dogmába is ütközik. Ezt minden okos ember tudja és igy értelmezi; tehát a minister urnak is ugy kell értelmeznie. (Tetszés balfelől.) Ha tehát mégis azt állítja, hogy a rendelet nem dogmaellenes, akkor csak játszik e szóval: „dogma". De tovább megyek, t. ház, a primás ismert két levele szól a felmentések megtagadásáról, azonkívül az egyház parancsai ellen vétó felek fel nem oldásáról és megjegyzi, hogy a püspöki kar csak ugy tudott a modus vivendiba belenyugodni, hogy hitének elveit megnem tagadta, a miket meg kellene tagadnia, ha a Csáky rendelet mellett foglalna állást. Én, t. ház, ezen rövid enuntiatióval megelégszem; tovább nem megyek a dogma magyarázatában. De igenis átmegyek beszédének egy másik passusára, melyben azt mondja, hogy azon körülmény, „hogy a püspöki kar Rómához fordult, az természetes, szükséges és indokolt volt". Tegyük fel, hogy dogmaticus akadály nem forgott fenn előre, de miután a püspöki kar jónak találta, hogy Rómához forduljon: legalább is „kétes" volt e kérdés; ezt kell, hogy concedálja a t. minister ur és ha concedálja és azt mondja, hogy szükséges volt Rómához fordulni, sőt indokolt és természetes, akkor, t. minister ur, miután önnek tudomása van hivatalos úton arról, hogy mit végzett Róma, miután ön olvasta a cleeretumot és tudja, hogy Róma az alsó clerus álláspontjának adott igazat, hogy akarhatja mégis azt, hogy a katholicusok ne acceptálják azt, a mit Róma acceptált, hogy a katholicusok teljesítsék, a mit Róma teljesíteni megtiltott. (Ugy van! Igaz!) Én a t. minister urnak kijelentéséből azt látom, t. ház, hogy nem volt egészen tisztában a dologgal, csűri ós csavarja a dolgot és csűrni és csavarni fogja vég nélkül ezt a rendeletet, de olyan argumentumot, a melylyel a katholicus világot álláspontjának helyességéről meggyőzhetné, felhozni nem lesz képes. Véleményem szerint a culturharczot sem definiálta correctül a t. minister ur. 0 ugyanis azt mondja, hogy- „a culturharcz nem egyéb, mint összeütközése az egyházi hatalomnak az állami hatalommal". De a dolog nem igy áll, t. ház. Leszek bátor megmagyarázni, hogy mit értenek a katholicusok a culturharcz alatt. (Halljuk! Halljuk!) A culturharcz az állam intézkedéseinek összeütközése az egyház tanaival, következéskép az egyház intézkedéseível, vagyis az, a mikor az állam oly intézkedéseket hoz, a melyek a hivek lelkiismeretével ellenkeznek. Ilyen esetben a hivek, vagy ha ugy tetszik, az egyház sohsem szokott harczolni, hanem szenved, passive viseli magát s minthogy két ellentét között kell választania, választja az Isten törvényét; a másikat pedig ignorálja. Ez a culturharcz. S igy viselte magát a katholicus világ mindannyiszor, valahányszor az állam culturharczot provocált. Ha ilyenkor szenved az egyház, ártatlanul szenved; mert a mit az állam parancsol — tisztelve Isten törvényét — nem teljesítheti, (ügy van!) Ebből kiindulva, t. ház, az alsó : papság mozgalma nem okozhat a t. minister urnak bánatot, mert a mint a papok kötelesek engedelmeskedni a püspöki karnak egyházi dolgokban, ép ugy kötelezvék erre a hivek is. Ezt bizonyítani felesleges. És ha a püspöki kar meg is hagyná az alsó ptipságnak, hogy minden nyilatkozattól tartózkodjék, meg vagyok győződve, hogy akkor a világiak vennék a kezükbe a dolgot s a czél ekkor sem lenne elérve. Az alsó papság különben egész correctül viselte magát. Hiszen a püspöki kar nem jelölte meg körlevelében azt, hogy mily magatartást tanúsítson az alsó papság s nem tette azt kötelezővé. A rendelet reájuk nézve facultativ volt. S ha ennek következtében a rendelet megtartása a lelkiismeret szabadságára volt bizva, mondható-e, hogy revoltál? És az a sokszor megtámadott püspöki kar nem volt-e eléggé loyalis a kormány eljárásával szemben? Hiszen nyolcz hónapig várakozó állást foglalt el a kormányuyal szemben. De azt is tudjuk, hogy a püspöki kar igen tapintatosan járt el a kormánynyaí; mert kezében volt a római decretum és nem publicálta azt, csupán politikai eszélyből, mert nem akarta felzaklatni a katholicus világot. Mert ha közli a decretumot, csakugyan több bajt csinál a kormánynak; és viszont ítélje meg a világ a kormánynak eljárását, melyet a püspöki karral szemben tanúsított. A minister ur nagyon önkényesen járt el általában a papsággal szemben, mert a rendeletet közigazgatási közegei által közöltette a lelkészekkel. Erre praecedeus nem volt. A katholicus clerus mindig a felsőbb hatóság, vagyis a püspöki kar utján szokott tudomást venni a minister ur rendeleteiről. Ezen kivül tudjuk azt is, hogy a budapesti katholicusok tüntetést, gyűlést akartak rendezni. Vájjon nem csupa figyelemből-e a kormány iránt lett e nagy gyűlés elhalasztva? Mit kívánhat a kormány a püspöki 6*
