Képviselőházi napló, 1887. XX. kötet • 1890. november 19–deczember 6.

Ülésnapok - 1887-413

4,4 ÖS» orsz&gos ülés BOYCH karral szemben még? Mennyire menjen még az engedményekben ? Én kimondom nyíltan, ítéljen a t. ház, szép dolog-e az, hogy a kormány, midőn szüksége van a püspöki karra, azt pajzsul használja föl, más alkalommal pedig mérges nyílul használja, hogy sebezzen. Ezen eljárás én szerintem, t. ház, nem loyalis, nem eléggé qualificálható. Biztosítom a t. kormányt, hogyha bármely felekezetnek püspöki karával szemben, vagy bármely felekezet híveivel szemben járt volna el így, mint eljárt a katholicusokkal szemben, nyolez napig nem tudná magát fentartani ott, a hol van. A kérdés lényege az, vájjon ez a rendelet egyáltalában íentartható jelen alakjában, vagy sem; el fogja-e érni a t. minister ur czélját, vagy sem; kell-e ezen rendeleten módosítani, vagy semV Horvát Boldizsár t. képviselőtársam kimutatta azt, hogy mindazon jóakaratú mozgalmak és törekvések, melyeket a püspöki kar megkísértett, nem vezetnének ezélhoz, hanem igenis csak egy modns volna, hogyha a matrikák államosittatnának. Értsük meg egymást. A matrikák államosítását — a mint már mások is jelezték — átengedi a katholieus egyház és azt hiszem, hogy a többi felekezet is átengedi, de azért a zavar nem fog megszűnni, mert az egyházak tovább is fognak matrikát vezetni és hogyha az illető szülő elmegy a lelkészhez s ez bevezeti a gyermeket a maga felekezete számára, a harcz tovább fog folyni; mert az egyház magáénak fogja vallani a gyermeket. Mi lesz a következmény ? Nem elkereszteled, hanem elnevelés! Akkor azután meggyülik a bajunk, mikor arról lesz szó, hogy a gyermek iskolába küldessék. Elég sok és sajnos praecedens volt a múltban erre nézve. Elég hivatkoznom a losonczi esetre, midőn egy tanuló, ki í6-Ik évét töltötte be és a szülők óhajtására a katholieus vallásban neveltetett, a protestáns lelkész följelentésére köteles volt újra tanulni az illető egyház tanait. És mi ennek a consequentiája? Az, t. ház, hogy az illető gyermek nem lesz sem katholieus, sem protestáns, hanem lesz indifferens. Néni akarok szemrehányást tenni a protestáns lelkészeknek, mert meg vagyok győződve arról, hogy e kérdésben ők is ugyanazon álláspontra helyezkednek és méltán helyezkedhetnek, a mely álláspontot — Oroszországot kivéve — egész Európa elfoglal. Én nem tudom, hogy miért hízeleg épen a magyar parlament magának azzal, hogy Oroszországot választja példányképeül ? Európa összes államaiban ezen törvény ugy van hozva, hogy a szülő terméer 21-én, pénteken. 1890. szetes joga respectálandó, miből következik, hogy az 1868. törvényczikk módosítandó. Tény az, hogy ezt a rendeletet senki sem respectálja. Nem respectálják a papok, nem respectálja az intelligens osztály, nem respectálják maguk a képviselő urak sem. Van tudomásom arról, hogy a törvényhozásnak egy tagja, a ki protestáns vallású, de a kinek felesége katholieus, az mindkét leánygyermekét protestánsnak kereszteltette és protestánsnak nevelteti. És igy a rendeletet módosítani kell. De mikép? Nem kívánom, hogy a minister ur vonja vissza a rendeletet, pedig azt is kívánhatnám. Volt praecedens rá, midőn Trefort minister, szent István napjának megünneplése czéljából, rendeletet bocsátott ki és a jirotestansok tiltakoztak azon rendelet ellen és akkor Trefort visszavonta a rendeletet. (Mozgás.) Ha a t. minister ur most visszavonná a rendeletet, azok után, a mik történtek, legkevésbé Sem csorbulna a kormány tekintélye. De ne vonja vissza, módosítsa azt. Van arra expediens, hogy rendelet mődosittassók és a béke helyreáll itta ssék. Egyik expediens, a melyet a lapok is ajánlottak, hogy a szülők kívánják ki a bizonylatot és a szülők adják át az illető lelkésznek, a kihez a megkeresztelt gyermek tartozik. Nem tudom, miért nem fogadta el ezen expedienst. Én még egy sokkal egyszerűbb expedienst ajánlhatok, a mely nem fog összeütközni a lelkészek lelkiismeretével, a törvény maga épségben megmaradhatna, azon egy jota változtatást csinálni nem kellene. A törvény ugyanis világos, ott van a baj gyökere, hogy az egyes felekezetek papjai a matrikákba nem vezetik be vegyes házasságoknál a szülők vallását, kihagyják a rubrikából, hogy az illető vegyes házasságban levő házastárs egyike vagy másika katholieus, evangelicus vagy reformatus-e. Itt történik a legtöbb visszaélés. Ha tehát rendeleti utón meghagyatik, hogy a lelkészek szigorúan utasíttatnak arra, hogy a házasságok megkötésénél és a gyermekek születésénél a szülők vallását vezessék be, meg van oldva az egész kérdés, mert ha a szülőknek szüksége van a matrika-kivonatra, a lelkészek kiadják. Akkor az illető közeg, a ki használni akarja, miután látta, hogy például az apa katholieus, az anya pedig más vallású, maga meg tudja ítélni és pedig a törvény alapján, hogy hét éves koráig minő vallást kell követnie, azután pedig hét évtől tizenhét évig ismét minőt és igy a törvénynyel összeütközésbe nem jöhet. Ilyen módosítása a rendeletnek véleményem szerint békét hozna a felekezetek közé és nem emelkednék egy hang sem az ilyen nemű rendelettel szemben. (Helyeslés a baloldalon.)